Népszerűségének oka elsősorban a nemzőképtelen párok számának folyamatos növekedésében keresendő. Minél előrébb halad a tudomány és a technológia, várhatóan annál többen folyamodnak majd orvosilag asszisztált reprodukcióhoz, így a bér- vagy dajkaanyasághoz is. A pótanyaság révén történő gyermekszületés összetett jogi problémákat szül, új kontextusba helyezve és új kihívások elé állítva a leszármazás, a rokonság, az örökbefogadás, a genetikai biztonság jogintézményeit. Akárcsak a témához való társadalmi, kulturális, politikai, vallási és etikai viszonyulás, a pótanyaság az előbbiektől nehezen különválasztható jogi megítélése is országonként igencsak sokrétű. Az Európai Unió szintjén sem beszélhetünk közös szabályozásról az orvosilag támogatott humán reprodukció tekintetében.

A pótanyaság jogellenesnek vagy jogszerűnek nyilvánításán, valamint korlátozásán túlmenően, a jelenség figyelmen kívül hagyására, eltűrésére – bárminemű szabályozás hiánya – is találunk példát. Jelentős eltérés figyelhető meg az országok álláspontjai között arra vonatkozólag, milyen keretek között és feltételek mellett kellene szabályozni a pótanyaság tárgyú megállapodásokat. Mindez a béranyák piacának kialakulásához, valamint a béranyaság célú külföldi turizmushoz vezetett. A reprodukciós turizmus, -globalizáció következtében a béranyaság határon átívelő jelleget ölt és egyre kiterjedtebb hálózatra tesz szert nemzetközi színtéren.

Nem fér hozzá kétség, hogy az utóbbi években, megengedő jogi környezetével a „béranyaságbarát” országok sorába szegődve, Ukrajna a reprodukciós turizmus egyik legfontosabb színterévé, legnépszerűbb fővárosává vált. Családjogi törvénye révén azon kevés országok közé tartozik, amelyek a kedvezményezett szülőket részesítik védelemben azáltal, hogy már fogantatástól kezdve a javukra állapítják meg és ismerik el a béranyaság útján születő gyermek leszármazását. Ennek köszönhetően, az anyai leszármazás közvetlenül a megbízó – legtöbb esetben biológiai is – anya felé történő megállapítása érdekében, számos béranyasági eljáráshoz folyamodó pár a szóban forgó ország valamely orvosi intézetében ejti meg ezt.

Az ukrán béranyasági eljárás csupán heteroszexuális házaspárok számára nyitott, igénybevételét egészségügyi problémával szükséges indokolni, ugyanakkor feltétele a valamely kedvezményezett szülő és a magzat közötti genetikai kapcsolat. A béranyajelöltek is bizonyos előírásoknak eleget téve kerülnek kiválasztásra. Hagyományos (részleges), illetve várandós (teljes) béranyaságra egyaránt van lehetőség. Az eljárás költségei 40.000–50.000 euróra tehetőek – ennek ellenére az anyagi ellenszolgáltatás nem ismer felső határt –, ez az összeg hozzávetőlegesen egyharmada a béranyasági megállapodás egyesült államokbeli árának. Ukrajna elismeri a béranya azon jogát, hogy meggondolja magát a béranyaság útján világra hozott újszülött átadását illetően. Mindezek mellett, az India (2019), Thaiföld (2015), valamint Nepál (2015) által bevezetett kereskedelmi béranyaságra vonatkozó tilalom ugyancsak magyarázatául szolgál az Ukrajnában megejtett eljárások iránti kereslet folyamatos növekedésének.

Tudva való, hogy a legtöbb megbízó szülő nem kényelmi okokból, hanem az anyaság biológiai akadályainak áthidalása és a gyermek utáni vágy beteljesítése végett dönt a béranyaság mellett. Melyek azonban azok a miértek, amelyek a béranya szerepvállalására adnak magyarázatot? Felmérések hosszú sorából azt olvashatjuk ki, hogy egy nőt a várandósság állapotának szeretete, anyagi érdekeltség, valamint más párok gyermekáldásának beteljesítése indítja a béranyaság vállalására. Ukrajna esetében a béranyák egyértelműen a szerény anyagi körülményeikre való tekintettel, anyagi haszonszerzés céljából – például a saját gyerekeik iskoláztatását szem előtt tartva – szerződnek.

