A Programme for International Student Assessment (PISA) eredményeket ma már a globális léptékben használt összehasonlítási értékek egyikeként tartjuk számon. Lanner Judit szavaival élve: „egyedülálló módon teszi lehetővé, hogy időben és térben is összehasonlító elemzéseket tudjanak végezni a világ oktatási rendszereiről”. Az eredmények az idősíkon mozogva jól illusztrálhatják egy adott ország fejlődési útját az érintett tudományterületeken, emellett nemzetközi összevetések alapjául is szolgáló mérőszámok.

Az első monitorozás 2000-ben készült, akkor 32 ország 250 ezer 15 éves tanulójának alkalmazott matematikai és természettudományi műveltségének és szövegértésének vizsgálatával indult a program, tavaly pedig 81 ország közel 690 ezer diákját tesztelték.

A mérések folyamatosságát és terjedését mutatja, hogy – az OECD országokon túl – a világ számos pontján, az oktatásban kiemelkedő teljesítményt produkáló területeken is elvégzik, valamint hiteles összehasonlítási alapnak veszik. Mindez jelzi, hogy digitalizáció ide vagy oda, mesterséges intelligenciától és okoseszközöktől függetlenül, még mindig a tanuló és az ő önálló tudása van a középpontban. A mérték: az ember.

A PISA olyan kompetenciákat mér, amelyek a továbbtanuláshoz, a munkaerőpiacon és a mindennapi életben való boldoguláshoz szükségesek. Ezeket pedig nem a mai divatos új tantárgyakon keresztül teszteli, hanem matematikai, szövegértési és természettudományos ismeretekhez köti. Ez bizonyítja, hogy az ezen tárgyakhoz kapcsolódó ismereteket és képességeket napjainkban is alapvetőnek tartjuk, és a tanulás nem kerülhető meg, nem „kiszervezhető”, nem elegendő az interneten jól keresni vagy hatékony promptokat gyártani. A tudás érték. Egy ország annál fejlettebb, annál inkább gondoljuk jól működőnek az oktatási rendszerét, minél inkább képes fiataljainak megtanítani a szükséges ismereteket, illetve, minél hatékonyabban sikerül azt pontokra váltaniuk a nemzetközi felmérésen. 

Mit mutatnak az eredmények?

A 2022-es globális eredmények példátlan visszaesést mutatnak: míg az elmúlt két évtizedben az átlagpontszám-csökkenések körülbelül 4-5 pontos eltéréseket jelentettek, most a 2018-as adatokhoz képest matematikából 15, szövegértésből 10 ponttal romlottak az eredmények. A visszaesés azonban nem kizárólag a világjárvány és a távoktatás hibája, sok helyen a csökkenő teljesítmény már évekkel korábban is látható volt.

A világjárvány okozta megváltozott tanulási környezetet azonban érdemes megvizsgálni, hiszen egyrészt szerepe volt a drasztikus visszaesésben, amellett, hogy pszichésen és a szociális képességeik fejlődésében is negatív hatással volt a gyerekekre. A tanulás minőségére nagy hatással volt a tanár (és a társak) fizikai jelenlétének hiánya, a „valós”, hagyományos tanítás leváltása személytelen diasorokkal és e-learning anyagokkal. A tanteremben szükség van egy oktató-figurára, aki bölcs, nagy tudású, felkelti a gyermekek kíváncsiságát, tudásszomjunkat, illetve, akitől szívesen tanulnak. Különösen igaz ez az általános- és középiskolákra, ahol a tanulás facilitátora is a pedagógus.

Magyarország helytállása

Matematikából és természettudományokból a magyar diákok az OECD átlag fölött teljesítettek 1 ponttal, mindkét esetben a spanyol és francia kortársaikhoz legközelebbi eredménnyel. Matematikából a 2018-as méréshez képest enyhe gyengülés, 8 pontos különbség tapasztalható, természettudományokból viszont 5 pontos a javulás. Itt azt is fontos figyelembe venni, hogy a természettudományos feladatsor a magyar diákok számára nagyobb kihívást jelent más országok gyermekeihez képest, hiszen idehaza nem integrált természettudományos tárgyat tanulnak, ahogy az a számonkérésben megjelenik.

Szövegértésből a 2018-as magyar eredmény 476 pont volt, ami azért érdekes, mert 2022-ben ez volt az OECD országok átlaga, amelytől csak 3 ponttal marad el az aktuális hazai eredmény.

Ezek a pontszámok azt jelzik, hogy a globális, szignifikáns visszaeséshez képest a magyar diákok és tanáraik jobban vették a távoktatással járó akadályokat, mint világszerte az oktatási rendszerek.