Ez a karcsúságideál olyan alacsony testsúlyt és elérhetetlen testformát ír elő a nőknek, amely biológiai szempontból és genetikai adottságaik miatt is irreális számukra. A szociális média támogatja, hacsak nem maga hozza létre a soványság irreális ideálját, amely számos nőben rossz érzéseket kelt az alakjával és a testsúlyával kapcsolatban, valamint azt a bizonytalan érzést, hogy a teste nem jó, változtatnia kellene rajta. 

Génjeink továbbörökítése, a szaporodás az egyik legerősebb ösztönünk, és ezt használják ki a reklámok és hirdetőtáblák, amikor női testeket használnak egyes termékeik eladására. Ezek a nők sokszor fehérneműben, hiányos öltözetben vannak megjelenítve a szexuális vonzerejük növelése érdekében, hogy a plakát minél figyelemfelkeltőbb legyen. A probléma abban rejlik, hogy ezeket a nőket a képek felvétele előtt órákig sminkelik, állítják be a hajukat, kozmetikázzák őket, majd a több száz képből választanak ki egyet, s a képeket utólagosan kezelik, képszerkesztő programokkal tökéletesítik. A végtermék a valós világtól elrugaszkodott tökéletes világban megvalósuló személy. A fogyasztó csak azt tapasztalja, hogy minden reklámban hibátlanul kinéző nők és férfiak jelennek meg, majd megszületik a gondolat, hogy neki is ilyennek kellene kinéznie, ettől lenne boldog. 

A szépség- és fitneszipar erősödése is fokozza a külső megjelenés túlzott fontosságát. Az elmúlt évek során megfigyelhető a magazinokban, online weboldalakon a diétás termékek hirdetéseinek gyarapodása és a fogyókúrával, diétával foglalkozó cikkek számának növekedése, ráadásul ezek jelentősen gyakoribbak a női magazinokban, mint a férfiak által preferált lapokban. Szoros kapcsolat mutatkozik a magazinolvasás gyakorisága és a diéták, valamint más testsúlyszabályozó módszerek között is. Azok a lányok és nők, akik diétáról és súlyvesztésről szóló újságcikkeket vagy magazinokat olvasnak, nagyobb eséllyel diétáznak vagy köteleződnek el olykor egészségtelen súlykontrolláló módszerek mellett.  

A megjelenéssel kapcsolatos stresszorok (pl. észlelt kövérség vagy mások megjegyzései a személy testsúlyával, alakjával kapcsolatban) fogyókúrához vezethetnek. A diétázás szerepe pedig általánosan elfogadott az evészavarok kialakulásában, ugyanis a diéta és a bizonytalanságérzés evészavart indukálhat a sérülékeny egyénekben.

Nők és serdülők

A médiahatások és a testkép viszonya kapcsán két kiugróan fontos csoport különböztethető meg, ezek a serdülő korosztály, illetve a nők. Az utóbbi évtizedekben – különösen a közösségi média térnyerésével – egyre fontosabbá vált a fiatal felnőtt (elsősorban a 18-25 év közötti) korosztály vizsgálata is. A serdülők esetében a médiahatásoknak való nagyobb kitettség az identitásfejlődés adott szakaszával kapcsolódik össze. A tinik különösen érzékenyek a külső megerősítésekre – a kortársak, a tekintélyszemélyek, illetve a média üzeneteire. A szépség és divatmagazinok jelentős hatással bírnak a fiatal nők identitásfejlődésére, különös tekintettel a nemi szerep tanulására, a személyiség alakulására, a hitek és értékek kialakulására.

A magazinok képei erős hatást gyakorolnak az iskoláskorú lányok saját testsúllyal és testalakkal kapcsolatos percepciójára is. Egy kutatásban a megkérdezett lányok 69%-a arról számolt be, hogy a magazinok képei befolyásolták elképzelésüket az ideális testről és testalkatról, 47% mondta azt, hogy szeretne fogyni e képek miatt. 

A külföldi úgy, mint a magyar médiában megjelenő fogyókúrás és testközpontú hirdetések nagy száma is aggodalomra ad okot, mivel ezek sokszor egymásnak ellentmondóak, megtévesztőek és manipulatívak, valamint a kiadványokat egyre inkább médiaszemélyiségek befolyásolják, a szerzői, szerkesztői szerepek ritkán maradnak a szakemberek (mint például dietetikusok, orvosok, pszichológusok, gyógytornászok) kezében. 

