Egy felkelés volt, ahol a demonstrálók eleinte csak reformokat követeltek. A fordulópont március 15. volt, amikor a fővárosban és több nagyvárosban is fegyveres lázadás tört ki, ami ellen a hatalom egyre durvább eszközökkel lépett fel. Az események már addig fajultak, hogy 2012 júniusára az ENSZ a felkelést polgárháborúnak minősítette. A politikai harc idővel felekezeti háborúba torkollt. A szunnita lázadók a siíták és a keresztények ellen fordultak. A szíriai kormány többek között Törökországot is vádolta a szélsőségek támogatásával. 

Az Iszlám Állam kegyetlenkedéseiről készített propagandavideók az egész világot sokkolták, hasonlóan azokhoz a felvételekhez, amelyeken a gáztámadások voltak láthatók. A támadások elkövetésével a kormányt vádolták a lázadók. A hatalom szerint azonban a lázadók követték el a vegyi támadásokat, hogy ezzel provokálják ki a nyugati hatalmak nyílt beavatkozását. A rezsim azóta az ENSZ felügyelete mellett felszámolta gázfegyver-készleteit, a felelősség kérdését azonban máig nem sikerült egyértelműen tisztázni.

Az egyre romló helyzet miatt mára már több millió szíriai hagyta el az otthonát. Elsősorban a menekültek célpontja Törökország volt, aztán később az Európai Unió országai, azon belül is Nyugat-Európa lett az új cél. A török kormány a Hatay tartományban, a szíriai határ mellett hozott létre menekülttáborokat, ahol elszállásolta a menekülőket.

  A növekvő migrációs nyomás alatt megkezdődtek az Európai Unió és Törökország képviselői közötti találkozók. Ezeknek eredménye volt a közös cselekvési terv aminek köszönhetően például Törökország megnyitotta a munkaerőpiacát az átmenetileg ott tartózkodó szíriaiaknak. Új vízumkövetelményeket vezetett be, fokozta a rendőrség és a parti őrség biztonsági intézkedéseit, illetve az információcserét.

  Eközben az Európai Unió megkezdte a Törökországban tartózkodó menekülteket támogató eszköz keretében nyújtott, 3 milliárd euró konkrét projektekre történő rendelkezésre bocsátását. Emellett a vízumliberáció és a csatlakozási tárgyalások terén is szépen haladtak a munkálatok.

  2016. márciusában Törökország hozzájárulását adta ahhoz, hogy a Törökországból Görögországba átjutott olyan migránsokat, akik nem szorulnak nemzetközi védelemre, azonnal visszaküldhessék Törökországba, és vállalta azt, hogy a török felségvizeken elfogott minden olyan migránst aki irreguláris, visszafogad.

  Az illegális migrációval járó egyik legnagyobb probléma az embercsempészet. Amiben Törökország és az Európai Unió is egyetértett, hogy igyekeznek megfékezni az embercsempészek tevékenységét, és tovább bővítik az ellenük irányuló intézkedéseket. Annak érdekében, hogy ennek a fajta migrációnak véget kell vetni, a hónapban újabb intézkedésekről született megállapodás. Elsőként ugye az, hogy minden olyan illegális bevándorlót aki Törökországból jut el a görög szigetekre, az uniós illetve a nemzetközi jognak a tiszteletben tartása mellett kell visszaküldeni a törökökhöz, és minden Törökországba visszaküldött szír állampolgárért cserébe, az EU áttelepít egy szír állampolgárt a saját területére. Másodsorban, Törökország minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy új szárazföldi és tengeri útvonalak nyíljanak meg az irreguláris migránsok előtt. 

  A szabálytalan határátlépések megszűnésével pedig, megkezdi működését az az önkéntes alapokon működő rendszer, ami kifejezetten a migránsok humanitárius befogadására hoztak létre. Az EU pedig először 3 milliárd euró értékben folyósított Törökország számára, aztán pedig amint ezek a források elfogytak, további 3 milliárd eurót mozgósított. Ebből aztán csak arra következtethetünk, az EU és Törökország közösen törekszik a szíriai humanitárius helyzet javítására. 

