A lengyel-belorusz határon jelenleg is komoly migrációs válság zajlik, amely az utóbbi hónapokban ismét kiéleződött. Az elmúlt évek során a belorusz és orosz hatóságokat azzal vádolták, hogy szándékosan irányítanak migránsokat a nyugati határaikra, hogy destabilizálják az Európai Uniót. Az események újabb hulláma mostanra napi több száz illegális határátlépési kísérletet eredményezett. A Frontex adatai szerint 195%-kal nőtt a nyomás az ún. „keleti útvonalon”, Belaruszon keresztül.

2024 tavaszán és nyarán növekvő agressziót figyeltek meg a határon, többek között kövekkel, égő faágakkal és késsel végrehajtott támadásokat. Egy lengyel katona életét vesztette júniusban, miután egy migráns átdöfött késével a kerítésen. Ezek az események arra kényszerítették a lengyel kormányt, hogy újabb szigorításokat vezessenek be, köztük az ún. „kizárási zóna” ismételt bevezetésével, amely 200 métertől két kilométerig terjedő területet foglal magába a határ lengyel oldalán. (Ezzel a Tusk-vezette kormány elődje, a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság bevándorlási politikáját folytatta.)

A lengyel kormány további intézkedései között szerepel a határkerítés megerősítése, valamint a katonai jelenlét növelése, mind az új, „Keleti Pajzs” néven ismert program keretei közt. Ez utóbbi célja a határvédelem megerősítése egy esetleges katonai agresszióval szemben, bár a projekt megvalósítása évekbe telhet.

Az intézkedések vegyes reakciókat váltottak ki. Az ellenzők szerint az emberi jogok és a sajtószabadság sérül, míg a támogatók a nemzetbiztonságot és az EU határainak védelmét hangsúlyozzák. Civil szervezetek rendszeresen bírálják a „pushback-gyakorlatot”, amely során az irreguláris migránsokat egyszerűen visszatoloncolják Belaruszba, még akkor is, ha védelmet kérnének.

A helyzet további bonyodalmakat okoz a lengyel belpolitikában is. A jelenlegi liberális kormány igyekszik egyensúlyozni a szigorú határvédelem és az emberi jogok tiszteletben tartása között, de mindkét oldalról kritikák érik – többek közt baloldali koalíciós partnereiktől is.

Minszki konferencia

November 15-én egy „nemzetközi konferenciának” adott Minszk otthont amely – állítása szerint – az illegális migráció elleni küzdelmet tűzte ki célul. A rendezvényt a belorusz rezsim szervezte, és a hivatalos kommunikációja szerint a regionális együttműködés erősítését, valamint a migrációs válság „megoldásának” elősegítését célozta. Azonban a konferencia valós motivációi és céljai rendkívül megkérdőjelezhetők, különösen, ha figyelembe vesszük Belarusz szerepét a jelenlegi migrációs válság kirobbantásában.

Makszim Rizsenkov belorusz külügyminiszter a konferencia megnyitóján hangsúlyozta, hogy az Európai Uniónak közvetlen párbeszédet kell folytatnia Minszkkel a migrációs válság megoldása érdekében. Ez az állítás ugyanakkor egy manipulatív narratíva része, amely azt próbálja sugallni, hogy Belarusz nem felelős a válságért, hanem csupán áldozata annak. Rizsenkov kijelentette: „Ha az EU nem működik együtt velünk, kénytelenek lesznek falat építeni a Közel-Keleten.”

Ezek a megjegyzések azonban figyelmen kívül hagyják a belorusz rezsim aktív szerepét a válság kiélezésében. Az elmúlt években számtalan bizonyíték látott napvilágot arról, hogy Belarusz szándékosan irányít migránsokat a határra, destabilizációs eszközként használva őket az Európai Unió ellen. Alekszandr Lukasenka, Belarusz teljhatalmú vezetője nyíltan kijelentette, hogy nem fogja megakadályozni a migrációt, ezzel nyomást gyakorolva a szomszédos országokra és az EU-ra.

