Szaúd-Arábia, Törökország, Irán, az Egyesült Arab Emírségek, Oroszország és Kína aktívan alkalmazza a puha hatalom (soft power) eszközeit a Balkán országaiban, ezzel is biztosítva saját politikai és gazdasági érdekeiket a térségben. Ebben a cikkben részletesen feltérképezzük ezen keleti országok tevékenységét a Balkánon, és megvizsgáljuk, hogy miképpen formálják át ezen hatalmak a régió politikai és gazdasági dinamikáit. Az említett országok tevékenységük révén hatást kívánnak gyakorolni a helyi ügyek és a gazdasági élet alakulására, és a balkáni államok afféle bázisként szolgálnak számukra az európai kontinensen.

A puha hatalom (soft power)

Mielőtt rátérnénk a vizsgált országok balkáni jelenlétének mibenlétére, elengedhetetlen a soft powernek, mint az országok egyik legfőbb befolyásolási eszközének rövid bemutatása. A soft power egy Joseph Nye által 1990-ben megalkotott fogalom, amely egy ország azon képességére utal, hogy kultúrája, értékei és intézményei révén katonai vagy gazdasági kényszer alkalmazása nélkül képes befolyást gyakorolni más országokra. Fontos megjegyezni, hogy nem egy új jelenségről van szó, mivel ahogy Nye is többször utalt már rá, a soft powerhez hasonló fogalmakat már az ókori filozófusok is alkalmaztak. A soft power (puha hatalom) a kemény hatalom ellentétének tekinthető, amely más országok katonai vagy kényszerítő gazdasági eszközökkel történő befolyásolásának képességére utal. Attól függetlenül, hogy a kemény hatalom még mindig jelentős tényező a nemzetközi kapcsolatokban, a puha hatalom is egyre fontosabbá válik a 21. században.

Szaúd-Arábia

Míg a legtöbb idegen ország gazdasági érdekeit helyezi előtérbe a Balkánon, addig Szaúd-Arábia inkább ideologikusmegközelítést alkalmaz, és vezető szerepre törekszik a régió muszlimjai között. Az arab ország a puha hatalom alkalmazásának zászlóvivője. Az 1990-es évek boszniai háborújában jelentős segítséget nyújtott a muszlimoknak, és a térségben maradt, hogy kiterjessze befolyását, és az iszlám szigorúbb értelmezését juttassa érvényre. Tevékenységük olyan mecsetek, iskolák és jótékonysági szervezetek finanszírozására épül, amelyek az iszlám konzervatív változatát, például az ún. vahhábizmust vagy szalafizmust hirdetik. Hitoktatókat és prédikátorokat küldenek a régióba, különösen Bosznia-Hercegovinába, Koszovóba és Albániába. Ösztöndíjakat és támogatásokat ajánlanak fel a balkáni muszlimoknak, akik Szaúd-Arábiában vagy más iszlám országokban szeretnének tanulni. Olyan mozgalmakat támogatnak, amelyek az iszlám vallásnak a közéletben betöltött hangsúlyosabb szerepét szorgalmazzák, mint például az Iszlám Közösség Bosznia-Hercegovinában (Islamska zajednica Bosne i Hercegovine).

Törökország

Törökország külpolitikája Recep Tayyip Erdoğan elnök vezetése alatt új utat választott, mivel az ország a közös történelmi és kulturális kapcsolatokból hasznot húzva fokozatosan megerősítette befolyását a balkáni térségben. A kulturális diplomácia keretében a balkáni régió infrastrukturális fejlesztéseibe és oktatási ágazataiba való befektetések segítettek Törökországnak a pozitív imázs kialakításában. A török vállalatok szorgosan fektetnek be a régió országainak különböző ágazataiba és iparágaiba, beleértve a távközlést, az energiát, a közlekedést, az egészségügyet, a turizmust, az építőipart és a bankszektort. Emellett az elmúlt két évtizedben török állami és nem állami szervezetek dollármilliókat költöttek az Oszmán Birodalom műemlékeinek helyreállítására, beleértve a mecseteket, hidakat és hammámokat, amelyeket a kommunizmus alatt elhanyagoltak, a 90-es évek háborúiban elpusztítottak, vagy egyszerűen a pénzhiány miatt tönkrementek. Az oszmán emlékművek állaga meglehetősen leromlott az elmúlt évtizedekben, és a török segélyszervezetek, a TIKA, a Diyanet és más intézmények felújították és helyreállították azokat.  Ez egy nagyszerű lehetőség volt arra, hogy Törökország megmutassa befolyását. A helyreállítási projekteken túl a török soft power még az iskolák fenntartásán, ösztöndíjak biztosításán, médiaintézmények üzemeltetésén, képzések finanszírozásán és más hasonló tevékenységeken keresztül is érezteti a hatását.

Irán

Az iszlám világ fontos szereplőjeként Irán is használja a soft power eszközeit Bosznia-Hercegovinában. A síita iszlám forradalom  után és a boszniai polgárháború közepette kialakult kapcsolatokban gyökerező iráni befolyás a balkáni országban érinti a vallás és az oktatás aspektusait olyan intézményeken keresztül, mint például az Iráni Kulturális Központ, az Ibn-Szína Kutatóintézet, az Iráni Tanulmányi Központ, a Mullá Szadrá Alapítvány, és a Perzsa-Bosnyák Főiskola. A boszniai háborút követően Irán számos újságot, iskolát, kulturális központot és síita vallási csoportot hozott létre, és egy saját televízióadót is elindított. Emellett nagy számban biztosított tudományos ösztöndíjakat az Iránban való tanuláshoz, és hozzájárult a boszniai síita vallási intézmények kialakításához is, ami a síizmus mérsékelt terjedéséhez vezetett. Napjainkban Irán célja, hogy diplomáciai és kulturális kapcsolatokat alakítson ki a balkáni országokkal, különösen Bosznia-Hercegovinával, Albániával és Szerbiával. Emellett az érdekeit és ideológiáját népszerűsítő síita szervezeteket, sajtóorgánumokat és nem kormányzati szervezeteket szponzorál a régióban.

