A 13 pontból álló dokumentum alapján az Izraeli Védelmi Erők (IDF) és az Irán-barát síita fegyveres szervezet 60 napon át szünetelteti a harcokat, és ez alatt az IDF fokozatosan kivonja csapatait Dél-Libanonból. A megállapodás a Hezbollahot arra kötelezi, hogy a Litáni folyótól északra fekvő területekre húzódjon vissza, az izraeli határ térségében kialakított katonai infrastruktúráját pedig meg kell semmisítenie. A Hezbollah egységeinek távozásával a mintegy 30 kilométer szélességű sáv a Libanoni Fegyveres Erők (LAF) ellenőrzése alá kerül. A LAF feladatai a fegyverek és más haditechnikai eszközök bejuttatásának a megakadályozására is kiterjednek.
A megállapodásban foglaltaknak az ENSZ 1701-es határozat rendelkezéseinek a betartását kellene előmozdítaniuk. Az implementálásukat az Egyesült Államok mellett Franciaország is ellenőrzi. Bár a tűzszünet az utolsó heteit töltő Joe Biden amerikai elnök nemzetközi megítélésén javíthat, érdemben nem teremti meg a hosszú távú fegyvernyugvás feltételeit. Éppen emiatt nem fog hozzájárulni a felek közötti konfliktus megnyugtató és időtálló rendezéséhez, csupán elodázza annak újbóli kiéleződését. A tűzszünet törékenységét jelzi, hogy azt már mindkét fél megsértette, azonban így is lehetővé teszi az áttelepített libanoni és izraeli civilek tízezreinek visszatérését otthonaikba, átmeneti stabilizációt teremtve a térségben.
Számos elemző egyetért abban, hogy a libanoni tűzszünettel Izrael stratégiai előnyhöz jutott, mert a megállapodás megkötésével sikeresen leválasztotta a gázai helyzet rendezését az északi fronttal kapcsolatos kérdésekről. Így lehetővé vált, hogy a zsidó állam az elkövetkező hónapokban a gázai hadművelet folytatására, és szükség esetén további Irán elleni akciók végrehajtására fókuszáljon. A tűzszünet iráni megítélését vizsgálva azonban merőben eltérő kép tárul elénk.
Totális izraeli vereség?
A korábbi nukleáris főtárgyaló és jelenlegi iráni külügyminiszter, Abbász Aragcsi a megállapodással kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a Hezbollah „lerombolta Izrael legyőzhetetlenségének a mítoszát”, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok a „háborús bűnök” elkövetésében az elmúlt egy évben korlátlan politikai és katonai támogatást nyújtott a szövetségesének. Hozzátette, hogy Izraelt a Dél-Libanonban elszenvedett „súlyos veszteségek” kényszerítették arra, hogy tűzszünetért „könyörögjön”. Elérkezett tehát annak is az ideje, hogy Izrael a gázai vereség tényét is beismerje. Álláspontját a Forradalmi Gárda főparancsnoka, Hoszein Szalami is osztja, aki szerint a tűzszünet a Hezbollah „fényes győzelmének” a bizonyítéka, Izrael szempontjából pedig a „stratégiai és megalázó vereség” szimbóluma.
Mohamed Báqer Qalibáf, az iráni parlament (Medzslesz) elnöke sajtótájékoztató keretében üdvözölte a tűzszünet megkötését, és rámutatott, hogy ezzel a libanoni népesség „megszabadult a cionista rezsim elnyomásától”. A Hezbollah harcosai pedig mindvégig „méltósággal”, „bátran” és „becsülettel” álltak ellen Izrael szárazföldi és légitámadásainak. Az izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu kijelentésére reflektálva – miszerint a tűzszünet lehetőséget biztosít Izraelnek, hogy Iránra és az iráni nukleáris program ellehetetlenítésére koncentráljon – az iráni parlament elnöke kijelentette, hogy ez csupán „üres fenyegetés”. Szerinte ennek oka nem más, minthogy Izrael nem tudta elérni a céljait Libanonban, ezért az izraeli miniszterelnököt „legyőzött embernek” nevezte. Végül kifejezte reményét, hogy a libanoni tűzszünet hamarosan Gázára is ki fog terjedni.