Azáltal tehát, hogy számos közösségi oldalon, televízióban és reklámokban irreális testideálok tömegét mutatják be, melyek gyakran képszerkesztővel utókezelten kerülnek nyilvánosságra, nők és serdülők körében torzult kép alakulhat ki az ideális testformáról, mely szélsőséges esetben testképzavarhoz vezethet. 

Izomdiszmorfia

Habár elsősorban valóban a nők és serdülők vannak veszélyeztetett csoportnak megnevezve, egyre gyakoribb a férfiak között is a testképzavar, pontosabban az izomdiszmorfia jelensége, mikor az egyén túlzott mértékben foglalkozik izomzatának méretével. Az érintettekre jellemző a túlzásba vitt edzés, a speciális étrend vagy diéta, és sokszor az anabolikus szteroidok szedése, ami által elérhető még nagyobb izomzat építése. Ugyanakkor mint más testképzavarnál, itt is megjelenik, hogy bármilyen nagy izmot is épít az illető, nem fogja a reális képet látni magáról, vékonynak, és fizikailag gyengének fogja látni magát. 

Testképzavarok és a média kapcsolata

A testkép és a testképzavar talán a legtöbbet vizsgált és leginkább ellentmondásos tényező azok közül, amelyeknek jelentőséget tulajdonítanak az evészavarok kialakulásában. Az evészavarok szociokulturális elmélete szerint az olyan szociális és környezeti tényezők, mint a soványság és a szépség túlhangsúlyozása a médiában, vagy a társadalom egészségre és fittségre vonatkozó fókusza, nőknél az evészavarok kialakulását okozhatja. A különböző csatornákon (magazinok cikkei, tévéműsorok, hirdetések stb.) túl gyakran megjelenő idealizált vékony alakok elfogadottá, normálissá teszik e testalkatot, és elhitetik a nőkkel, hogy ez az elvárt, az ideális a számukra. Több kutatás kimutatta, hogy a közösségi média oldalakon eltöltött idő pozitív korrelációban áll a negatív hangulattal és a testtel való elégedetlenséggel. Ezt a jelenséget erősíti a hírességek, influenszerek közösségi médiában látható tevékenysége, nekik van a legnagyobb számú követőtáboruk, ezáltal kifejezetten erős véleményformáló erővel bírnak. Az ideál elfogadása a saját testtel való elégedetlenséghez, valamint az ideál elérését célzó, esetenként egészségkárosító viselkedésekhez és zavart evési szokásokhoz (pl. diétázás, túlevés, purgálás és étkezések kihagyása) vezethet. 

Leggyakoribb evészavarok egyike a bulimia nervosa, mely kontrollvesztéssel járó falásrohamokkal jár, melyet testsúlycsökkentő viselkedésformák követnek, például önhánytatás, hashajtó bevétele, intenzív testedzés vagy koplalás. Testképzavar ennél a jelenségnél is tetten érhető, a bulimiával diagnosztizált nem fogja saját magát elég szépnek látni, nem fogja reálisan látni a saját testét. 

Egy másik evészavar az anorexia nervosa, amely a legsúlyosabb pszichiátriai kórképek közé tartozik. Ennél az egyén attól fél, hogy elhízik, ezt nevezi a szakirodalom súlyfóbiának. Habár anorexiával diagnosztizált egyén kórosan sovány is lehet, az önpercepciója sérült, ezért nem látja önmagát vékonynak, soha nem elégedett a külalakjával, ami a testképzavarok jellemzője. A testtel való elégedetlenség kiemelkedő jelentőségű kockázati tényező az evészavarok kialakulásában, továbbá szignifikáns előrejelzője az alacsony önértékelésnek és a depressziónak. 

Anorexiás nők gyakran számolnak be divatmagazinolvasás-függőségről. Sokan állítják, hogy a legnagyobb médiadependencia azután kezdődik, miután az evészavar átveszi az irányítást életük felett. A szépségmagazinok egyfajta „hogyan csináljuk” útmutatók. Ezek révén a nők az irreális ideális külső eléréséhez olyan diétázási és fogyókúrás tanácsokat, ötleteket és példákat kapnak, melyek legtöbbször az evészavarosok magatartásmintáira jellemzőek. E divatmagazinok támogatják, bátorítják a koplalást és diétázást (ezáltal az anorexiás magatartásformákat), és ellensúlyozzák a családtagok és barátok rosszalló megjegyzéseit (akik túl soványnak tartják őket).