Az ügy bemutatása mellett szól, hogy a közelmúlt egyik legjelentősebb szólásszabadsággal kapcsolatos mérföldköve ez a döntés. Az amerikai joggyakorlat a szólásszabadság területén sokszor mintaként és előfutárként hat az európai, de különösen a magyar jogra. A téma a diákok szólásszabadságát érinti, azon belül is az online véleménynyilvánítás korlátozásához fűződő oktatási intézményi jogkört. Meglátásom szerint három lényeges eleme van a területnek:
- Hol van a határa az iskolai hatáskörnek a diákok iskolán kívüli véleménynyilvánításával kapcsolatban, valamint mikor (vagy meddig) veheti át az iskola a szülő szerepét, az iskola mikor járhat el in loco parentis?
- A diákok olyan véleménynyilvánítása, amely az oktatási intézménnyel kapcsolatos, meddig élvez alkotmányos védelmet az Első Alkotmánykiegészítés (First Amendment) által?
- Hogyan alkalmazhatóak az Első Alkotmánykiegészítésből eredő szólásszabadságot érintő jogok az online közösségi médiában történő véleménynyilvánítás esetében?
Cikkemben elsőként bemutatom a tényállást és összefoglalom a Legfelsőbb Bíróságdöntését megelőző per lépéseit. Ezután a döntést és a ratio decidendi-t tárgyalom, amit egy kritikai elemzés követ.
Az eset
Brandi Levy-t, a 14 éves középiskolás diákot zavarta, hogy nem került be az iskolai válogatott cheerleading csapatba, ezért hétvégén, az iskola területén kívülről (egész pontosan egy kisboltból) megosztott egy Snapchat-bejegyzést. A képen ő és néhány diáktársa látható feltartott és kinyújtott középső ujjal, valamint a következő felirattal: „Fuck school fuck softball fuck cheer fuck everything.”. Emellett készült egy másik kép is, amelyen Brandi Levy csalódottságát fejezi ki, amiért nem jutott be az iskolai válogatott cheerleading csapatba.
A képek 24 órán keresztül voltak láthatóak Brandi Snapchat ismerősei számára, ami megközelítőleg 250 személyt jelent. Ezek között voltak olyan diáktársai, akik megmutatták a képekről készült képernyőfotókat a cheerleading csapat edzőinek.
Az edzők úgy ítélték meg, hogy Brandi megnyilvánulása – mivel az iskola cheerleading csapatával kapcsolatban használt profán kifejezéseket – megsértette a csapat és az iskola belső szabályzatát. Ennek következtében 1 évre felfüggesztették a cheerleading csapatból (az alap csapatban Brandi eddig is tag volt, az elkeseredett Snapchat-bejegyzést az váltotta ki, hogy a válogatott csapatba nem jutott be). A döntést követően Brandi megbánását fejezte ki az iskola felé történő bocsánatkéréssel, és szülei fellebbezték a döntést az iskolai igazgatóság, valamint a Mahanoy Area School District szuperintendánsa felé, akik azt jóváhagyták.
Ezek után Brandi szülei által keresetet adott be a Mahanoy Area School District ellen azzal érvelve, hogy az iskolán kívüli online véleménynyilvánítás teljes védelmet élvez az Első Alkotmánykiegészítés alapján. A School District ezzel szemben arra hivatkozott, hogy a Snapchat-bejegyzés alkalmas volt arra, hogy lényegesen megzavarja az iskola cheerleading foglalkozását, valamint a szólásszabadság védelméhez fűződő jog nem gátolja a diáklány felfüggesztését a csapatból.
A szövetségi kerületi bíróság Brandi javára ítélt, és kimondta, hogy a School District megsértette a diák szólásszabadsághoz való jogát, amikor az iskolán kívüli online megnyilvánulásáért kizárta a cheerleading csapatból. A bíróság továbbá végzést bocsátott ki arra vonatkozóan, hogy az iskola helyezze vissza Brandit a csapatba.
A School District fellebbezett az Egyesült Államok Harmadik Kerületi Fellebbezési Bíróságához (U.S. Court of Appeals for the Third Circuit), amely helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését, majd a Legfelsőbb Bíróság befogadta az ügyet.
A Legfelsőbb Bíróság döntése
A kérdésre, hogy megsértette-e az iskola Brandi Levy szólásszabadsághoz való jogát, a válasz továbbra is igen.
A diákok iskolai közlései is bizonyos mértékű védelem alatt állnak. Leszögezhető, hogy az iskola területén kívüli megnyilvánulásokat pedig még nagyobb mértékű védelem illeti meg. Ez a Legfelsőbb Bíróság érvelése szerint három faktorból adódik:
- Az iskola területén kívüli történések általában a szülők felügyeleti körébe tartoznak, az iskola ritkán járhat el in loco parentis, azaz a szülő helyében.
