A Magyar Állami Operaházban január elején megrendezett 66. M4 Sport – Az Év Sportolója Gála egyik legpéldaértékűbb – és legszerényebb – díjazottja a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron volt. Amellett, hogy a férfi kardválogatott megnyerte az egyéni sportágakban szereplő csapatok kategóriáját, Szilágyi Áron az este folyamán egy másik díjat is átvehetett: a sportoló Nemzetközi Fair Play-díjban is részesült azért a budapesti világkupaversenyen véghez vitt cselekedetéért, amikor egy téves bírói döntést elismerve engedett egy találatot az egyik legnagyobb ellenfelének, aki akkor az asszóbán már vezetett. Szilágyi Áron által „gesztus értékű, szimbolikus” cselekedetnek minősített megmozdulás előtt így már nem csak az ellenfele, de az egész magyar sporttársadalom fejet hajtott.

A sportoló a díjat megköszönve a következők szerint értékelt:

„Azzal szerintem senki nem vitatkozik, hogy sportnemzet, olimpikon nemzet vagyunk, de én szeretném azt gondolni, hogy egy olyan úton járunk, hogy a fair play országa is leszünk, lehetünk.”

A páston, a pályán a tisztességes játék azonban csak abban az esetben tud megvalósulni, ha a sportszerűség a pályán kívül is adott. Ha ugyanis a fair play egyik legnagyobb ellenfelét, a játék tiltott befolyásolásának (ún. „match-fixing”) példáját nézzük, akkor hogyan ismerhetné fel egy fiatal, utánpótlás sportoló, hogy milyen kockázatot jelenthetnek a verseny tisztaságára a fogadások, ha a klub vezetője természetes, mindennapi eseményként beszél a szerencsejátékról anélkül, hogy felhívná a figyelmet többek között a szenvedélybetegség kialakulásának veszélyére? Különösen nagy lehet a játékmenet befolyásolásának veszélye olyan professzionális sportolók esetében, akik nem kapnak elég fizetést – ilyen esetben lehet, hogy a sportoló a családja ellátása érdekében hoz meg egy olyan döntést, ami kimeríti a játék tiltott módon befolyásolásának tényállását.

A match-fixing, valamint ezen terület jogharmonizációja hiányának veszélyét 2014-ben az Európa Tanács is felismerte és elfogadta a sportversenyek jogellenes befolyásolása elleni Macolin Egyezményt. Az Európa Tanács főtitkára nagy reményeket fűzött a FIFA és az UEFA által is támogatott egyezményhez, bizakodva abban, hogy az hatékony eszközként fog szolgálni a tisztességes játék előmozdításában, valamint a korrupció elleni harcban. 

Ez az egyezmény megadja a játék befolyásolásának pontos meghatározását. Eszerint sportversenyek manipulálásának minősül minden olyan, szándékos szervezés, cselekedet vagy mulasztás, amelynek célja egy sportverseny eredményének vagy menetének nem megfelelő megváltoztatása annak érdekében, hogy az említett sportverseny kiszámíthatatlanságát részben vagy egészben megszüntesse azzal a céllal, hogy saját maga vagy mások számára jogosulatlan előnyt szerezzen.

De milyen formákban is valósulhat meg mindez?

A világ legfelsőbb sportjogi bíróságaként emlegetett Nemzetközi Sportdöntőbíróság (Court of Arbitration for Sport – CAS) joggyakorlata alapján két fő kategória különböztethető meg:

  • az ún. „klasszikus” manipuláció, ahol a résztvevők a játékmenetet saját érdekükben befolyásolják;
  • az ún. „modern” módszer, amely a játékoson kívül már harmadik személyeket is feltételez, különösen a fogadópiac területén.

A modern kategória további két megvalósulási formára oszlik. A befolyásolás történhet a játék végkimenetelének manipulálásával, amely leggyakoribb esete az, amikor az egyik fél szándékosan veszít el egy meccset. Ezzel szemben a „spot fixing” a játék során bizonyos események megvalósítását jelenti, amelyre a fogadóirodáknál előre meg lehet tenni a téteket. Így például egy teniszmeccs során elképzelhető, hogy egy fogadáson jelentős nyereményre vágyó személy megkeresi az egyik játékost azzal a kéréssel, hogy ugyan a meccset nyerje meg, de úgy, hogy a második szettet 6:4-re elveszíti.

