Az metiléndioxi-metamfetamin (MDMA), ismertebb nevén Ecstasy vagy Molly, nem tartozik a klasszikus pszichedelikumok sorába, azaz nem egy szerotonin receptor agonista, hanem egy entaktogén, amely azt jelenti, hogy növeli a szerotonin, dopamin és noradrenalin kibocsátását, illetve egyúttal gátolja ezek visszavételét. Kémiai struktúráját illetően az amfetamin és a meszkalin szerekhez hasonlít. Az MDMA-t 1912-ben szintetizálta a Merck & Co. farmakológiai vállalat egy potenciális véralvadást elősegítő szerként. Hamar kiderült, hogy erre a célra nem alkalmas, viszont ezzel egyidőben felismerték a szer pszichotróp hatásait. Ekkor azonban még nem kezdték el az MDMA mélyrehatóbb tanulmányozását. Évtizedekkel később, 1976-ban, Alexander Shulgin amerikai kémikus szintetizálta újra a szert és publikálta az első jelentést, amely pszichoaktív hatásait írja le. 

Annak ellenére, hogy ekkor még nem végeztek szisztematikus kutatásokat a szer hatékonyságát és biztonságosságát illetően, néhány pszichoterapeuta elkezdte használni az MDMA-t terápiás keretek között, a páciensek saját pszichés problémáikra való rálátásának (insight) növelésére, ezzel is elmélyítve és gyorsítva a terápiás folyamatot.  Ezek a hatások, mint az entaktogéneknél általában, elsősorban érzelmi közösségélményt, egységérzést és magunkkal illetve másokkal szembeni empátiát jelentenek. De ezek mellett megjelenhet az eufória, extraverzió, könnyebb hozzáférés saját érzelmeinkhez, megnövekedett szexuális vágy illetve fokozott interperszonális bizalom. Ezek a pozitív hatások az egészséges populációban jelentkeznek elsősorban. Klinikai, azaz valamely mentális zavarral rendelkező populáció esetén viszont több negatív hatás is előfordulhat, amelyek közül a legáltalánosabb az intenzív szorongás, de például poszttraumás stressz szindrómával rendelkező személyeknél (PTSD) nem ritkák a gyász, fájdalom és harag intenzív érzései. 

Az MDMA testre gyakorolt hatásai már inkább mondhatók általánosságban negatívaknak. Ezek közé sorolandók a felgyorsult szívverés, izzadás, önkéntelen fogcsikorgatás és homályos látás. A hatások általában 3-tól 6 óráig tartanak. Az MDMA-nak van úgynevezett „lejövője” is, amely a szer használatát követő egy hétre terjedhet ki és a következő tüneteket foglalhatja magába: irritabilitás, depresszív hangulat, alvási problémák, csökkent étvágy, szorongás, memória- és figyelemproblémák illetve csökkent szexuális érdeklődés. Veszélyeit illetően kiemelendő, hogy haláleseteket is jelentettek már MDMA bevitelhez köthető megnövekedett testhőmérséklet és dehidratáció miatt. Addiktív hatását illetően a szakirodalomban ellentétes eredményeket találunk, habár a legtöbb kutatás viszonylag alacsony rizikót állapított meg függőség kialakulásának veszélyére. 

Az MDMA-t nem csak kutatók vizsgálják, hiszen népszerű rekreációs szernek is számít. Gyakran használják bulikon, fesztiválokon és különösen rave-partikon. Rave környezetben a zene, a világítás és a szer összjátékából könnyedén jöhet létre szinergikus hatás. Emellett pedig a már említett egységélmény is könnyedén elérhető egy hasonló, több tucat embert magába foglaló környezetben. A legismertebb utcanevei a szernek Ecstasy illetve Molly. Ecstasynak nevezik általában a tabletta formátumot, Mollynak pedig a kristálypór formátumot, amelyet vagy orron keresztül lehet felszívni vagy kapszulába helyezve lenyelni. Az MDMA  további utcanevei lehetnek: eki, bogyó, cukorka, laszti, labda, latyó, kerék stb. 

Rátérve a szer tudományos kutatására, érdemes megemlíteni, hogy az MDMA-val végzett első kettős vak, placebo kontrollált kísérlet 1994-ben valósult meg az Egyesült Államokban, melynek eredményei kimutatták, hogy egy dózis MDMA egészséges személyeknél átmeneti és tolerálható növekedést okoz a  szívritmusban, vérnyomásban és testhőmérsékletben. Későbbi, szintén placebo-kontrollált tanulmányok megerősítették ezeket az általános biztonságra és tolerabilitásra vonatkozó eredményeket, továbbá kimutatták, hogy a kontextuális információ feldolgozása épen marad MDMA bevitel után. Egy 2009-es fMRI tanulmány érdekes eredményeket talált az MDMA szociabilitásra gyakorolt hatásairól. Ebből a kísérletből ugyanis kiderült, hogy a szer hatásának csúcspontján csökkenti az amigdaláris reakciót dühös arcokra nézve, ezzel ellentétben viszont növeli a neurális aktivitást boldog arcokra nézve. A résztvevőknek a szer hatása alatt összességében nehézségük volt a negatív arckifejezések azonosításával, ezzel szemben viszont sokkal könnyebben ment a pozitív arckifejezések megtalálása. Ezen eredmények szerinti fenyegetésre adott csökkent, illetve a jutalomra adott növekedett válaszkészség fontos rálátást nyújtott az MDMA érzelemfeldolgozásra gyakorolt hatásaira. 

