Kétrészes elemzésében erre a kérdésre keresem a választ oszmán hódítás által közvetlenül érintett Magyarország és az annak csak közvetetten kitett Csehország mai, török vonatkozású kereskedelmi kapcsolatainak összehasonlításával. 

Mind Attila unokái vagyunk?

Magyarország esetében egy hosszas közös érintkezési időszakról beszélünk, amely a 14. század végén kezdődött az Oszmán birodalom balkáni terjeszkedésével. Közös történelmünk első 5 százada a véres háborúk időszaka volt. Az azt követő kétszáz esztendő pedig a kapcsolatok átértelmezéséről, új alapokra helyezéséről szólt egészen a második világháborúig. A magyar társadalom egy részének a turanizmus iránti érdeklődése, a belső-ázsiai hagyományokhoz való kötődése eredményezte a „törökökről” bennünk történelmileg kialakult negatív kép újraértélmezését. E folyamatot erősítette a türk népek egyre barátibb érdeklődése a „messzi nyugatra” szakadt, kereszténnyé lett távoli rokonok iránt.

Kétségtelen, hogy a török hódítás időszaka alatt a három részre szakított Magyar királyság máig behozhatatlan fejlődésbeli lemaradást szenvedett el (háborúkhoz köthető pusztítás, elmaradt és késleltetett iparosodás), ugyanakkor a múltban gyökerező sérelmek hátrahagyásával lehetőség nyílt a török nép más nézőpontból való megközelítésére (oszmán megszállók és török nép közötti különbségtétel).  

Nos, Csehország esetében nem beszélhetünk ilyen jelentős közös történelmi örökségről, hiszen nem érte az országot közvetlen oszmán támadás. A cseh és a morva nép azonban mégis megsínylette a törökök támadásait, hiszen a magyarokkal közös uralkodóik – II. Ulászló és fia, II. Lajos – ezrével toborzott soraikból zsoldosokat, katonákat a honvédő háborúk során.

Az első világháborúban mindhárom ország a központi hatalmak oldalán harcolt az Oszmán Birodalom és az Osztrák–Magyar Monarchia részeiként. A háború az országok számára vereséggel végződött. A Monarchia szétesett, létrejött Csehszlovákia és a megcsonkított trianoni Magyarország, valamint az Oszmán Birodalom szétesésével, a Lausanne-i békét követően megalakult a Török Köztársaság.

 

Új idők szelei

A Törökországgal fennálló jelenlegi diplomáciai kapcsolatok 1923–24-ben alakultak ki Magyarország és Csehország esetében egyaránt. A hidegháborús tömbösödés évtizedei alatt a kétoldalú kapcsolatokra a pangás volt jellemző (Török Köztársaság-NATO, Hazánk és Csehszlovákia-Varsói Szerződés), a diplomáciai és a kereskedelmi kapcsolatok csak a rendszerváltozás után kaptak új erőre. A magyar–török viszonyban 2010 („keleti nyitás – nyugati tartás”), de főleg 2013 óta egy jelentős fejlődés látható, amelyet bizonyít a Türk Államok Szervezetében való megfigyelői részvételünk (2018), valamint a stratégiai (2013) és kiemelt stratégiai partnerség létesítése (2023) a két ország között. Ez az együttműködés lehetővé teszi, hogy 2 évente magas szintű egyeztetések folyjanak kulturális, gazdasági, külpolitikai kérdések esetében.

A cseh–török kapcsolatok eddig leginkább gazdasági fókuszúak voltak, ugyanakkor a kulturális relációk fejlesztéséért is nagy erőfeszítéseket tesz, illetve tervez megtenni a két ország. A NATO az egyetlen nemzetközi szervezet, ahol mind a három állam jelen van (Hazánk és Csehország 1999-ben csatlakozott).

A bilaterális gazdasági kapcsolatok

Törökország Magyarország és Csehország esetében egyaránt rendelkezik 1997 óta szabad kereskedelmi egyezménnyel (FTA), amely lehetővé teszi a gazdasági aktoraik számára az egymás piacain való értékesítést (GDP, befektetés növekedés). Az Egyezmény okán a megjelenő külföldi szereplők fokozzák a helyi piacon a versenyt, ami növeli az innovációt és a termékspecializációt az árak csökkenése mellett.

Törökország Csehországgal való külkereskedelmi volumene 2011-óta vesz fel magasabb értéket, mint amit Hazánk esetében elmondhatunk. Ebben a kategóriában a volumen 2013 óta szinte a 3 milliárd USD feletti értéken mozog. A legmagasabb érték 2021-ben 4,36 milliárd USD volt. A jelenleg megfogalmazott cél a kereskedelem 5 milliárd dolláros volumenének elérése. Magyarország esetében 2021 óta beszélhetünk 3 milliárd dolláros értékről. A kitűzött cél a 6 milliárd dollár értékű kereskedelmi intenzitás elérése (eredetileg 2023-as céldátum). A bilaterális árucsere-folyamatokban a két európai ország számára az exportot és az importot tekintve szinte ugyanolyan mértékben jelentős (jobban mondva: kevésbé jelentős) Törökország (0–2%-os részesedés közötti érték), és ez fordított viszonyban is igaz. 

Összehasonlítva a külkereskedelmi értékeket, megállapítható, hogy Törökország többet exportál a magyar piacra, illetve többet importál Csehországból. A külkereskedelmi mérleg mindkét országgal szemben szinte mindig negatív volt a vizsgált időszakban. A magyar vonatkozásban viszonylag csekély mértékű eltérés mutatkozik, ugyanakkor ez a negatív érték cseh relációban különösen kimagasló, majdnem kétszeres a 2004–2021-ig tartó időszakban.

