Általánosságban elmondható, hogy az alternatív vitarendezés (ADR) világszerte egyre népszerűbb, emellett pedig az online vitarendezés (ODR) is egyre elterjedtebb. Az alternatív vitarendezés legnagyobb előnye abban rejlik, hogy képes enyhíteni a hagyományos igazságszolgáltatási rendszerek terheit. Az ODR különösen a vitás felek költségeinek csökkentése és az eljárás hatékonyságának növelése révén kínál egyértelmű előnyöket.

Sokan az ODR-t egyszerűen az alternatív vitarendezés online megfelelőjeként próbálják definiálni. Bár funkcionálisan elfogadható meghatározás, a „negyedik fél” fogalma nagy jelentőséggel bír. Ethan Katsh és Janet Rifkin (2001) a „negyedik fél” jelenségét a következőképp definiálja: a technológia a vitarendezési folyamat része, mintegy negyedik szereplőként vesz részt az eljárásban. Ez az „entitás” az első és a második fél (a vitás felek) pozíciójához hasonló pozíciót foglal el, miközben a harmadik féllel – jellemzően egy semleges emberi személyiséggel, például közvetítővel vagy döntőbíróval – is együtt dolgozik a vitarendezési folyamatban.

Az online vitarendezés szükségessége Japánban

Az ODR jelentős teret nyert olyan régiókban, mint Kína, Észak-Amerika és Európa, míg a világ más részein a fejlődés egyenetlenül zajlik. Japán kiemelkedő online kereskedelmi piaccal rendelkezik, de az ODR bevezetése lassan haladt. Az M. Conley Tyler által 2004-ben készített nemzetközi felmérés kimutatta, hogy Japánban az ODR használata elmaradt más régiókétól. Az ODR sikeres bevezetése gyakran a különböző érdekelt felek – kormányzati szervezetek, alapítványok, kamarák, magánvállalkozók, induló vállalkozások és rajongók – együttműködésével történik. Mivel az ODR jelentőségéről egyre nagyobb a globális konszenzus, Japánnak elemi érdeke felzárkózni ezen a téren.

Japán e-kereskedelmi piaca óriási, a világon a negyedik helyen áll a Business-to-Consumer (B2C – a vállalkozástól a vásárlóhoz történő) online kereskedelemben. 2017-ben a B2C e-kereskedelmi tranzakciók Japánban 95,3 milliárd dollárt tettek ki, ami az összes B2C tranzakció 5,79%-át teszi ki. A fogyasztó-fogyasztó (C2C) közötti e-kereskedelem, vagy a „megosztáson alapuló gazdaság” szintén növekvőben van, a tranzakciók volumene meghaladta a 7,64 milliárd dollárt. A tárgyi eszközök mellett a C2C-piacok közé tartozik a szobakiadás, a szállítási szolgáltatások és más szolgáltatások. A C2C e-kereskedelmi tranzakciók teljes piaci mérete Japánban meghaladta a 9,1 milliárd dollárt. A japán online kereskedelmi piac egyik megkülönböztető jellemzője az importhoz képest jelentős mennyiségű export. A japán vállalkozások 2017-ben 713 milliárd jen (6,48 milliárd dollár) értékben vásároltak amerikai fogyasztóktól, míg a japán fogyasztók csak 233 milliárd jent (2,12 milliárd dollár) költöttek amerikai vállalkozásoknál. Hasonlóképpen, a Japánból Kínába irányuló e-kereskedelmi forgalom elérte az 1,30 billió jent (11,8 milliárd dollár), míg a Kínából Japánba irányuló forgalom mindössze 24,3 milliárd jent (0,22 milliárd dollár) tett ki. Ez a kereskedelmi többlet az e-kereskedelemben jelentős gazdasági előnyt biztosít Japánnak, és hangsúlyozza az ODR szükségességét az e-kereskedelem területén.

