A magyar piacon hiánypótló kutatást a műhely tagjai, Harczi Beatrix, Sallai Dóra és Sass Boglárka (Kovács Zoltán műhelyvezető és Rábai László, a Grand Tokaj Zrt. vezérigazgatójának támogatásával) a legnevesebb borszakmai rendezvényen, a 2023. március 3-án tartott Borkonferencián több mint 200 fő előtt mutatták be.

A világ fejlett országaiban szinte minden iparágban kutatják a hosszú távon fenntartható üzleti modelleket, amelyek biztosítják a folyamatos fejlődés lehetőségét. A fő hangsúly ilyenkor arra esik, hogy milyen méret, paraméterek mentén tudnak stabilan működni az adott üzletágak szereplői. A mezőgazdaságban, szőlészet-borászatban is rengeteg tanulmány található, ami a leghatékonyabb működés paramétereit szeretné meghatározni (széles körű kutatások folytak például Franciaországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Spanyolországban, Olaszországban, valamint Új-Zélandon is). Ezen értekezések alapján az volt megfigyelhető, hogy az optimális birtokméret–technológia–output–értékesítési és finanszírozási kérdéskör közötti kapcsolat feltérképezésével és az adott területre jellemző mutatókkal kiegészítve jó képet lehet kapni a jelenlegi állapotokról és fejlesztendő területekről. Magyarországgal kapcsolatban azonban nem sok ilyen elemzés született még – nagy szerepet játszhat ebben az adathiány problémája az iparágban, így ez egy hiánypótló kutatási program, amelynek a Közgazdasági Iskola Elemző Műhelyének tagjai a kezdő lépését tették meg.

Amit ezzel kapcsolatban mindenképp fontos kiemelni: nem egy optimum van és minden kategóriában van ellenpélda, de a statisztikai megközelítés a kérdőjelekre, a problémás pontokra jól rámutat.

Adatok és módszertan

Az elemzésünk két fő forrása az egyes borászatok online elérhető pénzügyi beszámolói és a Hegyközség által szolgáltatott adatok, amelyeken statisztikai elemzéseket végeztünk el. Kétféleképpen csoportosítottuk a borászatokat: árbevétel és iparági tapasztalatok alapján, valamint kvintilis szerinti bontásban öt egyenlő részre osztottuk az elemzésben szereplő borászatokat. Öt fő pillére volt az elemzésnek: a borászatok eredményessége, működőtőkéje, tőkeszerkezete, piaci kitettsége, illetve a hatékonysága. Ezeket különböző mutatók számításával vizsgáltuk, és a mutatók csoportonkénti átlagait és mediánjait vetettük össze. Az elemzést a 2017-2021 közötti időintervallumra készítettük el 100 véletlenszerűen kiválasztott borászat alapján, emellett kiegészítettük szakértői becslésekkel az optimum intervallumokhoz.

Alapvetően, amit első ránézésre láttunk, hogy jellemző a kis borászatok túlsúlya az ágazaton belül, ami a mintában is visszaköszön. A kvintilisek szerinti szétbontás ezen szegmens részletesebb elemzését szolgálja, és emiatt kvintilis alapján jobban mérhetőek a kisebb borászatok egyes mutatói, amik csak az árbevétel alapján kevésbé lennének láthatóak, ugyanis az adatbázis alapján a legtöbb borászat 350 millió forint árbevétel alatti.

Kutatási eredmények I.

Az EBITDA hányados (Üzemi eredmény + Értékcsökkenés / Értékesítés nettó árbevétel) megmutatja a vállalat profitabilitását értékcsökkenés elszámolása, kamatfizetés és adózás előtt. Szakértői becslés alapján ennek az ideális tartománya 15-30% között mozog. A mutató kiemelten fontos, hiszen a működés hatékonyságára mutat rá és meghatározó a rendelkezésre álló megtermelt pénzmennyiség szempontjából (ami beruházásra, finanszírozásra fordítható). Kiemelkedő a mutató a 200 millió forint árbevétel körüli és az 1-3,5 milliárd forint árbevétel közötti borászatoknál, így a borászatok jelentős része az ideális tartományon belül tartózkodik. A kis borászatok jobbnak tűnnek ezen mutató alapján, különösen a IV. kvintilisben lévők teljesítenek jól. Azonban az összetételi hatásra érdemes figyelmet fordítani. 

A bruttó profitabilitás (Adózás előtti eredmény / Értékesítés nettó árbevétele) megmutatja a vállalat bruttó profitabilitását és az az ideális, ha 7,5-20% között mozog. 2021-ben a vizsgált borászatok átlagosan 4,3% körül teljesítettek, viszont a nagy, 1 milliárd forint feletti árbevételű borászatok tudnak kétszámjegyű százalékos arányszámot is produkálni. A kis borászatok jellemzően nem érik el az ideális bruttó profitabilitási szintet, és a 200-350 millió forint közötti árbevételű borászatok alig 25%-a tudta meghaladni a 2021-es átlagos bruttó profitabilitási szintet. A kvintilisek szerinti bontás rámutat arra, hogy a nagyon kis borászatok mediánja negatívba fordul, vagyis legtöbbjük veszteséget termel adózás előtti eredmény szinten. Az előbb említett EBITDA arány alapú számítás fordított képet fest, ami azt a sejtést foglalja magában, hogy a kis pincészetek „túlberuháznak”, és az értékcsökkenésük arányaiban így magasabb lesz. E mögött az összetételi hatás mögött feltehetően az EU-s források hatása állhat.

A Return on Equity (ROE – Adózott eredmény / Átlagos saját tőke) alapján láthatjuk, hogy mekkora százalékos hozamot termelt a vállalkozás a tulajdonosok befektetett tőkéjére vetítve, amelynek az ideális intervalluma 7,5-20%. A vizsgált mintában 2021-ben az átlagos ROE 6% volt.

A mutató piaci átlagát

  • a 0-50 M HUF közötti borászatok 30%-a,
  • az 50-200 M HUF közötti borászatok 41%-a,
  • a 200-350 M HUF közötti borászatok 25%-a,
  • a 350-1000 M HUF közötti borászatoknak csupán a 14%-a,
  • az 1-3,5 Mrd HUF közöttiek 66%-a,
  • a 3,5 Mrd HUF felettiek 100%-a haladja meg.

Az 1 milliárd forint árbevétel alatti pincék közül kevesen tudnak versenyképes hozamot biztosítani a befektetett tőkére vetítve. Különösen éles ez a kérdés a 200-350 millió forint közötti árbevételű cégek esetében. Tehát a kis és a 200-1000 millió forint közötti borászatok teljesítenek átlagosan gyengébben, míg az 1 milliárd forint feletti borászatok többsége stabil hozamot termel a befektetett tőkére vetítve.

A következő részben bemutatjuk további eredményeinket (ROA, eszközarányos adósság, exporthányad és készlet forgási sebesség) és összegzésünket.