A konferencia célkitűzései között szerepelt a migrációs csatornák felszámolása és az illegális migráció elleni fellépés „legjobb gyakorlatai.” Minszk állítása szerint 2023-ban több mint 1 500 migránst tartóztattak le, és körülbelül 60 embercsempész-hálózatot számoltak fel. Ugyanakkor az a tény, hogy a belorusz hatóságok aktívan ösztönözték a migránsok érkezését, szembemegy ezekkel az állításokkal.

Nem véletlen, hogy egyetlen nyugat-európai állam sem képviseltette magát a konferencián, amely így csupán a belorusz rezsim propagandájának színpadává vált. A hivatalos retorika szerint a Nyugat az, amely elzárkózik az együttműködéstől, miközben valójában éppen Belarusz az, amely a válságot eszközként használja fel politikai céljai elérésére.

A konferencia megszervezése inkább tűnik egy jól megtervezett dezinformációs kampány részének, mint valódi válságkezelési kezdeményezésnek. A belorusz külpolitika célja egyértelmű: hiteltelenné tenni a nyugati országokat, és megpróbálni visszaszerezni a Lukasenka-rezsim számára a 2020-as elnökválasztást követően elveszett nemzetközi legitimációt. A Nyugat által bevezetett szankciók és Belarusz nemzetközi elszigetelődése világosan mutatja, hogy a rezsim nem potenciális partner a válság megoldásában, hanem annak aktív okozója.

Mit is csinál pontosan Belarusz?

Belarusz kormánya az orosz propagandagépezet szoros szövetségeseként aktívan használja a dezinformációt, miközben a migrációt hibrid hadviselési eszközként instrumentalizálja. Ennek célja nem csupán a lengyel és balti államok destabilizálása, hanem az EU egységének aláásása, valamint a nyugati szövetségek legitimitásának gyengítése is. Az alábbiakban áttekintjük, hogyan alkalmazza Belarusz a migrációval kapcsolatos dezinformációs technikákat, és milyen hatásokat gyakorol ezekkel Közép-Európára és az EU-ra.

Belarusz és Oroszország a közel-keleti és afrikai migránsokat szándékosan irányítja a lengyel, litván és lett határok felé. Ez a folyamat, – amelyet Belarusz hivatalos utazási ügynökségei, például a Centrkurort által valósítanak meg – turistavízumok egyszerű kiadásával kezdődik, majd szervezett szállítással folytatódik a határig. A migránsok megérkezése az EU külső határaihoz mesterségesen gerjesztett válságot eredményezett, amelyet Belarusz és Oroszország propagandagépezete humanitárius katasztrófaként próbál bemutatni, miközben a nyugati államok felelősségét hangsúlyozza. De mik is a központi panelei ennek a narratívának?

  1. Migránsellenes hangulatkeltés: A belorusz propaganda narratívái gyakran túlozzák a migránsok állítólagos erőszakos viselkedését, például támadásokat vagy bűncselekményeket, hogy félelmet és gyűlöletet keltsenek a helyi lakosság körében. Ezeket az állításokat manipulált képekkel és videókkal támogatják, amelyek tovább növelik az érzelmi reakciókat.
  2. Humanitárius vádaskodás: Belarusz állami médiája rendszeresen terjeszt történeteket a lengyel és litván hatóságok állítólagos kegyetlenségéről, például arról, hogy migránsokat hagynak megfagyni a környező erdőkben. Ezek a narratívák célja, hogy Lengyelországot és Litvániát embertelennek tüntessék fel, miközben Belaruszt „humanitárius szándékú” félként állítják be.
  3. EU-politikák aláásása: Az EU migrációs politikáinak kudarcaiként keretezik a válságot, azt sugallva, hogy a közös fellépés helyett az egyes tagállamoknak saját megoldásokat kellene keresniük. Ez különösen veszélyes, mert megosztja az EU-t és akadályozza a közös válaszlépéseket.
  4. Hibrid hadviselési taktika: A dezinformációt gyakran más eszközökkel, például kibertámadásokkal kombinálják, hogy zavart keltsenek és gyengítsék a közép-európai kormányok stabilitását. A Belaruszból érkező migránsok hulláma egyidejű propagandahadjáratokkal párosul, amelyek célja a társadalmi feszültségek növelése.

