A közbeszerzési rendszerek világszerte kulcsfontosságúak a közpénzek hatékony és átlátható elköltésének biztosításában. Magyarországon a közbeszerzési törvények a közpénzek felhasználásának alapvető szabályozói, amelyek célja a verseny tisztaságának és az állami források hatékony felhasználásának biztosítása. Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kapnak az úgynevezett „in-house’’, azaz belső megállapodások, amelyek lehetővé teszik az állami és önkormányzati szervek számára, hogy közvetlenül, versenyeztetés nélkül kössenek szerződéseket a saját alárendelt vagy kapcsolt szervezeteikkel.

Ez a gyakorlat különösen az Európai Bíróság döntéseinek fényében válik érdekessé, hiszen az elmúlt években több ítélet is született, amelyek a belső megállapodásokra vonatkozó szigorú feltételeket határoztak meg. Ezek az ítéletek hangsúlyozzák, hogy a belső megállapodások csak akkor jogszerűek, ha azok teljesítik a tendereztetési eljárással kapcsolatos kritériumokat, mint például a piaci árakhoz való igazodás, az átláthatóság és a diszkriminációmentesség.

Ezen a ponton felmerül a kérdés, hogy vajon a belső megállapodások valóban előnyösek-e a közbeszerzési rendszer számára. Az egyik oldalról a belső megállapodások lehetőséget biztosítanak a gyors és rugalmas szerződéskötésre, különösen sürgős vagy speciális szükségletek esetén. Másrészről viszont fennáll a veszélye annak, hogy ezek a megállapodások aláássák a verseny tisztaságát, korlátozzák a piaci szereplők bevonását, és így hosszú távon növelhetik a költségeket és csökkenthetik a szolgáltatások minőségét.

A belső erőforrások használatának kiterjesztett meghatározása tovább bonyolítja a helyzetet. Míg korábban csak a szorosan kapcsolt, közvetlenül irányított szervezetekkel való szerződéskötés volt lehetséges, ma már egyre több olyan eset van, ahol a kapcsolódó szervezetek közötti távolság növekszik. Ez felveti a kérdést, hogy vajon ezek a bővített lehetőségek mennyiben felelnek meg a közbeszerzési elveknek, és hogyan befolyásolják a piaci versenyt.

A belső megállapodások kritikus elemzése tehát kulcsfontosságú a magyar közbeszerzési rendszer jövője szempontjából. Ez a megközelítés segít megérteni a belső erőforrások használatának előnyeit és hátrányait, valamint azt, hogyan lehet ezeket a gyakorlatokat összeegyeztetni a közbeszerzési törvények alapelveivel és az Európai Bíróság iránymutatásaival.

Az Európai Unió (EU) közbeszerzési joga jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt évtizedekben, különös tekintettel az in-house közbeszerzések területén. A Teckal-ügy (C-107/98) 1999-es ítélete jelentette a kezdetet, amely kimondta, hogy bizonyos feltételek mellett az in-house közbeszerzések mentesülhetnek a közbeszerzési szabályok alól. Ez az ítélet úttörőnek számított, mivel lehetővé tette a tagállamok számára, hogy saját hatáskörükben szabályozzák ezeket a tranzakciókat.

A 2014-es közbeszerzési irányelvek jelentős mérföldkövet jelentettek, amelyek kodifikálták a Teckal-ügyben és későbbi jogesetekben kialakult elveket. Ezek az irányelvek pontosabb keretet biztosítottak az in-house közbeszerzésekhez, meghatározva a mentességhez szükséges feltételeket, például a közvetlen felügyeletet és a tevékenységek jelentős részének belső ellátását.

Az Európai Bíróság későbbi döntései tovább finomították ezeket az elveket, például a Hamburg-ügyben (C-480/06), amely kiterjesztette a mentesség alkalmazási körét. A bíróság hangsúlyozta az átláthatóság és az egyenlő bánásmód fontosságát, még in-house közbeszerzések esetén is.

A tagállamok joggyakorlata és az EU jogának kölcsönhatása szintén fontos szerepet játszik. Bár az in-house közbeszerzések lehetővé teszik a tagállamok számára, hogy rugalmasabban kezeljék saját közbeszerzéseiket, a dokumentum rámutat arra, hogy ezeknek összhangban kell lenniük az EU alapelveivel, mint például a verseny és a belső piac integritásának megőrzése.

