Egy letűnt korszakban, az internet elterjedése és a közösségi média megjelenése előtt, a kegyetlenségnek ezek a megnyilvánulásai az iskolai nap végén értek véget. Amint a diák hazatért, ha csak egy rövid időre is – egy délutánra vagy egy hétvégére –, de fellélegezhetett.
A digitális korban azonban a helyzet drámaian megváltozott, mivel a zaklatás ostora zökkenőmentesen átjutott a virtuális világba és rosszindulatú hatását az iskola határain kívül is kiterjeszti minden elektronikus eszközön keresztül. Ennek az átalakulásnak a következményei egy új jelenséget szültek: a cyberbullyingot, amelyet elsősorban az internet hatalmas kiterjedése táplál. A diákok számára az internet nem pusztán az oktatás és a szórakozás birodalma, hanem a közönséges, sértő és időnként zaklató kifejezésekkel és viselkedéssel teli platformmá vált. A digitális világ által nyújtott anonimitás és a modern technológia iránti rajongás veszélyes kombinációt alkot.
Az internet előtti korszakokban az oktatási intézmények világosan ismerték, hogy milyen intézkedéseket alkalmazhatnak az ilyen jogsértések kezelésére és orvoslására. A mai környezetben azonban a gyors technológiai fejlődés homályossá és bizonytalanná tette a továbblépést. Az egyik legnagyobb kihívás a tanórán kívüli tevékenységekből származó beszéd körül forog, amely a jelenlegi korban észszerűen előreláthatóan zavaró hatást gyakorol az iskolai környezetben.
Statisztikák
Az UNICEF Magyarország a közelmúltban átfogó felmérést végzett, amely a magyarországi középiskolások körében a zaklatásra, az erőszak elterjedtségére és annak dinamikájára összpontosított. A tanulmány megállapításai elgondolkodtató eredményeket tárnak fel. A megkérdezett diákok megdöbbentő 66%-a számolt be arról, hogy tanulmányi útja során rendszeresen fizikai, pszichológiai vagy verbális bántalmazást szenvedett el, és közel felük naponta tapasztal ilyen bántalmazást. A fizikai erőszak különösen gyakran fordult elő, és a szakiskolákban és az általános iskolákban még hangsúlyosabb volt a jelenléte.
Aggasztó, hogy a magyar serdülők jelentős 85%-a legalább egyszer találkozott már zaklatással iskolai környezetében. Ezek az incidensek elsősorban az osztályterem keretein belül történnek, de sajnálatos módon gyakran átterjednek az online térbe is, személyes üzeneteken keresztül vagy a különböző közösségi médiaplatformokon. A zaklatási esetek többségében az elkövetők osztálytársak, azonban az iskolai közösség más tagjai, sőt, néha még a tanárok (az esetek 21%-a) is érintettek ezekben a nyugtalanító helyzetekben.
A cyberbullying „egy személyre (például egy diákra) vonatkozó rosszindulatú üzenetek elektronikus úton történő, gyakran névtelenül történő közzététele”. A cyberbullying néhány fajtája többek között a flaming (személyes támadásokkal tarkított online viták), az outing (valaki szexuális irányultságának jogosulatlan felfedése), a trollkodás (ellenséges viták indítása) és a doxing (jogosulatlan támadás).
A tizenévesek 66%-a úgy véli, hogy a közösségi médiavállalatok nem tesznek eleget az internetes zaklatás visszaszorítása érdekében. A gyerekek 33%-a törölte már a közösségi média fiókját, hogy elkerülje a cyberbullyingot. A Pew Research Center 2018-as felmérése szerint az amerikai tizenévesek 59%-át zaklatták már az interneten, többek között gyalázkodó nevekkel illették őket (42%), hamis pletykákat terjesztettek róluk (32%), kéretlenül kaptak trágár képeket (25%), „valaki a szülőn kívül állandóan kérdezgette, hogy hol vannak, kivel vannak vagy mit csinálnak” (21%), fizikai fenyegetéseket kaptak (18%) és beleegyezés nélkül osztottak meg róluk nyílt képeket (7%). Azonban nem csak a tizenévesek vesznek részt a cyberbullyingban vagy tapasztalják annak hatásait. Már a tízéves gyerekek is világszerte szembesülnek ezzel a jelenséggel, különösen a rasszista támadásokkal.
A veszélyek az offline életre is átterjednek. A 25 év alattiak, akik internetes zaklatás áldozatai voltak, több mint kétszer nagyobb valószínűséggel követtek el „önkárosító és öngyilkos magatartást”, mint a nem áldozatok. A cyberbullying áldozatai életkortól függetlenül ki vannak téve a mentális, érzelmi és fizikai károsodás veszélyének, beleértve a zaklatottságot, zavarodottságot, szorongást, szégyenérzetet, depressziót, alvászavart, fejfájást és gyomorfájást. Az áldozatok kevésbé produktívak lehetnek, vagy kimaradhatnak az iskolából és a munkából. Egyesek a szorongás leküzdésére drogokhoz és alkoholhoz fordulhatnak.
A cyberbullying ismérvei
Figyelemre méltó, hogy a cyberbullying mindenütt jelen lévő jelensége ellenére sem a nemzetközi színtéren, sem a hazai jogszabályokban, sem a tudományos szakirodalomban nem létezik általánosan elfogadott, jól meghatározott keretrendszer a kérdés átfogó kezelésére. Az egyértelmű definíció hiánya akadályozza a zaklatás elleni hatékony küzdelemre irányuló kollektív erőfeszítéseket.