  Úgy tűnt, az EU-Törökország megállapodással sikerült megállítani az Európai Unió felé irányuló menekülthullámot. A török elnök azonban úgy fogalmazott, hogy az EU nem teljesíti a pénzügyi támogatásra tett vállalását. Erre a kijelentésre azonban az EU egyik uniós biztosa úgy reagált, hogy az EU elsősorban a menekülttáborokat és leginkább leterhelt helyi közösségeket támogatja illetve, már több mint százmillió eurót fizetett, csak nem Törökországnak, hanem a civil szervezeteknek.

  A 2019-es évben Törökország katonai tevékenységet kezdett folytatni, amit természetesen az EU nem hagyhatott figyelmen kívül. Arra az álláspontra jutottak, hogy Törökországnak azonnali hatállyal fel kell hagynia az Északkelet-Szíriában kezdett katonai offenzívájával, és vissza kell vonnia haderőit az országa területére. 

  A tagállamok leszögezték azt is, hogy ez a török offenzíva egyrészt veszélyezteti a régió biztonságát és stabilitását. Másrészt, megnehezíti az ENSZ által támogatott békefolyamat sikerességét, emellett akadályozza a humanitárius segítségnyújtást, további szenvedést okozva a civil lakosságnak.

   Így az EU nem biztosít semmilyen fejlesztési vagy stabilizációs forrást azokon a helyeken, ahol az ottani lakosság jogait figyelmen kívül hagyják vagy megsértik. Kijelentették, hogy ez a katonai tevékenység veszélyezteti az Iszlám Állam legyőzése érdekében eddig elért eredményeket, hiszen a terrorszervezet továbbra is veszélyt jelent a régióra, Törökországra sőt Európa biztonságára is.

 Nagyjából két hónappal később akadozni kezdett a görög és török hatóságok együttműködése, ami megkérdőjelezte az EU-Törökország 2016-os menekültügyi megállapodásának a jövőjét. A görögországi parti őrség beszámolói szerint a török partnerek többször megtagadták az együttműködést és nem tartóztatták fel a görög szigetek felé tartó csónakokat, annak ellenére, hogy a görögök értesítették őket erről. Ezzel felrúgva a megállapodást.

  2020. februárjában minimum tizennyolcezer szíriai menekült kelt át a török határon az Európai Uniós országokba miután a török hatóságok megnyitották előttük a kapukat. Erdogan török államfő elmondása szerint, nem is fogják bezárni ezeket a kapukat, hiszen idézem: “Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy etessünk ilyen sok menekültet”. Emellett a török vezető arra hivatkozott, hogy az Európai Uniónak tartania kellene magát a menekültekkel kapcsolatos, Törökországnak tett ígéretéhez. 

   A görög hatóságok rengeteg illegális bevándorlót akadályoztak meg a határon való átkelésnél Törökország felől. A görög kormány pedig minden tőle telhetőt megtett a határok védelmében. A határőrség és a rendőrség egységei könnygázt és villanógránát bevetésével igyekeztek feloszlatni a gyülekező csoportokat több-kevesebb sikerrel. Mindebből az következik, hogy a Törökország-EU paktum a törökök oldaláról felbontásra került, aminek hála, bevándorlók százezrei indultak útnak Európa felé. 

   A német diplomáciában Törökország európai uniós menekültügyi pénzügyi támogatásának növelését sürgették, mivel elmondásuk szerint Törökország fogadja be a legtöbb menekültet a világon, és a méltányos tehermegosztás mindannyiunk érdeke. Ugyanakkor a német kormány azt is elvárja, hogy Törökország tartsa be az Európai Unióval 2016-ban kötött menekültügyi megállapodást.

  A megromlott kapcsolatot azóta is igyekeznek mérsékelni, de például Törökország uniós csatlakozási folyamatának megszakításáról döntött az Európai Parlament idén szeptemberben, ugyanis elvárják a török vezetéstől a jogállamiság az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartását.

    Tehát, egyértelműen látható az, hogy Törökország és az Európai Unió kapcsolata közel sem nevezhető felhőtlennek sem a migrációs kérdésekben, sem másban. Ugyanakkor a migráció továbbra is égető probléma annak ellenére, hogy most nem erről szól a legtöbb híradás, és ami a legszörnyűbb, hogy a Szíriából elmenekült családok számára a háború viszonylagos elcsendesedése ellenére sincs hova hazamenni.