Az in-house közbeszerzésekkel kapcsolatos jelenlegi kihívások közé tartozik az, hogy miként lehet egyensúlyt teremteni a jogi biztonság és a közhatóságok rugalmasságának szükséglete között. A jövőbeni jogfejlődésnek a gyakorlati megvalósíthatóságot és a piaci torzulások elkerülését is figyelembe kell vennie.

Az EU közbeszerzési szabályozása kulcsfontosságú a tagállamok gazdaságai számára, hiszen a közszféra által költött összegek a GDP körülbelül 14%-át teszik ki, ami évente körülbelül 2 trillió eurót jelent. A közbeszerzés szabályozása alapvető fontosságú a munkahelyek, a növekedés és a befektetések ösztönzése, valamint egy innovatív, erőforrás- és energiahatékony, társadalmilag befogadó gazdaság létrehozása szempontjából. A közbeszerzések hatékonyabbá tétele jelentős megtakarításokat eredményezhet: akár 1%-os hatékonyságnövekedés is 20 milliárd euró megtakarítást jelenthet évente.

Az EU közbeszerzési szabályzatai szerint a közszektor figyelembe veheti a környezetvédelmet, a társadalmi szempontokat és az innovációt a munkák, áruk vagy szolgáltatások beszerzése során. Az EU közbeszerzési stratégiája hat stratégiai politikai prioritást foglal magában, amelyek a 2017-es „Közbeszerzés Európában és Európa szolgálatában” című közleményben kerültek meghatározásra. A stratégia célja az EU közbeszerzési gyakorlatának javítása a közhatóságokkal és más érdekelt felekkel való együttműködés révén. A stratégia részeként az Európai Bizottság frissített és új útmutatókat fog kiadni az innovatív, zöld és társadalmi szempontok alkalmazásáról, valamint előmozdítja a jó gyakorlatok cseréjét, például az egészségügy, az IT és az építőipar stratégiai szektoraiban.

Az uniós közbeszerzési eljárások alapvetően a nemzeti szabályokon alapulnak, de a magasabb értékű szerződések esetében már az EU általános közbeszerzési szabályai az irányadóak. Az uniós szabályok alkalmazásának határértékei a beszerzés tárgyától és a beszerzőtől függően változnak, és ezeket a határértékeket rendszeresen felülvizsgálják, ha szükséges akkor módosítják is. Az általános határértékek közé tartozik például a 143.000 euró a központi kormányzati hatóságok által vásárolt legtöbb típusú szolgáltatás és árucikk esetében, valamint az 5.538.000 euró az építési szerződések esetében.

Az Európai Bizottság az e-beszerzés, azaz az elektronikus kommunikációt alkalmazó közszféra beszerzésének növelését is támogatja, amely jelentős megtakarítást eredményezhet az adófizetők számára, így maximalizálva a közkiadások hatékonyságát a jelenlegi költségvetési korlátok kontextusában.

Összefoglalva, a közbeszerzési rendszerek és az in-house, azaz belső közbeszerzések jelentőségét nem lehet alábecsülni. Az Európai Bíróság döntései az in-house megállapodások szigorú feltételeit hangsúlyozzák, biztosítva a piaci árakhoz való igazodást, az átláthatóságot és a diszkriminációmentességet, ugyanakkor ezen gyakorlat alkalmazásakor különösen figyelnie kell a tagállami versenyhatóságoknak, ugyanis felvetik a verseny tisztaságának, a piaci szereplők bevonásának korlátozását és a költségek növekedésének kérdését.

Az EU közbeszerzési jogának fejlődése, különösen a 2014-es közbeszerzési irányelvekkel, tovább bonyolítja ezt a képet. Ezek az irányelvek pontosítják az in-house közbeszerzések feltételeit, miközben az EU szintjén is egyensúlyt keresnek a jogi biztonság és a közhatóságok rugalmasságának szükséglete között.

Az EU gazdaságában a közbeszerzési rendszerek a GDP jelentős részét képviselik, ezért létfontosságú, hogy az in-house megállapodások és a közbeszerzési gyakorlatok összhangban legyenek az EU alapelveivel. A hatékonyság növelése, az innováció, a környezetvédelem és a társadalmi szempontok figyelembevétele mind hozzájárulhatnak a közkiadások hatékonyabbá tételéhez és a gazdaság fenntartható növekedéséhez.