Kanada, a közel 40 millió lakosú ország, gyönyörű tájairól, látnivalóiról és a kulturális sokszínűségéről ismert. Több mint 450 önbevalláson alapuló etnikai és kulturális háttérrel az ország lelke nemzetközi lüktetést mutat, sokféle eszme és hagyomány színes kavalkádban keveredik.  Hogyan lehet megszólítani egy ilyen sokszínű embercsoportot, alkalmazkodva a különböző igényekhez, hogyan befolyásolja a gazdasági fejlődést a sokféle nyelv, tradíció és gondolkodásmód? 

Prof. Dilip Soman (a Torontói Rotman Egyetem viselkedésgazdaságtan kutatócentrumának vezetője) beszélt a kérdésről és arról, hogyan lehet a viselkedési közgazdaságtan alkalmazásával segíteni, felhívva a figyelmet arra, hogy milyen különböző módszerekhez lehet folyamodni. Kifejtette, hogy a mögöttes heurisztika ugyanaz a különböző embereknél, ami különbözik, az a hatásos kivitelezési forma. Kanadában így nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikációs módszerekre és csatornákra.

Az inkubátorok és akcelerátorok is sokat profitálnak az országban képviselt sokféle képességből, gondolkodásmódból és háttérből. A Technológiai Jövők Műhelye hallgatóinak lehetőségük volt több ilyen szervezettel is beszélgetni, érdeklődve üzleti modelljükről, tevékenységükről és sikereikről. Meglátogatták a világ legjobb kanadai startup inkubátorait – az Accelerator Centre (Waterloo), a Communitech (Kitchener), a DMZ (Toronto) és a BHive (Brampton) –, és megvitatták az intézmények titkos receptjét. A képviselt értékek és a teljesítménymutatók nagyon fontosnak bizonyultak, de a legnagyobb hangsúlyt a hasznosan és hatékonyan működő mentorhálózat kiépítésére fektették. Olyan embereket gyűjtenek össze, akik a lehető legkülönfélébb szakterületekkel rendelkeznek, akiktől a startupok kérdezhetnek, információkat kaphatnak és tanácsot kérhetnek. 

A programokra pályázó vállalkozásindítók esetében is a sokszínűségre törekednek. Az Accelerator Centre munkatársai szerint három kritérium fontos ahhoz, hogy felvételt nyerjenek a pályázók: a tudás, a készségek és az alkalmasság. Ezek a jellemzők inkább a startup alapítókra vonatkoznak, mint magukra a cégekre vagy ötletekre. Éppen ezért a humán tőke van a fókuszban. Négy fő embertípust próbálnak bevonzani és összekötni, hogy közösen sikeres ötleteket keltsenek életre. Az első típus az iparági innovátor, aki magas szintű tudással rendelkezik az adott témakörben, régebben akár nagy cégben, akár az akadémiai életben fontos szerepet töltött be a területen. A második a sorozatvállalkozó, akinek a startupok indításában, felfuttatásában van komoly tapasztalata. Ezt követi az első alkalommal próbálkozók kategóriája, akikben hatalmas elszántság és lelkesedés leledzik, nem félnek időt és energiát önteni ötletükbe. Végül pedig vannak a kutatók, akik az elméleti hátterét tudják szolgáltatni a vállalatnak és olyan felfedezésekkel támogatni, amelyek globálisan meghatározók. A négy embertípust összekötve tudják elősegíteni az akcelerátorok, hogy a nagy felfedezésekből jó ötletek, a jó ötletekből piacképes termékek, a piacképes termékekből pedig stabil üzlet alakuljon ki.

Eközben a cél, hogy minél több startup unikornissá (több mint 1 milliárd dollár értékű startup) váljon, vagy ahogy a kanadaiak nevezik, tevévé. Az unikornis kifejezést a mitikus állat ritkasága miatt kezdték el használni, ezzel jelezve, hogy rendkívül csekély annak az esélye, hogy egy induló vállalat unikornissá nője ki magát. A tevévé történő névváltoztatás mögött az áll Kanadában, hogy hosszú távú sikerre törekszenek az induló vállalkozások esetében. A tevéket pedig sokkal rugalmasabbnak és kitartóbbnak tartják, mint az unikornisokat. Ezzel szemléltetik, hogy strapabíró startupok létrehozása a cél, amelyek sivatagi zord körülményekben is túlélnek. Valamint úgy is lehet értelmezni, hogy már nem tekintik ritka eseménynek, hogy ekkora sikert érnek el feltörekvő vállalataik.