Az online vitarendezés rövid története Japánban

A 2000-es évek elejétől kezdve számos japán közintézmény és vállalat próbált az online vitarendezési eljárásokra támaszkodni. Sajnálatos módon egyik ilyen törekvés sem fejlődött fenntartható és széles körben elfogadott fogyasztói jogorvoslati megoldássá. E kezdeményezések közül a legjelentősebb az ECOM Online Vásárlási Konzultációs Központ volt, amelyet a Japán Elektronikus Kereskedelmi Tanács (ECOM) hozott létre 2001-ben, de 2010-ben megszűnt.  Ezt az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos üzleti vállalkozásokat tömörítő szervezetet a kormány megbízásából 2003-ban indították el. E kiterjedt erőfeszítések ellenére Japánnak még mindig nem sikerült létrehoznia egy következetesen sikeres online vitarendezési mechanizmust az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatos panaszok kezelésére.

Az online vitarendezés előmozdítása érdekében a japán Igazságügyi Minisztérium kidolgozott egy cselekvési tervet. A cselekvési terv átfogó stratégiát vázol fel, amely a többi fázissal összehangoltan különböző intézkedéseket tartalmaz. Az ODR előmozdítására vonatkozó célkitűzések rövid és középtávú célokra vannak felosztva. A rövid távú célok közé tartozik az online vitarendezési módszerek alkalmazásának ösztönzése a magánszektorban, az online vitarendezés széles körű ismertségének és használatának megalapozása, valamint az eljárás népszerűsítése a lakosság körében.

A középtávú célok közé tartozik a világszínvonalú online vitarendezési megoldások megvalósítása. A végső cél egy olyan társadalom létrehozása, ahol az egyének okostelefonokkal vagy hasonló eszközökkel felfegyverkezve bármikor és bárhol hozzáférhetnek a hatékony vitarendezési módszerekhez. A cselekvési terv egy sor olyan intézkedést foglal össze, amelyekkel e rövid és középtávú célok elérését lehet előmozdítani.

A mesterséges intelligencia szerepe az online vitarendezésben

A mesterséges intelligencia kulcsfontosságú lesz az online vitarendezés területén Japánban. A két fő kategória a támogató és a helyettesítő mesterséges intelligencia rendszerek. Jelenleg a támogató mesterséges intelligencia rendszerek váltak a jellemzővé a kortárs online vitarendezési környezetekben. Ez logikus fejlemény, mivel gyakran könnyebben megvalósítható olyan mesterséges intelligencia eszközöket tervezni, amelyek inkább kiegészítik az emberi döntéshozatalt, mintsem teljesen kiszorítják azt. Ezek a támogató mesterséges intelligencia rendszerek tovább bonthatók alkategóriákra a támogató funkcióik jellege alapján, amelyek viszont döntő szerepet játszanak az online vitarendezési folyamat hatékonyságának fokozásában. A támogató mesterséges intelligencia rendszerek fő típusai a következők: döntéstámogató rendszerek és tudástámogató rendszerek. 

A mesterséges intelligencia ODR-ben betöltött szerepéről szóló vitákban a helyettesítő mesterséges intelligencia rendszerek állnak az első helyen. Ezeket a rendszereket az különbözteti meg a támogató MI-rendszerektől, hogy nem csupán „kiegészítő félként” (negyedik félként) szolgálnak a vitarendezési folyamatban, hanem teljes mértékben felváltják a hagyományos harmadik fél szerepét. A helyettesítő mesterséges intelligencia legnépszerűbb formája az online vitarendezési rendszerekben az esetérvelő rendszerek. A mesterséges intelligencia alapú érvelő rendszerek a múltbeli tapasztalatokra támaszkodva hozzák meg döntéseiket a jelenlegi helyzetekben.

Konklúzió

Láttuk, hogy mivel a japán jogi kultúra alapvetően a pereskedés elkerülésére épül, az alternatív vitarendezés nagyon fontos szerepet játszik. Az alternatív vitarendezés előnyei tovább fokozhatók a vitarendezés online környezetbe való áthelyezésével, mivel tovább csökkenti a bírósági rendszer terheit, és mind földrajzi, mind pénzügyi szempontból elérhetőbbé válik a felek számára. Japánban az online vitarendezés még nem terjedt el, de az Igazságügyi Minisztérium stratégiát dolgozott ki az online vitarendezés előmozdítására. A hosszú távú tervek között szerepel a mesterséges intelligencia beépítése az ODR-rendszerekbe. A mesterséges intelligencia beépítésével a vitarendezés még gyorsabbá válhat a fent ismertetett eszközök segítségével.