Klinikai területen a legtöbb kutatás az MDMA poszttraumás stressz zavarra (PTSD) gyakorolt hatását vizsgálja. Egy 2022-es metaanalízis azt találta, hogy az MDMA-asszisztált pszichoterápia jelentősen képes csökkenteni a PTSD tüneteket, egyes esetekben akár teljesen megszűntetni is azokat. Emellett a tanulmány viszont azt is kihangsúlyozza, hogy mindamellett, hogy a terápia általában biztonságos és jól tolerálható volt, a páciensek többször számoltak be olyan kellemetlen tünetekről, mint a szorongás, idegesség, fejfájás és hányinger. Így tehát a metaanalízis végkövetkeztetése az volt, hogy az MDMA-asszisztált pszichoterápia ésszerű biztonsági kerettel hatékony módszer lehet a PTSD kezelésére, viszont a szer szabályozatlan alkalmazása vagy egy ellenőrizetlen pszichoterápiás környezet jelentős kockázattal járhat. Az egyesült államokbeli Food and Drug Administration (FDA) az MDMA-t „áttörő erőjű terápiának” ismerte el PTSD betegek kezelésére. 

PTSD-s személyeknél gyakran alakul ki szerfüggőség, amellyel elsődleges pszichés problémájuk tüneteit igyekeznek enyhíteni. Egy szintén 2022-es randomizált kontrollált vizsgálat azt kutatta, hogy a PTSD-vel együtt járó alkohol- illetve cannabis-függőség csökken-e MDMA-asszisztált pszichoterápia hatására. Eredményeik kimutatták, hogy az alkoholfüggőséget valóban jelentős mértékben visszaszorítja, viszont a cannabis használatot illetően nem találtak jelentős változásokat. Továbbá ez a tanulmány azt is kimutatta, hogy a résztvevőknél nem alakult ki az MDMA bevitel miatt megnövekedett droghasználati hajlam. 

Az MDMA hasonló módon fejti ki hatását az agy szerotonin rendszerére, mint sok pszichiáter által felírható antidepresszáns gyógyszer, emiatt több kutatás azt is vizsgálta, hogy alkalmazható lenne-e a szer depresszió kezelésére. A kutatások eredményei azonban rendkívül ellentmondásosak. Egyes tanulmányok azt mutatták ki, hogy az MDMA jelentősen megnövelte a fogyasztók depresszív tüneteit, míg más kutatások épp az ellenkezőjét, hogy a szer jelentősen lecsökkentette azokat. Ez a látszólagos ellentmondás azt sejteti, hogy egy rejtett, harmadik változó is befolyásolja az MDMA depresszióra gyakorolt hatását. Ennek felfedéséhez további kutatásokra van szükség. 

Érdekességként megemlítendő, hogy az ausztráliai Therapeutic Goods Administration szervezete ez év júliusától legálissá teszi a pszichiáterek számára, hogy MDMA-t írjanak fel PTSD-vel diagnosztizált betegeik számára. Ez a lépés Ausztráliát a világ első olyan országává teszi, amely hivatalosan elismeri a pszichedelikumok orvosi célra való alkalmazhatóságát. Fontos azt is itt kiemelni, hogy az MDMA asszisztált terápia nem azt jelenti, hogy a páciens egyszerűen beveszi a szert és attól jobban lesz. A pszichedelikum használatát több alkalmas terápiás ülések előzik meg és követik, tehát az MDMA csak egyfajta segédeszközként jelenik meg. 

Összegezve tehát az mondható el, hogy az MDMA legnagyobb körben egy partidrogként ismert szer, viszont ezzel egyidőben nem kevés tudományos figyelemnek is örvend. Érzelemfelszabadító és szociabilitást növelő hatásai miatt alkalmas lehet a pszichoterápiás folyamat serkentésére, viszont kockázati faktorait és veszélyeit tekintve nincsenek egyértelmű eredmények, ezért érdemes elővigyázatossággal kezelni. Terápiás hatását illetően a PTSD kezelésére bizonyítottan hatékonynak tűnik, Ausztrália, a világ első országaként legálissá is teszi a szert ezen zavar terápiájára.