Belarusz stratégiája közvetlenül érinti a Visegrádi Négyek államait, különösen Lengyelországot, amely az elsődleges célpontja a migránsáradatnak. Az ilyen dezinformációs kampányok:

  • Erodálják a közbizalmat: A kormányok hatékonyságával szembeni bizalmatlanságot növelik, különösen akkor, amikor a hatóságokat kegyetlenséggel vagy inkompetenciával vádolják.
  • Mélyítik a társadalmi megosztottságot: Az EU-n belüli nézeteltérések felerősítése és a migrációs kérdések körüli polarizáció aláássa a regionális és európai egységet.
  • Eltérítik a figyelmet: Az ilyen válságok elterelik a figyelmet Oroszország ukrajnai háborújáról, és lehetővé teszik a Kreml számára, hogy csendben folytassa agresszióját.

Belarusz dezinformációs kampányai világos példái annak, hogy a migrációt geopolitikai eszközként használják. Az EU és a Visegrádi Négyek számára létfontosságú, hogy közös, hatékony stratégiát dolgozzanak ki ezek ellen a hibrid fenyegetések ellen, és fokozzák az együttműködést a dezinformáció hatásainak enyhítésére. Csak így lehet szembeszállni azzal a stratégiával, amely a migrációt eszközként használja a régió stabilitásának aláásására.

Egy kifinomult, komplex stratégia

A lengyel-belorusz migrációs válság nem csupán egy regionális humanitárius probléma, hanem egy kifinomult hibrid hadviselési stratégia része, amelynek célja Közép-Európa destabilizálása és az Európai Unió megosztása. A válság két fronton zajlik: egyrészt a migránsok szándékos „Európára tolásával”, másrészt az ezt kísérő, jól szervezett dezinformációs kampánnyal.

Belarusz – Oroszország támogatásával – a migrációt politikai fegyverként használja. A közel-keleti és afrikai migránsok tömegeit állami mechanizmusok segítségével irányítják az EU keleti határaihoz, mesterségesen generálva válsághelyzetet. Ezzel párhuzamosan a belorusz és orosz propaganda emberi jogi válságként igyekszik bemutatni a történteket, miközben a felelősséget az EU tagállamaira, különösen Lengyelországra és Litvániára hárítja.

Ez a stratégia nemcsak az érintett államok belső stabilitását veszélyezteti, hanem az EU egységét is. A migrációs politikák körüli viták felerősítése és a tagállamok közötti megosztottság szítása nehezíti az EU közös fellépését. A dezinformáció eszköztára – beleértve a migránsokkal kapcsolatos manipulált narratívákat, valamint a nyugati demokráciák legitimitásának aláásását – hatékonyan polarizálja a közvéleményt, és aláássa a kormányok iránti bizalmat.

E stratégia mögött világos geopolitikai célok állnak: az EU-n belüli konfliktusok mélyítése, a NATO keleti bővítésének gyengítése és a nyugati szövetségek destabilizálása. Miközben a migrációs válság leköti az EU és Közép-Európa erőforrásait, a figyelem elterelődik Oroszország ukrajnai agressziójáról, valamint megosztja az európai figyelmet.

A lengyel-belorusz migrációs válság tehát nem csupán egy határon átnyúló konfliktus, hanem egy sokrétű hibrid hadviselési stratégia része, amely Közép-Európa politikai, társadalmi és gazdasági stabilitását célozza meg. Az EU és Közép-Európa országai számára elengedhetetlen, hogy felismerjék e fenyegetés összetettségét, és összehangolt, hatékony választ adjanak, amely a migrációs kihívások kezelésén túl a dezinformációs hadjáratok hatásainak semlegesítésére is kiterjed. Csak így biztosítható a régió biztonsága és a nyugati szövetségek egysége.