Idén már több mint 144 ezer migráns kötött ki az olasz partoknál – ez majdnem háromszorosa a 2021-es és közel duplája a 2022-es évek azonos időszakában tapasztalt érkezésszámoknak. A lezárások enyhülése, a professzionalizálódó csempészhálózatok, a jó időjárási viszonyok és az NGO-szervezetek tevékenysége miatt Olaszország befogadóközpontjai kezdenek betelni. Az éves statisztikákból kitűnik, hogy a koronavírus-járvány tombolásakor jelentős mértékben visszaesett a bevándorlók száma – ez javarészt a határlezárásoknak volt köszönhető, ugyanis sokkal nehezebb volt a személyeket átcsempészni egyik országból a másikba. A migrációs folyamatokat az egyre hatékonyabban működő embercsempész csoportok is gerjesztik. A 2015–2016-os migrációs válság óta rendkívül sokat fejlődtek, és ma már megtehetik, hogy akár egymás árai alá licitálva kínálják komplett "utazási csomagjaikat" az Európába vágyóknak. A kivándorlóknak busás összegeket kell kifizetniük egy-egy földközi-tengeri átkelésért. A Tunézia és Olaszország közötti szakaszon jellemzően 1300–1700 euró a díj, amely függ az időjárási körülményektől, a csempészett személy állampolgárságától, illetve a megtett tengeri út hosszától. A digitalizáció és a közösségi média uralmának korában bárki – akár egy kattintással – találhat magának csempészt. Ma már – illegális csatornákon keresztül – akár pár hét alatt el lehet jutni Berlinbe még a legeldugottabb afrikai falvakból is – persze csak azoknak, akik ki tudják fizetni a hatalmas csempészösszegeket és vállalják az utazással járó kockázatokat. 

A kockázatoknál maradva fontos megemlíteni, hogy a Szahara és a Földközi-tenger egyre kevésbé működik természetes szigetelőként az európai és afrikai kontinensek között, így a mediterrán országba indulók döntő többsége már nem az észak-afrikai arab országokból származik, hanem a délebbi, szubszaharai régiókból. Az olasz belügyminisztérium adatai szerint idén 17 ezer guineai, 15 ezer elefántcsontparti és szintén 15 ezer tunéziai érkezett Olaszországba. Meghökkentő lehet, de nem elhanyagolható a közel- és távol-keleti közösségek jelenléte sem: több mint 8 ezer bangladesi, 6 ezer pakisztáni és ugyanennyi szír gondolta úgy, hogy az olasz csizmán keresztül jut be az Európai Unió területére. A Nemzetközi Migrációs Szervezet friss jelentése szerint 72%-uk férfi és többségük nem üldöztetés miatt hagyja hátra hazáját, hanem gazdasági indokok okán. Ebből fakadóan legtöbbjük menedékkérelmét elutasítják az olasz hatóságok, ám hazaszállításuk gyakran megoldhatatlan. Sokan meg sem várják a beadvány elbírálásáról szóló döntést, hanem azonnal továbbállnak más nyugat-európai országba. Helyi interjúkra alapozva elmondható, hogy legtöbbjük csak tranzitországként tekint Olaszországra, valódi úti céljuk leginkább Németország vagy Franciaország. Az afrikai kontinenshez való földrajzi közelség miatt pedig Lampedusa vált a térség egyik legforgalmasabb migrációs gócpontjává. Ennek egyik következménye, hogy számos olyan nap van az évben, amikor több bevándorló tartózkodik a szigeten, mint olasz állampolgár.

