Spanyolországban az idei előrehozott választás győztes pártja a Néppárt (Partido Popular, továbbiakban PP) lett, azonban a Spanyol Szocialista Munkáspárt (Partido Socialista Obrero Español, továbbiakban PSOE); a jelenlegi miniszterelnököt adó kormánypárt nem bukott akkorát, mint az várható lett volna. A PP főleg a szélsőjobboldali VOXpárttól szerzett szavazókat, akiket meg is hívtak koalíciós kormányalakításra. A PP terve nem sikerült, mivel nem kapott elég szavazatot, az alkotmány 99.5-ös cikkelye pedig kimondja, hogy 2 hónapos sikertelenség után a királynak kötelessége új választást kiírni. Ezt azonban még megelőzi az, hogy a király felkérte Pedro Sánchez ügyvivő miniszterelnököt és a második legerősebb párt vezetőjét új kormányalakításra. A PSOE-nek tehát november 27-ig van ideje parlamenti többséget szereznie, utána 2024. január 14-ei dátummal új választást tartanak.

Sánchez várhatóan megkísérel kisebbségi kormányt alakítani Yolanda Díaz szélsőbaloldali Sumar koalíciójával, amely a Podemos párt utódja, és amellyel a szocialisták az előző ciklusban kormányoztak. Külső támogatást is kérhet olyan csoportoktól, mint a Baszk Nacionalista Párt (EAJ), a baszk szeparatista EH Bildu párt és a Galíciai Nacionalista Blokk (BNG). A legnehezebb feladata az lesz, hogy elnyerje a katalán szeparatista Junts csoport és a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) kulcsfontosságú támogatását. Mindkét párt általános amnesztiát követelne mindazok számára, akik érintettek voltak a 2017-es sikertelen katalán függetlenségi népszavazásban, valamint Madrid kifejezett hozzájárulását ahhoz, hogy új népszavazást tarthassanak az önrendelkezésről. Sánchez ugyan jelezte, hogy hajlandó engedni az amnesztiaköveteléseknek, de szocialista pártja határozottan elutasítja az új függetlenségi szavazás engedélyezését. A jelenlegi katalán elnök és az ERC vezetője, Pere Aragonès a múlt héten hangsúlyozta, hogy a követelés nem tárgyalható, és kijelentette, hogy "ha Sánchez miniszterelnök akar lenni, akkor el kell köteleznie magát arra, hogy Katalóniában szavazást tartsanak". Míg a Junts aláírta az ERC-vel kötött memorandumot, amely az új népszavazást határozza meg Sánchez támogatásának döntő tényezőjeként, addig a párt vezetője, az önmagát száműzetésbe kényszerítő Carles Puigdemont volt katalán elnök elkerülte, hogy támogatását kifejezetten ehhez a szavazáshoz kösse.

Az eddigi első sikere a katalánoknak a címben említett beterjesztés lehet. Fontos tudni, hogy Spanyolországban az autonóm régiók rendszere miatt a régióknak több kérdésben önálló döntési joga van. A három történelmi nemzetnek; a katalánnak, a baszknak és a galíciainak többletjogai is vannak. Ilyen például a nyelvhasználat: Katalónia maga határozhatja meg hivatalos nyelveit, ezek pedig az occitán, a katalán és a spanyol. Emellett a három történelmi nemzet nyelvén a parlamentben is fel lehet szólalni. Tehát az országban már az 1978-as alkotmány óta – amelynek megalkotásakor elkezdődött a demokratikus átalakulás Franco diktatúrája után – hagyománya van a többnyelvűségnek. Azonban ennek európai szintre emelése már több problémát is felvet. Az első, hogy az új tolmácsok alkalmazása, a határozatok lefordítása, az intézményi kiírások lecserélése mind plusz felmerülő költség. Ezt áthidalva Madrid felajánlotta, hogy minden költségét kifizetné a bővítésnek. A második probléma az, hogy sokan már így is sérelmezték, hogy túl sok a hivatalos nyelv az unióban; ez megosztottságot okoz. Timothy Garton Ash, az El País újságírója például Charles De Gaulle, az V. Francia Köztársaság első elnökének idézetéhez hasonlította: "Hogyan kormányozunk egy olyan országot, ahol 246 különböző típusú sajt van?" Most, amikor az Európai Unió a jövő évi választásokra készül, még nagyobb kihívás vár rá: hogyan kormányozzon egy 24 hivatalos nyelvvel rendelkező, többnemzetiségű demokratikus közösséget? Ne feledjük, hogy az EU egy évtizedes bővítés előtt áll, amelynek során Ukrajna, Moldova és Grúzia, valamint hat nyugat-balkáni ország is csatlakozhat, így a hivatalos nyelvek száma megközelíti a 30-at. Ha Európa egészét tekintjük, a nyelvek száma még ennél is magasabb: 64 és 234 között van. Ahogy az idézet is kifejti, a harmadik probléma a 200-nál is több kisebbségi nyelv Európában. Beszélőik joggal kérdezhetnék, hogy az ő nyelvük miért nem számít hivatalos nyelvnek; hiszen a tervezett 3 nyelv sem többségi nyelve egyik államnak sem. Bár azEurópai Unió Alapjogi Chartája szerint a többnyelvűség az Unió alapértéke, mégis minden kisebbségi nyelv bevonása jelentős költség lenne, sőt, a nemzetállamok regionális politikájára is hatással lehet. Azonban a többnyelvűség bővítése mellett is szólhat egy érv, miszerint: minden nyelvben vannak lefordíthatatlan fordulatok, és hiába alkalmazzák a legjobb tolmácsokat, tökéletesen sosem lehet átadni egy szöveget más nyelven. A politikusok pedig gyakran osztják meg nemzeti nyelven tett felszólalásaikat közösségi média oldalaikon, amit ha kisebbségiként kisebbségi nyelvükön tehetnének meg, mélyebb kapcsolatot alakíthatnának ki népi bázisukkal.

Nem is csoda tehát, hogy az első szavazáson nem sikerült a spanyolok tervét megszavazni, többen tartózkodtak. „További vizsgálatokat kell folytatnunk a javaslattal kapcsolatban mind jogi, mind pénzügyi kérdésekben. Még túl korai választ adni. Látni kell, milyen következményei lesznek” – mondta Jessika Roswall svéd Európa-ügyi miniszter. A finn Anders Adlercreutz – aki részben katalánul beszélt – hasonló álláspontot képviselt: „Meg kell védenünk az Európai Unió nyelvi sokszínűségét, de ismernünk kell döntéseink következményeit is. Túl korai még ma dönteni.” José Manuel Alvares spanyol külügyminiszter a miniszterek tanácsának ülése után is úgy gondolja, hogy „nagy fába vágták a fejszéjüket” és egyelőre a legbeszéltebb nyelv, a katalán bevezetésére koncentrálnak. Ezt nem is engedhetik el, hiszen a korábban említett két katalán pártra igazán szükségük van a kormányalakításhoz.