Vajon milyen minta rajzolódik ki a szemünk előtt, ha összevetjük a mostani eredményeket a korábbi választások kimeneteleivel? Milyen földrajzi, társadalmi vagy éppen politikai sajátosságokra lelhetünk Lengyelország esetében? Ebben az országban ugyanis nemcsak egy megszokott város-vidék szembenállást, de egy jelentős földrajzi megosztottságot is megfigyelhetünk. Egészen pontosan az ország keleti, dél-keleti része mintha teljesen elválna Nyugat-Lengyelországtól, sajátos politikai mikroklímát teremtve ezáltal. Mindez pedig nemcsak az idei, de az azt megelőző választások nagy részére is igaz.

(A kék szín azokat a kerületeket jelzi, ahol a PiS szerezte meg a mandátumok többségét, még a narancssárga, ahol a KO)

1.2023-as lengyelországi parlamenti választások – készítő: 沁水湾
Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=131185162

Vajon mi lehet az oka mindannak, hogy egy ország ennyire látványosan megosztottá vált? Mi befolyásolhatja ilyen mértékben a választók politikai döntéseit, preferenciáit?  A kérdésre adandó választ Lengyelország történelmében kell keresnünk.

A térkép alapján is jól elkülöníthető két országrész között egy immáron 200 éve fennálló társadalmi törésvonalat figyelhetünk meg, amely mentén a pártok is felsorakozhatnak. Ezek a törésvonalak Lengyelország esetében akkor válnak láthatóvá a választásokon, ha két domináns párt küzd egymással, több kisebb párt mellett. Általánosságban ilyen strukturális konfliktusok lehetnek például a centrum-periféria, város-vidék, ipar-mezőgazdaság, állam-egyház ellentétek – a klasszikus politikai törésvonalak világa –, de esetünkben valami többről van szó. 

(A kék szín azokat a kerületeket jelzi, ahol a PiS szerezte meg a mandátumok többségét, még a narancssárga, ahol a PO)

2.2007-es lengyelországi parlamenti választások – készítő: 沁水湾
Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=131210495

Ahhoz, hogy megértsük, hogy a fent említett törésvonal miképpen és hogyan alakult ki, valamint, hogy egy több száz éves történelmi helyzet hogyan képes befolyásolni egy 2023-ban történő választást, két eseményt kell kiemelnünk. Az első a Napóleon által létrehozott Varsói Hercegség felosztása Napóleon bukását követően, mely 1815-ben kezdődött és 1848-ban ért teljesen véget (bár ekkora már csak névlegesen voltak függetlenek a megmaradt területek). Lengyelország felosztása és az utána következő időszak azért is fontos a számunkra, mert ha az ekkor keletkező porosz-orosz-Habsburg határokat ráhelyezzük a mai választási térképekre, akkor a hasonlóság szembetűnő lesz.

A felosztással más államokhoz kerülő országrészek külön fejlődési utat jártak be a következő bő évszázadban (a Habsburgokhoz csatolt területek jellemzői jóformán megegyeznek az orosz területekével és sok esetben egyben fogom őket kezelni). A számunkra legfontosabb különbség a földreformokat illeti. Mindhárom állam hajtott végre földreformot az általa szerzett területeken, azonban különböző célokkal.  A Habsburgok és az oroszok által kieszközölt földreformok politikai célzatúak voltak és a lengyel nemességet igyekeztek gyengíteni. A poroszok azonban a gazdaság érdekét nézték és az általuk elfoglalt területeken a reformok következtében közepes-nagy méretű gazdaságok jöttek létre, melyek az addigi kisebb méretű birtokokkal szemben hatékonyabb termelést tettek lehetővé. Azonban a földbirtokok összevonása sok paraszt megélhetését lehetetlenítette el, akik ennek következtében a városokba költöztek. Ezzel az ország ezen részén megszűntek az addig jellemző tradicionális, kisméretű lengyel parasztfalvak. A megnövekedett terménymennyiség és a városokba áramló új munkaerő viszont lehetővé tette a könnyűipar gyors fejlődését és a régió gazdasági fellendülését. A földreform és az iparosodás következtében pedig kialakult egy erős középréteg (gazdag parasztok, gyárak középvezetői), miközben a parasztság meggyengült.  

E társadalmi átrendeződés pedig mind a mai napig érezteti hatását a régióban. A PiS szavazóbázisa főként azokról a vidéki területekről származik, ahol nem számolták fel ezeket a kis parasztfalvakat, ahol az iparosodás, a városi középréteg kialakulása és a gyors gazdasági növekedés elmaradt. Ez magyarázza a PiS jelentősen mérsékeltebb sikereit az ország nyugati vajdaságaiban, szemben a volt orosz és Habsburg területek elmaradottabb régióival szemben.  A volt porosz területeken ugyanis elmaradtak a parasztpártok kialakulása – ahogy arra Tomasz Zarycki is rámutat – mindez pedig a mostani eredményekben is visszaköszön. Mindemellett a Poroszországhoz csatolt nyugati és észak-nyugati régió gazdasági növekedéséhez a földreform és a társadalmi struktúrában bekövetkező változások mellett a porosz, majd a későbbi német bankrendszer megjelenése, valamint a porosz adminisztráció és bürokrácia térnyerése is hozzájárult. Ezt a fejlődési irányt a mai napig megőrizte Lengyelország és a térképre tekintve szembetűnő, hogy az ország politikai megosztottsága javarészt megegyezik az egyes országrészek gazdasági megosztottságával. Ez mind az egyes országrészekre jellemző ágazatokban, mind az egyfőre jutó GDP-ben nyomon követhető. Ez az akkor jelentkező hirtelen gazdasági fellendülés a mai napig jóval magasabb egy főre jutó GDP-t eredményez az ország nyugati felében, ami jóval magasabb életszínvonalat is biztosít így az itt lakók számára. A magasabb életszínvonal, a keleti országrésztől eltérő településszerkezet, az erős középréteg egy a nyugati gazdaságra nyitottabb, a keleti országrészben lakó társaikhoz képest centralista gondolkodásmódú lakosságot hozott létre. 