Állandó nyomás terheli a lampedusai migrációs hotspotot

Ha valaki átér Lampedusára, a hatóságok a Contrada Imbriacola hotspothoz kísérik. Ennek kapcsán fontos tudni, hogy az olasz befogadási rendszer kétszintű: az elsőn a hotspotok és elsődleges befogadási központok, a másodikon a SAI (Sistema di Accoglienza e Integrazione – Befogadási és Integrációs Rendszer) és a CAS-ok (Centro di Accoglienza Straordinaria – Rendkívüli Befogadóközpont) találhatók. Az első szinten történik az Olaszországba frissen érkezett migránsok azonosítása, indokolt esetben orvosi ellátása, egészségügyi szűrése, azonosítása, fényképezése és nemzetközi védelemért benyújtott kérelmük iktatása. A hotspotokban elméletileg csak 48 órát tartózkodnak a bevándorlók. 2022 végén négy hotspot működött: Lampedusán, Pozzallóban, Messinában (Szicília régió) és Tarantóban (Puglia régió). A Lampedusára érkezők helyzetét súlyosbítja, hogy a sziget egyetlen fogadópontja, a Contrada Imbriacola hotspot mindössze 400 embert tud fogadni. 2023 szeptemberében például volt olyan nap, amikor több mint 7 ezren kötöttek itt ki. Fontos tudni, hogy a szigeten lakó olasz állampolgárok száma mindössze 6 ezerre tehető. A központban kialakult túlzsúfoltság miatt pattanásig feszült a hangulat, a helyi önkormányzat pedig rendkívüli állapotot hirdetett ki. Igaz, hogy a hatóságok mindent megtesznek azért, hogy minél gyorsabban megtörténjen a migránsok átszállítása Olaszország más területeire, Lampedusa lakói már többször tüntettek a tömeges érkezések és áldatlan állapotok miatt. A helyzetet az sem orvosolja, hogy szeptemberben az olasz törvényhozás új szabályokat fogadott el a hazatelepítés céljára szolgáló fogva tartási központok, illetve a biztonságos harmadik országokból érkező és menedékkérelmet benyújtani kívánók kapcsán. Az újabb és újabb létesítmények vélhetően tehermentesítik valamelyest a part menti településeket, ám a probléma gyökerét nem orvosolják. Akkor pedig, ha a származási országok nem hajlandóak visszafogadni állampolgáraikat, vagy az olasz hatóság látóköréből eltűnnek az elutasított menedékkérelemmel rendelkező vagy túltartózkodó személyek, akkor a központokban még nagyobb zsúfoltság fog kialakulni. 

Az Európai Unió képviselői hiába látogattak a szigete

„A migráció európai kihívás, amely európai választ és megoldást igényel.” […] „Mi döntjük el, hogy ki és milyen körülmények között érkezik az Európai Unióba, nem az embercsempészek és emberkereskedők.” […] „Olaszország számíthat az Európai Unióra.” Ezek a mondatok hangoztak el Ursula von der Leyen részéről Lampedusán, amikor Giorgia Meloni meghívásának eleget téve a szigetre látogatott szeptemberben. A kiállás és szolidaritás nem meglepő, hiszen valóban Olaszországot terheli leginkább a mostani migrációs válság és úgy tűnik, egyedül nem képes megbirkózni a problémával – a tengeri határokat nem lehet lezárni. Az olasz miniszterelnök már jó ideje kongatja a vészharangot az uniós intézményekben, de egyelőre csak kevesen fordították tekintetüket a mediterrán állam felé. Most azonban, a kiugróan magas érkezésszámokat látva – úgy tűnik – újra stratégiai prioritás lett az észak-afrikai államokkal való együttműködés. Ennek egyik legutóbbi példája a Tunéziával kötött egymilliárd euró értékű megállapodás, amelynek kiemelt célkitűzése az illegális és tömeges migráció megfékezése. Tunézia „kapuőr államként” nagyon jó alkupozícióban van, hiszen már sokkal több csempészhajó indul innen, mint a líbiai kikötőkből. Az Európai Unió korábban Líbiával és Marokkóval is kötött efféle megállapodást, a jövőben pedig vélhetően Egyiptom felé nyit majd. 

Mit tartogat a jövő?

Az elvándorlás mindig valamilyen akut vagy strukturális problémának a melléktünete. Lampedusa lakói számára nem újdonság a Líbiából és Tunéziából érkező hatalmas migrációs hullám, amely az arab tavasz kezdete óta jelentős mértékben felerősödött. A szigetlakók – akik többnyire készen álltak arra, hogy segítsenek a Lampedusára érkező több ezer migránsnak – most úgy érzik, hogy cserbenhagyták őket. Sokan úgy nyilatkoztak, hogy hiába látogatnak magas rangú olasz és európai politikusok a szigetre, semmi sem változik. Egy biztos: Lampedusa a jövőben is a tömeges bevándorlás frontvonalán egy olyan bástya lesz, amely egyfajta átjáróházként funkcionál az afrikai és európai partok között. A Szahara sivatagos tájain és a Földközi-tengeren való átjutás rendkívül veszélyes vállalkozás – idén közel 3 ezer személy tűnt el vagy halt meg az átkelés során az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint. Az enyhe őszi időjárás és a közelgő tél miatt idén még biztosan várható pár nagyobb kihajózási hullám, amelyek miatt újra ezrek léphetnek irregulárisan az EU területére. Ez pedig továbbra is csak az embercsempészek malmára hajtja a vizet.