A város határai nehezen és környezeti károk árán növelhető csak, így a város függetlenedése (1965) óta csaknem megháromszorozódott lakosság hatékony menedzselése kulcskérdés. A városon belüli közlekedés ennek a problémának az egyik alkérdése. 

A szingapúri kormány korán felismerte, hogy a városon belüli közlekedés zavartalanságának érdekében különböző szabályokat kell életbe léptetniük. A 70-es években kezdték a városközpontba autóval való behajtást fizetőssé tenni (New York önkormányzata jelenleg fontolgatja egy hasonló intézkedés bevezetését , London belvárosában pedig 2003 óta, a szingapúri minta alapján működtetnek egy ilyen rendszert). Emellett pedig korlátozták az autó vásárlásához való jogot, ezzel a világon az egyik legdrágábbá téve az autó birtoklását. 

1990-ben vezettek be egy, az autó forgalomba állításához szükséges igazolást (Certificate of Entitlement, COE). Az igazolást a kormányzat állítja ki, és 10 évre érvényes, havonta két alkalommal van lehetőség rá pályázni. Az igazolványokra kvóta van bevezetve, így limitálva van az egyszerre forgalomban lévő autók száma. Az igazolásnak több típusa van, az áruk Covid óta megnégyszereződött: a legolcsóbb 106 000 szingapúri dollár, míg a legdrágább 158 000 szingapúri dollár (kb. 41 millió Ft). Így lehetséges, hogy amíg egy Toyota Camry Hybrid itthon 16-17 millióFt környékéről indul, addig Szingapúrban ugyanez a gépjármű COE-val együtt 67 millió Ft-ra rúg (250 000 szingapúri dollár). Az átlagfizetéssel súlyozva sem lesz rózsásabb a helyzet a szingapúriak számára: míg az autó ára a magyarnak a 4,1-szerese, az átlag fizetés csupán 3,25-ször olyan magas, mint a magyar (5 000 szingapúri dollár , illetve 400 000 Ft). A szabályozásoknak meg is van a gyümölcse: míg Magyarországon 9,7 millió lakosra jut 4,1 millió gépkocsi, addig Szingapúrban ez az arány 5,5 millió az 1 millióhoz. 

Az autózás szingapúri alternatívája a kiváló tömegközlekedési rendszerük, amely 2,1 millió embert szolgál ki naponta. A megbízható és rendkívül tisztán tartott metrórendszernek köszönhetően könnyen el lehet jutni a város egyik végéből a másikba. Az öt, városközponton áthaladó metróvonal mellett a Circle Line megépítése optimalizálja a közlekedést: a másik ötöt több helyen metsző, kört formáló metróvonalnak köszönhetően nem kell a városközpontban található metszéspontok egyikéhez bemenni, gyorsítva ezzel a közlekedést. 

A kormány kifejezett célja emellett a sétálás népszerűsítése. 200 km-es fedett séta-úthálózat van a városon belül, amely mind a két évszakban (tűző napsütés vagy szakadó eső) lehetővé teszi a sétálást. A végső cél, hogy a városon belül mindenhova el lehessen sétálni tetővel az emberek feje felett. 

A szingapúri intézkedések célja nem csak a város hatékonyabb működtetése, hanem a fenntarthatósági céljaik elérése és egy élhető, modern város kialakítása, amely felé jó úton haladnak.