Emellett a porosz adminisztráció és gazdasági átalakítás az itt élők gondolkodásmódjára is erősebb hatást gyakorolt, mint a határ túloldalán tette ezt a cári birodalom. E hatás azonban kettős eredménnyel járt. Egyrészt az erősödő Európa-barát gondolkodásmód és a szociális rendszerben bekövetkező változások és a közoktatási reformok által elért eredmények – amelyek hatására az analfabetizmust jelentős mértékben sikerült visszaszorítani a térségben – utat nyitottak a lengyel társadalom számára Nyugat-Európa felé, mégis identitásformáló, nemzetépítő hatással is bírt. Ugyanis a németek kifejezetten agresszív elnémetesítési próbálkozásai – ellentétben például Roman Dmowski és Józef Piłsudski félelmeivel, akik úgy gondolták, hogy a fejlettebb porosz kultúra el fogja nyomni a lengyel kultúrát, ha nem sikerül időben kivívni a függetlenségüket – ellenállást váltott ki a lengyelek részéről és nem meggyengítette, hanem megerősítette identitástudatukat.

A Poroszországhoz csatolt területeken a tradicionális lengyel falvak és ezzel a parasztság jelentős része is felszámolásra került, ami a későbbiekben ellehetetlenítette a parasztpártok létrejöttét. Ez hosszútávon megakadályozta egy olyan konzervatívabb gondolkozású szavazói réteg kialakulását napjainkra, akik a PiS-t támogatnák. Ezzel szemben létrehozott egy erős, városi középréteget, akik számára fontosabbak a demokratikus értékek, akik nyitottabbak, befogadóbbak, és elfogadóbbak Európával szemben. Ezáltal nagyobb intenzitással tekintenek partnerként az Európai Unió tagállamaira is, mint kelet-, dél-kelet-lengyelországi társaik. 

(A zöld szín azokat a kerületeket jelzi, ahol a PSL szerezte meg a mandátumok többségét, még a piros, ahol a SLD)

3.1993-as lengyelországi választások – szerző: 沁水湾
Forrás: https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=131274295

Most vizsgáljuk azonban meg a másik oldalt is. Mely társadalmi attitűdök jellemzők az egykoron a cári Oroszországhoz tartozó lengyel területek lakóira? Az itt élők talán egyik legfőbb sajátossága a rendszerhez való viszonyban rejlik.  Míg a nyugati országrészben a német nyelv és kultúra ismerete és annak bizonyos szintű használata és hasznosítása a társadalmi mobilitás kulcsa volt, addig  az orosz területeken a politikai elittel, adminisztrációval való szembenállás vált az egyik legerősebb magatartási formává. Ez a viselkedési forma – szembenállás – pedig mind a mai napig fontos részét képezheti az itteni emberek életének és meghatározó indikátora a keleti vajdaságokban tapasztalható nemzetközi szervezetekkel – kiváltképpen az Európai Unióval – szembeni bizalmatlanságnak is.

A másik, számunkra fontos esemény a második világháborút követően az 1945. augusztus 16-án aláírt határszerződés Lengyelország és a Szovjetunió között, amelynek keretében Lengyelország határai nyugati irányba tolódtak el. Ezeken a területeken nem csak az eddig már említett hatások voltak jelen. A területek Lengyelországhoz csatolása után a német lakosságot kitelepítették és a helyükre a Szovjetunióból telepítettek lengyel nemzetiségű lakosokat. Az új lakosoknak azonban el kellett hagyniuk a családjaikat, jól megszokott környezetüket és barátaikat, ami Jan Cienski szerint kozmopolitizmusban és centrizmusban (legalábbis a kelet-lengyelországi társaikhoz képest) jelentkezett gondolkozásmódjukban. 

Ebből a néhány példából jól látszik, hogy Lengyelország 200 évvel ezelőtti felosztása és közel egy évszázados külön úton való fejlődése milyen mértékben képes befolyásolni egy 2023-ben tartandó választást is, feltárva a történelmi örökség és a társadalmi struktúrák alakulásának és időtállóságának szerepét a politika – sokak által mindig változó – bizonytalan világában. Lengyelország remek példaként szolgálhat a földrajzi megosztottság politikai aspektusainak vizsgálatára, amely téma ugyan egyre többek számára válik egyértelművé, tényleges okait és hatásait mégis csak kevesen ismerik, kutatják.