A mesterséges intelligenciával kapcsolatos fejlesztések szempontjából a fiatalok különösen fontos társadalmi csoportnak tekinthetők, mert körükből kerülnek ki zömmel az innovátorok és korai adaptálók. Az Ifjúságkutató Intézet friss kutatásából kiderül, hogy a 15–29 éves magyar fiatalok fele érzi az MI hatását a mindennapi életben. A válaszadók többsége szerint a mesterséges intelligencia inkább hasznos, azonban a nemek közt jelentős különbségek tapasztalhatók: a férfiak inkább tekintik hasznosnak az MI-t. A gyakoribb használat is pozitívabb viszonyulással jár együtt, akik csak egyszer próbálták a ChatGPT-t vagy ehhez hasonló alkalmazást, azoknak nagyobb része szkeptikus a hasznosságával kapcsolatban. Az aggodalmak megjelenését az ifjúság körében az is megmutatja, hogy a 15–29 évesek megosztottak abban a kérdésben, hogy a mesterséges intelligencia feletti emberi kontroll megmaradhat-e vagy sem. Szűk többségük bízik abban, hogy az emberek továbbra is meg tudják őrizni az irányítást az MI felett. Jelentős itt is a nemek közötti megosztottság, a nők többsége tart attól, hogy elveszíthetjük a kontrollt. 

BÁZIS: N=1000, 15-29 éves magyar fiatalok / Kérdés: Mennyire értesz egyet …?

A Ifjúságkutató Intézet friss kutatásából az is kiderül, hogy a fiatalok fele használta már a ChatGPT-t vagy más hasonló alkalmazást, közülük pedig minden tízedik rendszeresen alkalmazza. A kutatás arra is rámutat, hogy jelentős információs zaj kapcsolódik a mesterséges intelligenciához. A kutatás során vizsgált 15–29 évesek többsége úgy gondolja, hogy túl sokat beszélnek az MI-ről, ami a fejlesztői és felhasználói etikai kérdések és a szabályozói kihívások mellett a mesterséges intelligencia témában megszólalók felelősségére és a morális pánik jelenlétére is utal.

BÁZIS: N=1000, 15-29 éves magyar fiatalok / Kérdés: Használtad már a ChatGPT vagy valamely hasonló generatív nyelvi modell szolgáltatását?

Szinte azonnal felmerült az ember végső elbutulása, amint láthatóvá vált a generatív nyelvi modellek hatékonysága, hiszen miért is lenne arra szükség, hogy gondolkozzunk, hogy lexikális tudásra tegyünk szert, ha a mesterséges intelligencia gondolkodik helyettünk, és a tárgyi tudása is jóval gazdagabb, mint az emberé. Ilyenkor érdemes visszaemlékezni arra, amikor az első könyvek megjelentek, hiszen azok hasonlóképpen nagyobb mennyiségben tárolták a tudást, mint amit az ember megjegyezni tudott. 

Az a kérdés azonban továbbra is megnyugtató válaszra vár, hogy milyen módon értékelhető ezentúl a diákok tudása, ha az új eszköz látszólag elegendő ahhoz, hogy jó minőségben és egyszerűen oldjunk meg iskolai feladatokat? Az MI segítségével gyártott tartalom és az azt felismerő algoritmusok rabló-pandúr küzdelmében az olyan hagyományos eszközök, mint az esszék, amelyek a diákok tudásának komplex értékelését többnyire lehetővé tették várhatóan kikopnak majd a használatból. Gyakorlatlan szem a mostani szövegek esetében sem tudja eldönteni, hogy ember írta vagy generált csupán és a tapasztalt oktatók, sőt a mesterséges intelligencia által gyártott szövegek felismerésére szolgáló alkalmazások sem képesek 100 százalékos pontosságra, így sokszor csak a gyanú a biztos. Mindez komoly kihívást jelent nem csupán a házi dolgozatok, fogalmazások, de az írásbeli szakdolgozatok számára is. Lehet-e ebben a környezetben továbbra is létjogosultságuk? 

Azonban nem csupán az iskolai feladatmegoldásban teremt új helyzetet a MI által generált tartalom, amely végeláthatatlan mennyiségben áll (majd) rendelkezésre. A fiatalok számára is egyre fontosabbá válik az új írástudás vagy műveltség, amely képessé teszi őket arra, hogy a tartalombőségből ki tudják választani azt a keveset, ami érdekes és hasznos.