- Mivel az iskolai és az iskolán kívüli megnyilvánulások összefoglalják egy diák összes véleménynyilvánítási lehetőségét, az oktatási intézmény a területén kívül eső közlések korlátozását csak különleges, súlyos indokból teheti meg.
- Az állami iskolák érdeke, hogy védjék a területükön kívül eső (akár számukra nézve előnytelen) megnyilvánulásokat, mert ezek az intézmények a “demokrácia óvodái”.
A döntés mögötti elv, a ratio decidendi, az, hogy a diákok iskolán kívüli, közösségi médiában megjelenő véleménynyilvánítása magas fokú védelemben részesül. Az iskola csak akkor korlátozhatja azt, ha súlyos indoka van rá. Ilyen például a zaklatás, online zaklatás, tanárok és diákok fenyegetése vagy az iskolai rendszerekbe való jogosulatlan behatolás.
A döntés elemzése
A másodfokon eljáró bíróság döntését a Tinker v. Des Moines Independent Community School District ügyre alapozta, ezzel leszűkítve annak értelmezését: szerintük az iskoláknak csak az iskolán belüli közlésekre terjedhet ki a korlátozási jogkörük. Mivel Brandi Levy közlése nem tartozik ebbe a kategóriába, ezért megsértették alkotmányos jogát. A Legfelsőbb Bíróság véleményem szerint helyesen rámutatott arra, hogy vannak olyan helyzetek, amikor az iskolának jelentős érdeke fűződik a területén kívül eső, különösen a közösségi médiában megjelenő közlések korlátozásához.
A másik kérdés, ami felvetődött a Tinker v. Des Moines kapcsán, hogy okozott-e jelentős zavart Brandi véleménynyilvánítása. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy nem. Érvelésükben a tényekre támaszkodtak: rövid szóbeszéd tárgyát képezte a Snapchat-poszt, semmi többet.
Breyer bíró, aki a Legfelsőbb Bíróság véleményét ismertette, következtetésében azt is állítja, hogy ebben az esetben a fegyelmezés Brandi szüleinek a feladata, nem pedig az iskoláé. A különvéleményt megfogalmazó Alito és Gorsuch bírák ezt a kérdést mélyebben tárgyalják. Szerintük a modern állami iskoláknak csak annyi fegyelmezési és nevelési jogkörük lehet, amennyi az oktatási feladataik ellátásához szükséges. Ezeket is a szülők delegálják az iskolák számára, mert elsődlegesen a szülőt illeti meg a gyermeknevelés joga. Ezzel újra értelmezhetővé vált az in loco parentis (a szülő helyett, annak helyében történő cselekvés) jogelv napjainkban.
További kérdésként felmerül, hogy a diákok iskolán kívüli megnyilvánulásaik korlátozásához szükséges kritériumok (például zaklatás, fenyegetés) pontos meghatározása nem könnyű feladat, holott elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy hatékonyan lehessen alkalmazni azokat a szólásszabadság korlátozására.
Összegzés
A Mahanoy Area School District v. B. L. ügyben szemtanúi lehettünk, hogy a diákok iskolán kívüli véleménynyilvánítása magas fokú védelmet élvez, azonban különböző indokolás fűződött az egyes bírósági döntésekhez. Az ügy hiánypótló voltát mutatja, hogy a korábbi precedens nem volt alkalmas az iránymutatásra, illetve a jogtudományon belül sem akadt megfelelő elv az ügy eldöntésére.
A bevezetőben feltett kérdésekre az alábbi válaszokat találtam a Legfelsőbb Bíróság döntésében és a különvéleményekben:
- Az iskola csak addig veheti át a szülő szerepét, amíg az szükséges az oktatási célok megvalósításához.
- A diákok iskolával kapcsolatos véleménynyilvánítása az iskolán belül továbbra is a Tinker v. Des Moines által szabott kereteken belül szabad, azonban az iskolán kívüli közléseik a felnőttekéhez hasonló védelmet élveznek.
- Nem lényeges a ratio decidendi szempontjából, hogy online közösségi média felületen történik-e a közlés, a döntés mögötti elv használható lesz az egyéb formában megjelenő beszédek megítélésére is.
Írásom másik fontos következtetéseként szeretném megjegyezni, hogy a különvéleményben újradefiniált in loco parentis jogelv alkalmazása nemcsak a kiskorúak szólásszabadságának, hanem egyéb alkotmányos jogaiknak a védelmét is szolgálhatja az állami iskolákon belül (és kívül).
