Az elmúlt egy évben Franciaország folyamatosan veszítette el befolyását Afrikában. Mali és Burkina Faso után Nigerből is távozni kényszerültek a francia békefenntartók. A francia érdekszféra száheli zsugorodása hatalmas veszteség az ország számára. A legégetőbb probléma talán az, hogy Franciaországban a villamosenergia-termelés több, mint 60 százalékét állítják elő atomerőművek, a nukleáris fűtőelemek előállításához szükséges uránium második legfontosabb beszerzési forrása pedig éppen Niger volt az elmúlt négy esztendőben, az import ebből az országból azonban a júliusi katonai puccsot követően messzemenőkig bizonytalanná vált. Niger mindhárom uránbányájában (Aïr, Akokan, Imouraren) többségi részesedése van a francia állam irányítása alatt lévő Oranonak. A franciák Afrikából való kiszorításában Kína és főként Oroszország meghatározó szerepet játszott. Éppen ezen két ország befolyását hivatott gyengíteni Emmanuel Macron múlt heti, közép-ázsiai körútja. A francia atomerőművek nukleáris fűtőelemeihez szállított uránium legfőbb forrása ugyanis nem Afrika, hanem Közé-Ázsia, ahol a franciák most nagyratörő tervekkel rukkoltak elő. Az elmúlt tíz évben Franciaország 88.200 tonna nyers uránt importált, ennek 27%-a Kazahsztánból, 20%-a Nigerből, 19%-a Üzbegisztánból származott – ebbe a két ázsiai országba sietett látogatást tenni november 1-2. között Emmanuel Macron.  

A francia elnöknek kapóra jön, hogy Kazahsztánnak az elmúlt években – főként az ukrajnai háború kirobbanását követően – megromlott a kapcsolata Oroszországgal. Asztana nem volt hajlandó elismerni az ukrajnai szakadár államok legitimitását, és eleget tett a Moszkva elleni, nyugati szankcióknak is. A közép-ázsiai országoknak általában nem tetszik, hogy a nemzetközi téren gyengülő Kreml még mai is kissé lesajnálóan, volt szovjet tagköztársaságokként tekint rájuk. Oroszország viszont azt nem nézi jó szemmel, hogy a térség országai multilaterális kapcsolatokat építenek, és jól felfogott érdekből azzal kötnek üzletet, aki jobb ajánlatot ad. Talán ezért nem volt véletlen, hogy a legutóbbi Asztani Nemzetközi Fórumon, ahol a fő téma Kirgizisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán gazdasági önállóságának megerősítése volt, Oroszország egyáltalán nem képviseltette magát.   

Kazahsztán persze ma is számos szállal kötődik Oroszországhoz, de nemcsak Kína, hanem a Nyugat felé is nyitottá vált. Az ország nemcsak az uránium, de a fosszilis energiahordozók terén is az EU fontos partnere, az USA és Norvégia után a Közösség harmadik legnagyobb kőolajbeszállítójává lépett elő a szankciós politika felpörgését követően. A francia elnök és Kassym-Jomart Tokayev kazah elnök megbeszélésének is energetikai kérdések (főként az uránimport fokozása) álltak a középpontjában, bár gyógyszeripari együttműködések, illetve ritka földfémek kereskedelme is szóba került a két vezető egyeztetése során. Franciaország az ötödik legnagyobb külföldi befektető Kazahsztánban. A Kaszpi-tengeren található kashagani olajmezőn a TotalEnergies francia energiaóriás végez kitermelést, az említett Oranonak komoly érdekeltségei vannak a kazahsztáni uránbányászatban, a francia EDF pedig a tervek szerint Kazahsztán első atomerőművét építi majd meg.  

Macron múlt heti, asztani útja köztes állomása volt a korábban Mongóliában kezdődő és Üzbegisztánban végződő látogatássorozatnak. Mongóliában, ahol korábban még sosem járt francia elnök (!), egy 1,6 milliárd eurós megállapodás kötettett májusban, amelynek értelmében az Orano fogja üzemeltetni a délnyugat-mongóliai Zuuvch-Ovoo uránbányát. Az építkezés 2024-ben kezdődik, a termelés beindulása 2028-ra várható, ami a globális urántermelés 4%-át adhatja. Üzbegisztánban szintén főként energetikai kérdések és – nem meglepő módon azon belül is – az urániumtermelés voltak napirenden. Az országban, ahol 1994 óta, tehát 30 éve nem járt francia elnök 10 milliárd euró összértékű beruházásokról állapodott nem Macron és Shavkat Mirziyoyev üzbég elnök. Ebben az országban is az Orano a kulcsszereplő, amely az uránkitermelésre szakosodott JV Nurliqum 51%-át tulajdonolja a kisebbségi tulajdonos üzbég, állami Navoiuran mellett.   

Egyértelmű, hogy Macron látogatása nagyon zavarja a Kremlt és ennek az oroszok több ízben hangot is adtak. Legutóbb október végén Szergej Lavrov orosz külügyminiszter nyilatkozott úgy: a Nyugat megpróbálja elszakítani Oroszországtól „szomszédjait, barátait és szövetségeseit.” Szintén az oroszok idegeskedését jelzi, hogy a biztonsági okokból nem szívesen utazó Putyin elnök a héten bejelentette Asztanába látogat, hogy Tokajevvel egyeztessen az együttműködésről. Érezhető, hogy a közép-ázsiai országok jól felfogott érdeke, hogy senki mellett ne köteleződjenek el kizárólagosan, hiszen számukra a partnerségükért folytatott verseny kifizetődő. Van ugyanis még egy szereplő, aki a jóindulatukat igyekszik elnyerni, mégpedig Kína. A kínaiak geopolitikai-gazdasági „Egy Övezet Egy Út” programja Közép-Ázsia nélkül nem lenne működőképes, ezért Peking szintén több milliárd dollár értékben kezdeményezett beruházásokat és nyújtott finanszírozást a térség államainak közös projektek indítása céljából.