Alkatrészt kelméért, Škodát aranyért

A jelenség megértéséhez fontos megvizsgálni, milyen termékek cserélnek gazdát az egyes piacok között. A cseh export legfőképp a gépkocsik, a mechanikus eszközök, az elektromos készülékek, valamint az automata adatfeldolgozó rendszerek kivitelére épül a kis-ázsiai ország viszonylatában. A török exportőrök a cseh piacra elsősorban ékszereket, különféle alkatrésztartozékokat, illetve ruházati termékeket szállítanak. A magyarországi termelők a török piacon gépipari termékeket, műanyagipari árucikkeket, gépjárműveket, szerves vegyszereket és különböző alkatrészeket értékesítenek, még a Hazánkba irányuló török export gépjárművekre, gépekre–berendezésekre és textilipari cikkekre fókuszál.

Ami a külföldi közvetlen befektetést (FDI) illeti – gazdaság egy jelentős hajtóerejének számít a globalizált, kölcsönös függőségi rendszerben álló gazdaságokban – a cseh gazdasági szereplők törökországi befektetéseinek az értéke 2002 és 2022 között elérte a 655 millió dollárt. Fordított viszonylatban ez az érték mindössze 21 millió dollár, ami az összes törökországi cseh befektetés alig több mint 3%-a. A magyar befektetők törökországi tőkejelenlétének összértéke a 2002-től 2023-ig terjedő időszakban 29 millió dollár volt, még a török FDI összértéke Hazánkban ennek csaknem négyszerese, összesen 112 millió dollár volt. Számos közös projektje van cseh és török gazdasági szereplőknek, elsősorban a védelmi ipar, a megújuló energia, a mérnöki szolgáltatások, az infrastrukturális fejlesztések, valamint az IT-szolgáltatások területén. A magyar–török projektek leginkább az építőipari együttműködésekre terjednek ki.

A cseh–török gazdasági kereskedelmi kapcsolatok fejlesztéséért és a megfogalmazott célok eléréséért felelős a 2021-ben létrehozott JETCO (Gazdasági Kereskedelmi Vegyesbizottság). Ugyanezen intézmény létrejött a magyar és a török fél között is 2022-ben. A Vegyesbizottság megalakítása mögötti elsőrendű cseh gazdasági érdek a török piacon való fokozottabb megjelenés, valamint azon keresztül az észak-afrikai, közel-kelti piacokon való térhódítás. A török érdek Csehország tekintetében főleg a közös projektekben és a török FDI stratégiában keresendő (csehek EU-n belüli centrális elhelyezkedése). A cseh vállalatok biztosíthatják a török gazdaság modernizációját, beleértve az infrastruktúrát, a digitalizációt, a magasabb hozzáadott értékű termelés alapjait az IT-ben való fejlődést. Továbbá, mint írtuk, a cseh piac uniós piac, ráadásul a konnektivitás révén erősen kötődik a némethez, ami a török gazdaság számára további kiaknázandó lukratív lehetőségeket kínál.

A magyar érdek hasonló, mint a cseh, azaz az új piacokon való megjelenés, a partnerek diverzifikálása, az energiaimport biztosítása. A török érdek a Magyarország, mint az EU „kapuja” adta lehetőségek kihasználása az ország centrális elhelyezkedéséből következő logisztikai és infrastrukturális adottságok révén. Az orosz–ukrán konfliktusra tekintettel Törökország stratégiai jelentősége mindkét kelet-közép-európai állam szempontjából megnőtt az energia és a biztonságpolitika vonatkozásában egyaránt.

Láthatjuk tehát, hogy hasonlóak a financiális és a befektetési érdekek, de a magyar–török viszonylatnál a cseh–török gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok erőteljesebbek, úgy a kereskedelem volumenében, mint a FDI tekintetében. Azonban ebben nincs semmi meglepő, ha a gazdasági érdekeket (cseh vállalatok közreműködésével való modernizáció), a cseh exportot (magasabb hozzáadott értékű árucikkek, magasabb piaci értékkel), továbbá a cseh és a magyar gazdaság teljesítőképességét vesszük figyelembe. A V4-es partnerországunk fejlettebb gazdaságilag Hazánknál. Az előbbi a 22. legnagyobb exportgazdaság, még hazánk a 35. helyen áll a világrangsorban. A GDP tekintetében is jelentős eltérések vannak a csehek javára: reál (inflációval korrigált) GDP-je 202,769 milliárd dollár, magyar esetben ez az érték 133,394 milliárd dollár volt 2022-ben. Azaz ezen tekintetben a gazdasági racionalitás és a piaci mechanizmusok miatt talán még az sem lenne teljesen meglepő, ha Magyarországnak egyáltalán nem volna kitüntetett szerepe a török gazdasági expanzióban.

Az eddig olvasott információk tükrében logikus lenne azon gondolattal élnünk, hogy a magyar–török gazdasági és kereskedelemi kapcsolatokban a szabadversenyes kapitalizmus rendszerben jelentéktelen szereppel bír a kölcsönös szimpátia, a külpolitikai érdekérvényesítés miatti egymásrautaltság, az erős kulturális kapcsolatok, valamint közös történelmünk. Ugyanakkor az állítás igazolásához vagy cáfolatához további információkra van szükségünk.