Az Európai Bizottság nemrég bemutatta Versenyképességi Iránytűjét, amely egy ötéves terv Európa versenyképességének és gazdasági erejének növelésére. A jelentés pontosan világít rá néhány egyértelmű problémára—túlzott bürokrácia, az európai innováció és fejlesztés hiánya, valamint Kínával és Oroszországgal szembeni stratégiai sebezhetőség kritikus szektorokban—, ám a javasolt megoldásai nem biztos, hogy tényleges változásokkal kecsegtetnek. 

A problémák felismerése fontos első lépés, és a Bizottság a Letta-jelentés és Draghi-jelentés, valamint a Budapest Nyilatkozat tanulságai nyomán jól azonosította a legfőbb kihívásokat. Az EU jelenlegi szabályozási környezete túlzottan korlátozó, ami visszaveti az innovációt és hátráltatja a versenyképes vállalatok növekedését. Az olyan ambiciózus európai cégek, mint az Algolia, Klarna, Kyriba és Aircall már az Egyesült Államokba költöztették székhelyüket, ahol lényegesen támogatóbb vállalkozói környezethez juthatnak.

Az EU versenyképességét három kulcsfontosságú külső gazdasági függőség is veszélyezteti: Oroszország az energiaellátásban, az Egyesült Államok a védelem terén, Kína pedig a kritikus ellátási láncokban. Ezek felismerése és kezelése fontos lépés a jobb gazdaságpolitikai döntések felé. Oroszország ukrajnai inváziója előtt az EU földgázimportjának 40%-a Moszkvából érkezett, ami jelentős kiszolgáltatottságot eredményezett—és amely meghatározta a kontinentális gondolkodást az elmúlt három évben. Ezenkívül, a NATO európai tagjai elsősorban az Egyesült Államokra támaszkodnak, amely a szövetség védelmi kiadásainak közel kétharmadát fedezi. Ez azt jelenti, hogy Európa saját katonai képességei elmaradnak, és biztonsága nagyrészt Washington döntéseitől függ. Végül, habár az EU és az Egyesült Államok együtt a globális kereskedelem közel egyharmadát adják, Európa továbbra is erősen függ Kínától a kritikus nyersanyagok terén. Az EU a ritkaföldfémek több mint 90%-át Kínából szerzi be, ami kulcsfontosságú az akkumulátorok, félvezetők és más csúcstechnológiai eszközök gyártásában. Ezeknek a függőségeknek a felismerése fontos kezelésükhöz, ahhoz, hogy Európa valóban megerősítse gazdasági és geopolitikai helyzetét a világban. 

A probléma az, hogy habár a Bizottság a bürokrácia csökkentését tűzte ki célul, az Iránytű valójában tovább erősítheti a szabályozási korlátokat. A Digitális Piacokról szóló jogszabály (DMA) azt ígéri, hogy „megnyitja a zárt ökoszisztémákat” és „lehetőségeket teremt az innovatív vállalkozások számára”, ám valójában egy újabb akadályt gördít a technológiai vállalatok elé. A DMA ugyanis nem segíti ténylegesen az európai cégek növekedését, hanem csak korlátozza a nagyobb, jellemzően amerikai technológiai vállalatokat. Azonban nincs bizonyíték arra, hogy a szabályozás hatására több európai startup született volna vagy a meglévő vállalatok könnyebben tudtak volna növekedni Európán belül.

JD Vance, az Egyesült Államok alelnöke a párizsi mesterséges intelligencia csúcstalálkozón hangsúlyozta, hogy az AI túlszabályozása „megölhet egy mindent átalakító iparágat éppen akkor, amikor az elindul”. Vance szerint az innovációbarát környezet elengedhetetlen Európa technológiai fejlődéséhez.

Emellett problematikus, hogy a Bizottság egyformán veszélyesnek tekinti az összes „külföldi” függőséget független attól, hogy Kínáról, Oroszországról vagy az Egyesült Államokról van szó. Kína és Oroszország valóban stratégiai kockázatot jelentenek, de az amerikai vállalatokkal szembeni bizalmatlanság Európa saját érdekeivel is szembemegy, ahogy erre például Trump elnök davos-i beszéde utalt, vagy ahogy ezt JD Vance alelnök párizsi AI summiton tartott beszéde is megerősítette. Az EU jelentős mértékben támaszkodik amerikai cégekre kritikus technológiák terén, lásd például a felhőszolgáltatások (Amazon Web Services, Microsoft Azure, Google Cloud), a mesterséges intelligencia (OpenAI, Google DeepMind, NVIDIA) vagy a félvezetőipar (Intel, Qualcomm, Broadcom) szektorait. Mindemellett az Egyesült Államok az EU legnagyobb kereskedelmi partnere és elsődleges biztonsági szövetségese is a NATO-n keresztül. A transzatlanti kapcsolatokat mind Kínával vagy Oroszországgal egy lapon említeni, mind gyengíteni stratégiai hiba lenne.

Az EU jelenlegi megközelítése az elszigetelődés veszélyét hordozza. Európa nem azért maradt le a technológiai versenyben, mert az amerikai tech titánok léteznek, hanem mert nem sikerült saját globális vállalatokat építenie. Semmi nem bizonyítja, hogy a DMA segítené az európai startupokat, vagy megakadályozná, hogy az ígéretes hazai (értsd: európai) cégek Egyesült Államokba migrálását. A valódi innováció versenyképes, vállalkozásbarát környezetben történik, nem protekcionista szabályozás alatt.

Fontos megérteni, hogy a három nagyhatalom – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország – eltérő érdekeket fűz az Európai Unióhoz. Az USA Kínát és Oroszországot elsősorban piaci versenytársként kezeli, míg Európára nemcsak gazdasági partnerként, hanem katonai szövetségesként is tekint. Ezzel szemben Kína és Oroszország az EU-t nem csupán gazdasági lehetőségként látja, hanem a transzatlanti együttműködés gyengítésének eszközeként is. Oroszország régóta törekszik az amerikai katonai jelenlét csökkentésére Európában, míg Kína gazdasági térnyerésén keresztül kívánja erősíteni globális befolyását és növelni az USA-val szembeni pozícióját – kihasználva Európát.

Egy gazdaságilag megerősödött Európa képes lehet gátat szabni Kína növekvő befolyásának, valamint csökkenteni az orosz energiafüggőségből fakadó sebezhetőségét. Ha az EU versenyképesebb lenne, nemcsak gazdasági alkupozícióját erősíthetné az Egyesült Államokkal szemben, hanem hosszú távon egy közös, ütőképes katonai erőt is kiépíthetne. Ez nemcsak csökkentené másodlagos szerepét a NATO-n belül, hanem ellensúlyozná az orosz revíziós törekvéseket is. Mindez elengedhetetlen az EU geopolitikai súlyának növelése érdekében.

Amikor Európa keleti határán háború dúl, az elszigetelődés különösen veszélyes stratégia. Az EU-nak egyértelműbb és erősebb együttműködésre lenne szüksége legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal, különösen Kína technológiai dominanciájának ellensúlyozásában és az orosz energiától való függetlenedésben. Az EU versenyképességének erősítése érdekében több területen is elengedhetetlen a transzatlanti együttműködés, például közös kutatás-fejlesztési programok és barátságosabb jogi környezet kialakítása révén. A cél nem az elszigetelt önállóság, hanem egy kiegyensúlyozott, kölcsönös érdekeken alapuló partnerség kialakítása.