A játékbefolyásolással kapcsolatos esetek során a játékosokon, bírókon és edzőkön kívül klubvezetőket, menedzsmentet, valamint egész klubokat is sújtottak már szankciókkal. Kihívást jelent azonban ezen esetek elbírálásában, hogy a különböző sportok szövetségeinek szabályozása között gyakran nincs összhang – így lehetséges, hogy míg egy sportágban egy bizonyos magatartás kimeríti a játékmenet tiltott befolyásolásának tényállását, addig egy másik sportágban ugyanez nem szankcionálandó. Mivel a Nemzetközi Sportdöntőbíróság sem funkciójánál, sem hatáskörénél fogva nem jogosult arra, hogy ezen szabályozást összehangolja, ezért amennyiben egy szövetség szabályai eltérő bizonyítási mércét írnak elő, a CAS köteles az esetet e mérce szerint elbírálni. Ez végső soron közel azonos tényállások esetén is különböző döntésekhez vezethet.

A bizonyítási eljárás során a játék tiltott befolyásolását érintő esetekben különös kihívást jelent továbbá az, hogy az elkövetők – a cselekmény céljánál fogva – általában minden tőlük telhetőt elkövetnek annak érdekében, hogy a manipulációra ne derüljön fény. A sportirányító szervek korlátozott nyomozati hatáskörénél fogva kiemelten hangsúlyos ezen a területen a mély együttműködés a nemzeti és nemzetközi sportszövetségek, valamint a rendőrség, a bíróság és a fogadóirodák között. Ezen együttműködési igényt felismerve elfogadott Macolin Egyezmény ugyan jelentős előrelépés e területen és ezáltal kiemelkedő jelentőséggel bír, de a mai napig gyenge és kihasználatlan.

A sportversenyek tiltott befolyásolása elleni jogi küzdelem egyik gyenge pontja a ne bis in idem (kétszeres eljárás tilalma) elvének megfelelő érvényesülése. A Nemzetközi Sportdöntőbíróság elé kerülő esetekben gyakran ugyanis már lefolytattak egy közigazgatási, fegyelmi, büntető vagy éppen polgári eljárást. A CAS válasza erre a kritikára az, hogy mivel a kiszabott szankciók természete nem azonos, ezért nem merül föl a kettős felelősségre vonás veszélye. Ugyanakkor a ne bis in idem elv ezen felfogása oda vezethet, hogy több – esetleg ugyanazon nevet viselő – szankció (pl. pénzbüntetés) kerül kiszabásra, ami a felelősségre vont személy szempontjából teljesen egyneműnek fog tűnni - azok ugyanis mind vagyoni helyzetét érintik.

A játék tiltott befolyásolásával kapcsolatos esetek veszélye és a nemzetközi sportszabályozás területén a harmonizáció hiánya következtében valószínű, hogy a CAS ezen a területen is folytatja jogalkalmazói aktivizmusát. Kérdéses azonban, hogy új technológiák játékbefolyásolás céljára való alkalmazásával, valamint a nemzetközi, sport területén túlnyúló hatással bíró botrányokban mennyire lesz hatékony eszköz csupán a lex sportiva önmagában.

Szilágyi Áron a Nemzetközi Fair Play-díjat megköszönve ígéretet tett arra, hogy továbbra is törekszik a sportszerűséget mint értéket mind a páston, mind azon kívül képviselni. Erre biztatta nemcsak a sportolókat, de az Év Sportolója Gála minden nézőjét is az este egy másik díjazottja, az életműdíjjal kitüntetett Schmitt Pál is. A korábbi köztársasági elnök és kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó azt javasolta, hogy fordítsuk magunkra az olimpiai mozgalom jelszavát és képviseljük a sportszerűséget a mindennapjaink során, hiszen „nemcsak a sportban, hanem az életben, a munkában, a tanulásban, a szerelemben – mindent lehet egy kicsit jobban, egy kicsit magasabban, egy kicsit szebben csinálni”.