Korábban a világjárvány, 2022 februárjától pedig okkal gondolhatjuk, hogy az orosz invázió írta át az ukrajnai béranyasági gyakorlatot, amelyet korábban évente több, mint 2000 világra jött gyermek jellemzett. Átírta-e tulajdonképpen és valóban megsínyli a béranyaipar a háborút? A csapások sorozatát elszenvedő ukrán gazdasággal ellentétben, a Guardian arról számol be, hogy a béranyaklinikák adatai szerint 2022 februárja óta több, mint 1000 gyermek született béranyaság útján Ukrajnában. A cikkből az is kiderül, hogy az ukrán parlament elutasította néhány ukrán képviselő kezdeményezését a folyamat külföldiek általi igénybevételének betiltására nézve. Az ország megengedő jogi környezet által lehetővé tett béranyasági ipara tehát, a bombázásokhoz, víz- és áramhiányhoz alkalmazkodva, továbbra is nyitott tudott maradni az üzletre. A piacot a BiotexCom nevet viselő cég uralja.

A kereslet után idomulni igyekvő kínálat ellenére, a háború láttatni engedte a globális béranyaságot övező fő problémákat, többek között a béranyák és kedvezményezett szülők közötti nagy földrajzi távolságot, az ezzel járó kétoldalú szorongást vagy az ügynökségek, illetve a béranyák közötti hatalmi különbségeket és az utóbbiak sebezhetőségének súlyosbodását. Az eluralkodó pánikban elkezdtek megmutatkozni a béranyák, megbízó szülők és az őket összekötő ügynökségek ellentétes érdekei. Felmerült a kérdés, hogy milyen mozgásteret biztosít a béranyasági szerződés a béranyának. Hogyan szervezik a megbízó szülők igényei annak a cselekvési szabadságát? Megoldás-e a béranya szomszédos országokba történő átmenekítése?

Több megbízó szülőtől érkezett felajánlás a béranyák Ukrajnából való kijuttatására nézve, legtöbbjük azonban, saját családjaik mellett döntve, visszautasította a távozás lehetőségét. Bizonyos esetekben az ügynökségek kényszerítették maradásra az országot elhagyni készülő béranyákat, az őket megillető fizetség elvesztésével vagy éppen jogi következményekkel fenyegetőzve.

A lengyel szabályozás például a béranyát ismeri el az újszülött anyjaként, így Lengyelország, a szerződésszegés elkerülése végett, valóban nem jelenthetett menekülési opciót. Németországban viszont, az állampolgárság és a szülői minőség megállapításakor nem a gyermek külföldön kiállított születési okirata és az abban statuált (noha valós) leszármazása, hanem a német jog az irányadó. Ez utóbbi a béranyát és a biológiai apát tekinti a gyermek szüleinek, a biológiai anya csupán örökbefogadás révén tehet szert szülői mivoltának elismerésére. Németország esetében tehát az ügynökségek jogi következményekre történő figyelmeztetései megalapozatlanok, mi több, hatalommal való visszaélésként értelmezhetők. Ukrajnában született gyermekek esetében a helyzetet az nehezíti, hogy a gyermek anyakönyvi nyilvántartásba vétele mindkét szülő jelenlétét feltételezi. Az újszülött tehát csak úgy kaphatja meg szülei állampolgárságát, ha ők maguk is az országban tartózkodnak, ezt azonban késleltetheti a jelenleg fennálló helyzet.

Az Ukrajnában előállt válsághelyzet tehát nemcsak a látszólag virágzó béranyaipar problémáit és a béranyasági megállapodások kihívásait erősíti fel, hanem arra is rámutat, hogy reprodukciós turizmus térhódításának köszönhetően, a nemzeti, valamint az európai uniós jogalkotónak a pótanyaság jelenségére, mint olyan, de annak nemzetközi szintéren történő megvalósulására is reagálnia kell.