Fontos leszögezni, hogy a jelenség világszinten nem egyedülálló. Ahogy azt a nemzetközi kereskedelmi bíróságokat bemutató írásunkban ismertettük: a gazdasági és társadalmi viszonyok felgyorsulása és globalizálódása olyan kihívások elé állította az állami bíróságokat, amelyre azok a többnyire XIX. század végére, XX. század elejére szabott, máig működő intézményi és eljárási rendszerükben aligha tudtak kielégítő választ nyújtani. Ez okozza az ügyek számának drasztikus csökkenését, különösen a nagy jelentőségű, adott esetben határon átnyúló elemet is hordozó kereskedelmi ügyek területén.

Erre a problémára több állam az igazságszolgáltatási paletta gazdagításában látta a megoldást. Így jöttek létre az első, kifejezetten nemzetközi kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróságok (például: 2006. Dubaj, 2013. Abu-Dzabi, Szingapúr, 2018. Kína stb.). 2018-ban már 24 ilyen intézmény működött, amely ugyan eltérő mértékben, de az állami igazságszolgáltatás keretein belül, a választottbíráskodáshoz hasonló kedvezményekkel kínált megoldást a nemzetközi kereskedelem résztvevőinek felmerült jogvitáikra.

Ezekhez az országokhoz kíván most csatlakozni Németország is azzal a kimondott szándékkal, hogy egy igazságszolgáltatási központot testesítsen meg. A német tervezet legfontosabb innovációja az angol nyelv használatának széleskörű lehetővé tétele, valamint a szakosított tanácsok, adott esetben „bíróságokon belüli bíróságok” kijelölése, de egyéb eljárásjogi kedvezményeket is kínál. Az alábbiakban ezeket az újításokat mutatjuk be.

A Justizstandort-Stärkungsgesetz legfontosabb újításai

A törvényjavaslat a Bíróságok eljárásáról szóló törvény (Gerichtsverfassungsgesetz) módosításával kezd. Előírja, hogy minden szövetségi tartománynak szakosított kereskedelmi tanácsokat kell kialakítania saját bíróságain. Ezeket a jogalkotó az angol „Commercial Chambers” névvel illeti. Mivel Németországban elkülönül a kereskedelmi és a polgári bíráskodás, leszögezi, hogy ilyen tanácsokat bármelyik keretein belül meg lehet valósítani. A kereskedelmi tanácsok az eljárásaikat angol nyelven folytatják le és az ítéleteiket is angolul hozzák meg.

A feleknek az angol nyelvű eljárásba kifejezetten bele kell egyezniük, ez azonban nem igényel semmilyen formalitást (különösen nem írásbeliséget). Ez utóbbi szabadságot az indokolja, hogy a kereskedelmi jogvitákban jellemzően az üzleti élet professzionális szereplői jelennek meg félként, így egyik sem szorul olyan jogi védelemre, amit például egy írásbeliségi követelmény nyújtana. Sokkal inkább az egyszerűségre, a felek egymás közötti megegyezésének lekövetésére törekszik a jogalkotó. Az angol nyelvű eljárás során biztosítani kell az angol nyelvű fellebbezés lehetőségét is. Amennyiben egy olyan harmadik személynek, akinek a valamely fél pernyertességéhez jogi érdeke fűződik, akadályt jelent az angol nyelv, biztosítani kell számára a tolmácsolás lehetőségét.

A szakosított kereskedelmi tanácsoknál (Commercial Chambers) is érdekesebb, hogy a tervezet lehetőséget biztosít a tartományi felsőbíróságokon kereskedelmi bíróságok (Commercial Courts) létrehozására. Ezek a – leginkább csak nevükben – bíróságok egyfajta különleges szaktanácsként működnek majd. Fontos azonban, hogy elsőfokú fórumként járhatnak el olyan vállalkozások közötti kereskedelmi ügyekben, amelyben a per tárgyának értéke legalább egymillió euró. Erről a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk. Az angol nyelv használatának lehetősége és előfeltételei megegyeznek a tartományi bíróságokon létesített kereskedelmi tanácsok eljárásával, ahogyan az angol nyelvet nem ismerő, érdekelt harmadik fél védelme is.