Pongó Tamás magyar cyberbullying-kutató szerint a cyberbullying világában a virtuális tér szolgál kizárólagos hátteréül ezeknek a sérelmeknek, ahol a kínzás ismétlődő jellege kerül a középpontba. Ezeket a sérelmeket az ismétlődés és az eredendően sértő tartalom jellemzi, állandósítva a kegyetlenség körforgását. Ezen a digitális területen belül szembetűnő hatalmi egyensúlyhiány alakul ki, ahol az elkövető következetesen előnyösebb és dominánsabb pozícióban van az áldozathoz képest. Ez az egyensúlyhiány fokozza a jelentős bomlasztás lehetőségét, akár az iskolai környezetben, akár az iskola területén. Ráadásul a hatás túlmutat az intézmény fizikai határain és kiterjed az iskolán kívüli megnyilvánulásokra is, amelyek jelentős és tartós hatást gyakorolhatnak az iskolai környezetre.
Ezek az alapvető elemek együttesen megalapozzák a cyberbullying fogalmának átfogó megértését.
Hasonló meghatározások a magyar jogrendszerben
A magyar jogrendszerben nincs teljesen megfelelő jogi kifejezés a zaklatásra. Ennek oka, hogy a zaklató magatartás lehet zaklatás vagy diszkriminatív zaklatás, de nem minden zaklatás vagy diszkriminatív zaklatás minősül zaklatásnak.
Zaklatás
A hatályos magyar büntetőjogi rendszer tartalmaz egy külön kategóriát, amely a zaklatással foglalkozik. Mindazonáltal ez a jogi keret nem foglalja magában következetesen a zaklatásnak minősíthető helyzeteket. A mindennapi nyelvben a „zaklatás” kifejezés a zavaró, tolakodó és fenyegető magatartás széles spektrumát tömöríti, függetlenül az alkalmazott eszközöktől, módszerektől vagy gyakoriságtól. A legtágabb értelemben a zaklatás olyan cselekményeket foglal magában, amelyek megfelelnek a bűncselekménynek minősülő zaklatás kritériumainak – olyan cselekményeket, amelyek mind bűncselekményi jellegűek, mind pedig fokozott veszélyt jelentenek a társadalomra. Ezen túlmenően e tág fogalommeghatározáson belül a zaklatás alá tartozik az elektronikus zaklatás is, amelyet gyakran cyberbullyingnak neveznek.
A büntetőjogi zaklatás és az internetes zaklatás azonban külön jogi kategóriák, korlátozott átfedéssel, ahol az internetes zaklatás is megvalósíthatja a zaklatás bűncselekményét. A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 222. paragrafusának (1) bekezdése a zaklatás alapvető elemeit olyan tartós magatartásként határozza meg, amely megfélemlít vagy önkényesen beavatkozik egy személy magánéletébe. Fontos megjegyezni, hogy a zaklató magatartás önmagában nem minősül bűncselekménynek. Ehelyett az ismétlődés és a hozzá kapcsolódó szándék az, ami olyan szintre emeli azt, amely büntetőjogi válaszlépést indokol.
Hagyományosan a zaklatás jellemzően a zaklatás cselekményéhez kapcsolódik, míg a fenyegető magatartás, amelyet e jogi bűncselekmény második összetevője fed le, szintén ugyanezen jogi kategória alá tartozik. A második komponens tovább oszlik két különböző alesetre: az első a veszélyes fenyegetés, míg a második a veszély látszatát keltő zaklatást foglalja magában, félelemkeltés szándékával kombinálva.
Monori Zsuzsanna a jogalkalmazás gyakorlati tapasztalataira támaszkodva négy általános feltételt javasol, amelyek teljesülése esetén a megfélemlítő online magatartás a zaklatás bűncselekményének minősülhet és büntetőjogi felelősségre vonást eredményezhet: (1) a magatartásnak tényállásszerűnek kell lennie (súlyosabb bűncselekmény elkövetése nélkül); (2) az elkövetőnek büntethető korúnak kell lennie (14 év felett); (3) a sértettnek, akit a törvényes jogosultság megillet, magánjogi panaszt kell tennie; (4) végül pedig a bűncselekmény elkövetése a büntetőeljárás során bizonyítható, ami a büntetőjogi felelősségre vonás elengedhetetlen előfeltétele.
Diszkriminációs zaklatás
Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 10. § (1) bekezdése szerint zaklatásnak minősül az emberi méltóságot sértő, az érintett személy valamely védett tulajdonságával összefüggő szexuális vagy más természetű magatartás, amelynek célja vagy hatása, hogy megfélemlítő, ellenséges, megalázó, lealacsonyító vagy sértő környezetet teremtsen az adott személy számára.
Nem minden zaklató magatartás minősül diszkriminatív zaklatásnak, mert a fenti meghatározás szerint a zaklató csak akkor minősül diszkriminatív zaklatásnak, ha az áldozatot az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. §-a szerinti védett tulajdonsága alapján hátrányosan megkülönbözteti. Továbbá ahhoz, hogy a zaklatás és a diszkriminatív zaklatás egybeessen, a zaklató és a zaklatott személy között hatalmi egyensúlyhiánynak kell fennállnia.