Az iráni sajtó
Az iráni sajtóban megjelenő elemzések jelentős része hasonló álláspontot képvisel. A konzervatív al-Alamteheráni hírportál leszögezi, hogy a Hezbollah elleni háború lekötötte az IDF figyelmét, és ezzel megakadályozta a gázai hadműveletek eredményes végrehajtásában. A „cionista rezsim” így nem tudta megtörni a Hezbollah katonai erejét, ami eredetileg a stratégiai célja volt Libanonban. Izrael a harctéri veresége miatt a tűzszüneti megállapodás megkötésével igyekszik elérni a céljait. Az Irán-barát fegyveres és nem fegyveres állami szereplőket tömörítő „ellenállás tengelye” nevű hálózat ugyanis jelentős erőt és elrettentési potenciált képvisel továbbra is. A Forradalmi Gárdához köthető Tabnak híroldal is felhívja rá a figyelmet, hogy a híresztelésekkel ellentétben Izraelnek a Hezbollah rakétaállományának 80%-át nem sikerült megsemmisítette. A csoport sikeresen újjászervezte magát, így továbbra is súlyos veszélyt jelent Izraelre. Az ultrakonzervatív Kayhan is rámutat, hogy a megállapodást Izraelben a kormány, valamint az ellenzék több tagja is élesen bírálta, ami azt bizonyítja, hogy a tűzszünet elfogadása az izraeli vereség beismerésével ér fel. A lap felhívja rá a figyelmet, hogy kicsi a tűzszünet betartásának az esélye, mert a zsidó állam korábban is megsértette a hasonló megállapodásokat.
Ezzel szemben az Alef hírportál és további sajtótermékek bár kiemelik, hogy Izrael nem érte el a háborús céljait, a Hezbollah megmaradt erejével kapcsolatban óvatosabb álláspontot képviselnek. Nem titkolják el, hogy komoly veszteségek érték a síita szervezetet Haszan Naszrallah és utódja, valamint a tapasztalt és magasan képzett katonai vezetők kiiktatásával, ami patthelyzetet teremtett a harctéren. Ezért úgy ítélik, hogy a tűzszünet a Hezbollah számára is kapóra jött, s így a szervezet is újrarendezheti a sorait. Az egyik legolvasottabb napilap, a Donya-e Eqtesad hasonló megállapításra jut. Megjegyzi továbbá, hogy a Hezbollahot többen kritizálják, mert nem sikerült elérnie, hogy a libanoni tűzszünet létrejötte pozitív hatással legyen a gázai helyzet rendezésére. Ez pedig az „ellenállás tengelyében” részt vevők szerepének és jelentőségének az átalakulására enged következtetni.
Megkezdődött az újjáépítés
Az Izraeli Védelmi Erők és a Hezbollah közötti háború emberi és anyagi veszteségekben mérve egyaránt jelentős pusztítást okozott Libanonban. A terrorszervezet jelenlegi főtitkára, Náim Qászim bejelentése szerint a Hezbollah összesen 77 millió dollár értékben nyújt támogatást az otthonát elhagyni kényszerülő mintegy másfél millió ember számára, ami családonként elérheti a 400 dollárt is. Az izraeliek szárazföldi és légi támadásai során elpusztított ingatlanok tulajdonosai akár 14 ezer dollár értékű támogatásban is részesülhetnek. Náim Qászim a beszédében kifejezte a háláját Irán felé, ugyanis az összeg jelentős részét a perzsa állam biztosítja. Megfogalmazta az irányú reményét is, hogy az arab államok szintén szerepet vállalnak Libanon újjáépítésében.