A kereskedelmi bíróságok különlegességének megőrzése érdekében a törvény tartományonként csak egy ilyen intézményt engedélyez, valamint lehetővé teszi, hogy két tartomány közös fórumot hozzon létre. A választottbírósági eljárásból merítve az új kereskedelmi bíróságok előtti pereskedést is nagyfokú rugalmasság és aktív ügymenedzselés (active case management) jellemzi.

Végül rendelkezik a tervezet arról is, hogy a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság (Bundesgerichtshof) is eljárhat angol nyelven polgári ügyekben, erről azonban minden egyes esetben saját belátása szerint, kapacitását figyelembe véve dönthet. Ezzel megteremti a német jogalkotó a lehetőséget egy teljes, tisztán angol nyelvű eljárás lefolytatására.

A törvénytervezet rövid értékelése

Világosan látszik, hogy a német jogalkotó felismerte az angol nyelv nemzetközi kereskedelmi és gazdasági életben betöltött kitüntetett szerepét, ezért kíván minél nagyobb teret engedni annak az állami igazságszolgáltatás keretei között is. Felmerül a kérdés azonban, hogy elég lesz-e mindez ahhoz, hogy ismét vonzóvá tegye az állami bíróságokat a kereskedelmi jogvitarendezésben?

A kereskedelmi tanácsok (Commercial Chambers), amelyek csupán az eljárás nyelvében hoznak újítást, nem valószínű, hogy áttörést tudnak majd elérni. A holland példa legalábbis ezt sejteti velünk. A németalföldi királyság 2019-ben hasonló okokból hozta létre saját nemzetközi kereskedelmi bíróságát, ahol azonban a nyelvi nyitottságon túl nem tettek más komolyabb reformlépéseket. Az elmúlt öt évben elmaradt a projekttől várt áttörés, a Holland Kereskedelmi Bíróság (NCC) alig rendelkezik pár üggyel. Ugyan nem érdemes alábecsülni a német gazdasági és tudományos élet jelentőségét és vonzerejét, az óvatos holland reform eredménytelensége nem jósol fényes jövőt az új német kereskedelmi tanácsoknak. 

A kereskedelmi bíróságok (Commercial Courts) ezzel ellentétben már egy üdébb színfoltot jeleníthetnek meg a német igazságszolgáltatási palettán. A kimondottan választottbírósági eljárásokból átvett rugalmasság és a szervezetrendszeri hierarchiában elfoglalt pozíció (amely többek között biztosítani kívánja a testület magasfokú szakmaiságát is) komoly vonzerőt jelenthet.

A kereskedelmi bíróságokkal kapcsolatos legfontosabb kérdés az, hogy milyen következményei lesznek a komoly hatásköri korlátozásnak az ügyérkezés tekintetében. Egy hasonló bírósági reform eredményességének ugyanis a legfontosabb mércéje az ügyérkezés. Ha túl magasnak bizonyul a legalább egymillió eurós pertárgyértékhatár, akkor már az elején beragadhat ez az ígéretes kezdeményezés. Az alacsony ügyszám ugyanis nemcsak a statisztikában nem mutat jól, hanem megakadályozza azt, hogy az új német kereskedelmi bíróságok esetleges hatékonyságáról, eljárási kedvezményeiről aktív tapasztalatot szerezzenek a kereskedelmi életnek azon szereplői, akiknek a jövőben a jogvitáit a bíróság megoldani kívánja.

A magas belépési küszöb azonban eredményezheti azt is, hogy a fórum az elé kerülő korlátozott számú ügyet nagy alapossággal és hatékonyan tudja elbírálni. Értelemszerűen ez a forgatókönyv hamar népszerűvé teheti az új német kereskedelmi bíróságokat és sikeressé az egész német reformcsomagot.

A kérdésre, hogy a két forgatókönyv közül melyik fog bekövetkezni, majd csak a gyakorlat adhatja meg a választ. A német reformjavaslat azonban önmagában mutatja azt, hogy komoly intézményi és eljárási innovációra van szükség a polgári igazságszolgáltatás területén. Észre kell venni, hogy milyen mértékben változtak meg a társadalmi igények az utolsó koncepcionális igazságügyi reformok óta, és be kell látni, hogy cselekvés hiányában az állami igazságszolgáltatás szépen lassan elveszíti társadalomban betöltött szerepét.