A mesterséges intelligencia is kiemelt téma volt, a CIFAR-ban (Canadian Institute for Advanced Research) a diákok a világ első mesterséges intelligencia stratégiájáról beszéltek. Jelenleg Kanadának is van egy nemzeti MI-stratégiája, amely az ország három gócpontjára összpontosít: Toronto, Montreal és Edmonton. A stratégia két szakaszból áll: egyrészt a tehetségek bevonzására és megtartására, valamint a nemzeti kutatóközösségek támogatására, másrészt a kanadai mesterséges intelligencia népszerűsítésére és a számítógépes kapacitás fejlesztésére összpontosít, mintegy 170 millió dolláros finanszírozással.  Érdekes meglátásokat osztottak meg a Vector Institute-ban is, amelyet a gépi tanulás atyja, Geoff Hinton alapított. A nemzeti MI-stratégia hozadékairól, sikeréről osztottak meg megdöbbentő számokat a kanadai Ontario tartományra vonatkozóan. 2021 és 2022 között több mint 22 000 MI-hez köthető munkahely jött létre, 22 MI-vállalkozást alapítottak, és több mint 250 társaság fektetett a helyi MI-cégekbe. A beszélgetés a C.D. Howe gazdaságpolitikai think tankben folytatódott, ahol szintén nem maradt feldolgozatlanul a mesterséges intelligencia témája. Daniel Schwanen kutatási igazgató arra emlékeztette a hallgatókat, hogy a vállalkozók szerepe kulcsfontosságú az MI-termékek kifejlesztésében és piacra vitelében. 

A kanadai innovációs ökoszisztéma is érdekesnek bizonyult. Az előbb említett Daniel Schwanen szerint Kanada egy követő szerepet vett fel, mindig néhány lépéssel lemaradva szomszédja mögött. Ennek egyik problémája a brain drain, azaz a tehetségek elszívása, az USA irányába, különösen Kitchener-Waterloo-ból, a térség Szilícium-völgyhöz fűződő egyetemi kapcsolatai miatt. A kultúra és a bankrendszer sem kedvez a startupoknak, sok a kormányzati beavatkozás és a régimódi struktúrák.  Azonban fontos kiemelni, hogy egyáltalán nem beszélhetünk a témában az ország egészére vonatkozó általános tendenciákról. Az innováció Kanadában erőteljesen regionális, egyes gócpontokban összpontosul. Ezt még inkább erősítik a jogi szabályozások, amelyek nem országos szintűek, hanem tartományonként eltérnek. A bevándorlókra is hatással van ezen törvények változatossága, az egyes tartományokban eltérően fogadják el a külföldön szerzett képesítéseiket, amely megnehezíti az országon belüli mobilitásukat. 

Az imént lefestett negatív kép ellenére Kanada a világ jó innovációs mutatóval rendelkező országai közé sorolható, és vannak érdekes sikertörténetei is az innovációról! Nézzük meg a „BlackBerry Town”-t, amelynek története igazi hullámvasút: magas start a mobiltelefonok térhódításának idején, több ezer szakembert foglalkoztat, dübörgő profitot ér el. Aztán visszaesés, mivel nem tudott lépést tartani a legújabb technológiai trendekkel, tömegeket hagyva az utcán. Ez azonban álruhába bújtatott áldásnak bizonyult, mert ennyi magasan képzett, olcsó munkaerő egy helyen egy vállalkozói központ születésének táptalajaként szolgált. Chuck Howitt, a Blackberry Town című könyv szerzője beszélt a város és a régió felemelkedésének és bukásának részleteiről, sok helyi ismeretet felelevenítve.

Kanada tehát tör előre az innováció színterén, a régi történetekből tanulva most már gyorsan alkalmazkodva az aktuális fejleményekhez, fejlesztésekhez. A mesterséges intelligenciába fektetett rengeteg energiával és erőforrással pedig bebiztosítja helyét a jövő technológiai versenyfutásában. Lakossága sokszínűsége elősegíti a különböző gondolkodásmódok és megközelítések fúzióját, amely komplex ötleteket és termékeket szül. A motiváció, szakértelem, támogatás és lelkesedés ott van, de vajon jó az irány? A kanadai tevék labdába tudnak rúgni a világ unikornisai ellen? Esetleg gól is lehet belőle?