Az Egyesült Arab Emírségek

Az Egyesült Arab Emírségek (EAE) Balkánnal kapcsolatos politikája része annak a szélesebb geopolitikai stratégiának, amelyet az ország a térségben folytat. Az arab ország már évek óta fokozza jelenlétét a Balkánon, és a régióval való kapcsolatai számos politikai, gazdasági és kulturális dimenzióban jelennek meg. Az EAE térséggel kapcsolatos politikájának egyik legfőbb aspektusa az, hogy kiemelkedő gazdasági befektető legyen. Számos projektbe invesztált a Balkánon, különösen az infrastruktúra, energetika és ingatlanok területén. Említésre méltó, hogy az EAE vállalkozásai jelentős részesedést szereztek infrastruktúra-fejlesztési projektekben, például Bosznia-Hercegovinában és Szerbiában. Ezenfelül a kulturális diplomácia és a médiaterjeszkedés révén az arab ország igyekszik növelni befolyását és láthatóságát a régióban. Például televíziós csatornái és médiaipari vállalkozásai segítségével terjeszti a közel-keleti kultúrát és értékeket a balkáni országokban. Az Emírségek Balkán-politikájának célja, hogy megszilárdítsa a jelenlétét ebben a geopolitikailag fontos térségben.

Oroszország

Oroszország Balkán-politikája jelentősen függ az USA-val és az Európai Unióval kialakított kapcsolataitól. A régió a történelmi, vallási és kulturális kapcsolatok mellett az orosz külpolitika számára is nagy jelentőséggel bír. A Nyugat-Balkán a posztszovjet térség mellett az egyetlen olyan európai régió, ahol a teljes körű euroatlanti integráció még nem zajlott le. Emellett a Fekete- és Földközi-tenger kiemelt geopolitikai szerepe, valamint a Közel-Kelet viszonylagos közelsége miatt a régió kiemelten fontos az orosz kül- és biztonságpolitika számára, valamint energetikai szempontból is (a teljes délkelet-európai régióval egyetemben) kiemelten fontos tranzitrégió. Oroszország energetikai szempontból komoly befolyással rendelkezik a régióban, nem mellesleg Szerbia és Bosznia-Hercegovina esetében csaknem 100%-ban Oroszország biztosítja a földgázellátást. Emellett a térség fő gazdasági partnerei között szerepel, ám jelentősége és szerepe az országra kivetett szankcióknak köszönhetően csökkent. 

Kína

Kína nyugat-balkáni jelenlétét jelentősen visszavetette a délszláv válság és annak következményei. A Milošević vezette Jugoszlávia partnerségre törekvő politikáját felváltotta az utódállamok euroatlanti fókuszú diplomáciája. A 2008-as gazdasági világválságot követően Kína a 16+1 kezdeményezésen keresztül erősítette meg diplomáciai és gazdasági kapcsolatait Közép- és Délkelet-Európa posztszocialista államaival. Az „Övezet és út” kezdeményezés megjelenését követően a kínai Balkán-politika alapvetően a gazdasági lehetőségek kiaknázására épül. Ezen elgondolás keretein belül elsőbbséget élveznek az olyan infrastrukturális beruházások, mint például Albánia és Horvátország kikötői, vagy például a montenegrói és bosznia-hercegovinai autópálya projektek. Kína – bár sokkal kisebb mértékben, mint a nyugati államok – folyamatosan növekvő szerepvállalásával jelentős pozíciókat szerez a regionális energetikai, építési és pénzügyi piacokon. 

Láthattuk, hogy a keleti államok következetesen és kitartóan alkalmazzák a puha hatalom (soft power) eszközeit a Balkán országaiban, hogy befolyást szerezzenek a régióban. Szaúd-Arábia a mecsetek építésére és a vallásoktatás finanszírozására összpontosítva saját iszlámértelmezését népszerűsíti. Irán sem különbözik sokban, viszont a perzsa ország a Balkánnal való kulturális és oktatási kapcsolatok kiépítésére fókuszál, ami elősegíti azon szándékát, hogy megvesse a lábát a térségben, és hozzájáruljon az iszlám síita ágának terjedéséhez a balkáni régióban. Törökország viszont az infrastrukturális projektekbe való befektetéseivel tűnik ki, emellett jelentős energiát fektet a török nyelv és kultúra népszerűsítésébe, valamint pozitív imázsának kiépítésébe és fenntartásába. Az Egyesült Arab Emírségek is a befektetésekre helyezi a hangsúlyt, amivel külhoni gazdasági növekedésüket igyekszik fokozni. Ezzel szemben az orosz külpolitikában a Balkán olyan stratégiai térségként szerepel, amelyen keresztül befolyást gyakorolnak az európai ügyekre és a NATO terjeszkedésére. Az oroszok a Balkánt a geopolitikai vetélkedés és az energiapiacok szempontjából is fontosnak tartják. Kína pedig a kölcsönösen gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokra fókuszál, és kijelenthető, hogy a szárazföldi útvonalakat magukban foglaló balkáni országok geopolitikai helyzetükből adódóan kulcsfontosságúak a kínai „Övezet és út” kezdeményezés számára.