Míg a külföldi élet gondolata először a végtelen számú új lehetőséget juttathatja eszünkbe, az otthontól távol történő újrakezdés ennél sokkal komplexebb folyamatok egyvelegét jelenti a nemzetközi diákok számára.
Ugyan a globalizációnak köszönhetően a legtöbb fiatal a saját lakóhelyén, illetve kulturális közegében maradva is kap egy szeletet a világ számos más kultúrájából, a nemzetközi diákok egy olyan új helyzetben találhatják magukat külföldi tanulmányaik alatt, ahol kettő vagy esetenként még több kulturális világ hat rájuk egyszerre, mintegy versenyezve egymással a legnagyobb hatásért a diákok intellektuális fejlődésére és szubjektív jóllétére.
Bár a fogadó ország kultúrájába való teljes asszimiláció ma már nem elvárt, a diákoknak magabiztosan kell tudniuk használni a fogadó országban beszélt nyelvet (beleértve a legfrissebb szlenget is, amely birtokában létet nem igazol egy nyelvvizsgabizonyítvány sem) és ismerniük kell a legfontosabb szokásokat annak érdekében, hogy barátokat tudjanak szerezni, szükség esetén munkát tudjanak találni és be tudjanak illeszkedni a fogadó ország állampolgárai közé. Míg a saját nemzetiségből való, érzelmi támaszt adó barátságok megkötése szinte elengedhetetlen a külföldinek, idegennek számító nemzetközi diákok számára, elkerülendő csak és kizárólag a saját országból származó diákok körében mozogni, hiszen míg néha a szerencse valóban úgy hozza, hogy a közös hang megtalálása könnyű feladatnak bizonyul, sok esetben a közös hovatartozás egy barátkozási kényszert hoz létre, ami csak frusztrációt szül a felekben. Annak érdekében, hogy az előbb említett beilleszkedés sikeresen megtörténhessen, a nemzetközi diákokban egy multidimenziós folyamat, az akkulturáció megy végbe. Ilyenkor a diákokban a különböző kultúrák találkozásának eredményeként egy pszichológiai és kulturális változás játszódik le, melyre hatással van a saját származási kultúra és identitás fenntartására való törekvés mértéke és a befogadó kultúra társadalmában való részvétel, új kapcsolatok keresése is. Különbséget teszünk az akkulturáció nyilvános és privát formái között: a diákok viselkedhetnek ugyan a befogadó kultúra részeként nyilvánosan, ám privát akkulturációról csak akkor beszélhetünk, ha ahelyett, hogy a hazai kulturális örökségek és a megszokás szerint cselekednének otthonukban és privát köreikben, a befogadó ország szokásait tartják ilyenkor is.
A beilleszkedéshez úgyszintén fontos a kulturális keretváltásra (cultural frame switching) való képesség és hajlandóság, ami az egyik kulturális irányzatról a másikra való könnyed váltást jelenti akkor és olyan módon, ahogy azt az adott szituáció megkívánja. Ez a keretváltás különböző kulturális jelek – mint például a nyelv vagy a különböző specifikus értelmezési rendszerek aktiválódása (pl. kultúraspecifikus értékrend) – hatására történik, illetve hatással lehet rá az egyének hajlandósága az identifikációra vagy dezidentifikációra. A dezidentifikáció (pszichológiai eltávolódás) nehezítheti a beilleszkedést azáltal, hogy kulturálisan nem elfogadott választ vált ki adott helyzetekre az egyénekből, ami tudatosan és tudattalanul is megtörténhet.
A beilleszkedési és megszokási folyamatok alatt és miatt tapasztalt stresszt akkulturatív stressznek nevezzük. Ezt az interkulturális, környezeti stresszoroktól függő állapotot gyakran emlegetik kultúrsokk néven is, ám ennek a sokknak a tünetei legtöbb esetben az idegen kultúrában eltöltött idő hosszabbodásával egyre csökkennek. Extrémebb esetekben azonban egyes, fokozottan stresszes helyzeteknek kitett nemzetközi diákoknak legyengült immunrendszerrel, álmatlansággal, étvágytalansággal, bélrendszeri problémákkal és alacsony energiaszinttel is kellhet számolnia.
Mindezekhez hozzájárulhatnak az egyének a célországba való kiköltözés előtt felállított irreálisan magas elvárásai is az új életükkel kapcsolatban, mely elvárások későbbi be nem teljesülése csalódáshoz és elutasító érzésekhez vezethet. Mentális kimerülés is felléphet a túl sok új, feldolgozásra váró információ eredményeként, mivel az ezekre való megfelelő reakció kiválasztása állandó tudatos erőfeszítést igényel. Ugyanezzel jár az olyan élményeknek való gyakori kitettség, melyek szembe mennek az egyének alapvető erkölcsi normáival, értékeikkel, hiedelmeikkel arról, hogy hogyan kell „normálisan” eljárni egy-egy szituációval kapcsolatban. Ezeknek a kellemetlenségeknek megfelelően a kutatók véleménye huzamosabb ideig megoszlott a kultúrák közötti megosztottság eredményeiről. Sokáig elterjedt nézetnek számított, hogy a két kultúra között élő emberek identitása megoszlik, a hűséggel egyetemben, egyértelműen negatívnak minősítve a jelenséget.
Azonban napjainkban egyre növekvő mennyiségű bizonyíték támasztja alá azt a nézetet, mely szerint a többnyelvűség és a többféle kultúrának való kitettség pozitív hatással van a megélő egyének életére, amennyiben azok a két, életükre hatást gyakorló kultúra esetleges konfliktusait nem internalizálják. Számos kutatás bizonyítja továbbá azt az ötletet, hogy a hosszabb külföldön eltöltött idő – így például a külföldi továbbtanulás – nemcsak az alkalmazkodási és a változáskezelési készségeket, hanem az idegen ötletek megtanulására és felhasználására irányuló készségeket is fejleszti. Egyes pszichológiai kutatók szerint az új kultúrának való kitettség és a reflexió, valamint átalakulás időszakának kombinációja felel ezekért a jótékony hatásokért, melyeket a kreativitás kategória alá sorolhatunk.
Az innovációhoz vezető kreativitás és a multikulturális tapasztalatok értéke magas az élet minden területén. Nem meglepő tehát, hogy számos híres magyar és nemzetközi művész külföldi tartózkodásai alatt, vagy azok által inspirálódott a kulturális szcénán nagy nyomot hagyó munkája megalkotásakor. Nem csak a művészek körében elterjedt a külföldi látókör szélesítés: régi idők tehetős családjai is külföldre küldték tanulni, világot látni a gyermekeiket, akik aztán hazájukban tudták kamatoztatni a világ számos pontján megszerzett tudást. Sok magyar ma is hasonlóan gondolkodik: családi támogatás vagy a rengeteg megpályázható ösztöndíjprogram segítségével szárnyaikat neves külföldi egyetemeken kezdik el bontogatni, majd felvértezve a különböző nézőpontok, kultúrák, tanulmányi eredmények egyvelegével hazatérnek, hogy kamatoztassák a megszerzett tudást és segítsék azokat, akik a nyomdokaikba kívánnak lépni.
Bibliográfia:
Külföldi továbbtanulás pszichológiai szempontból – bibliográfia
