A kérdés megválaszolásához szükséges áttekintenünk Grönland szigetének geopolitikai jelentőségét, illetve helyét a mindenkori amerikai külpolitika stratégiai víziójában.
Autonómiatörekvések és kiaknázatlan lehetőségek
Grönland a világ legnagyobb (nem kontinentális) szigete, felszínének 15%-a lakható, többi részét jég borítja. A Texas állam területének mintegy háromszorosát kitevő sziget évszázadok óta európai ellenőrzés alatt áll annak ellenére, hogy földrajzilag az észak-amerikai kontinenshez tartozik. Lakóinak száma nagyjából 60 000 főt számlál, ennek többsége az őslakos inuit népcsoport tagja. Dánia a XVIII. századra a kereszténység terjesztésére alapozva fokozatosan fennhatósága alá vonta a szigetet, mely egészen napjainkig az ország része.
Azonban a grönlandi függetlenedési törekvések kérdése egyre komolyabb hullámokat vet az európai és főleg a dán politikában, amit tovább fokozott az amerikai elnök bejelentése. Grönland ugyanis 1979-ben autonóm státust kapott, saját kormányzattal és parlamenttel rendelkezik. Bár egy 2009-es kormányközi megállapodás garantálja a jogot az esetleges függetlenedésre, a Dániától való erős gazdasági függés számos kérdést vet fel, ami mindeddig elegendő volt a kérdés elnapolásához.
Trump erősen üzleti fókuszú megközelítése azonban új lendületet adott a függetlenségi kérdés vitájának. Annak ellenére, hogy a sziget megvásárlásának ötletét mind a dán, mind a grönlandi kormány kizárta, egy gazdasági alapú partnerség az amerikai és a grönlandi félnek is komoly előnyökkel járna. Itt fontos megjegyeznünk, hogy Trump elnök kijelentéseit érdemes nem szó szerint, hanem inkább egy tárgyalási folyamatra való felhívásként kezelni, hiszen ezt a mintázatot követik jelenlegi és előző elnökségének lépései (például a vámokkal való fenyegetései) is. Ebből következik, hogy célja sokkal inkább egy kölcsönösen előnyös partnerségi megállapodás lehet, mintsem a sziget tényleges annexiója. Egy ilyen megállapodás részeként az Egyesült Államok tovább fokozhatná katonai jelenlétét és új befektetési lehetőségekhez jutna a szigeten, Grönland számára pedig lehetővé válna a Dániától való függés lazítása, megnyitva az utat a tényleges függetlenség elérése előtt.
Mindezek fényében különös nemzetközi figyelem övezte a március 11-én megtartott grönlandi választásokat, melyen az elinduló hat pártból öt az előbb vagy utóbb megvalósítandó függetlenség mellett állt ki. A választást megnyerőDemokraatit (Demokraták) párt a függetlenség elérése mellett a külföldi közvetlen tőkebefektetések bevonzását tűzte zászlajára, mely új lehetőségeket nyithat meg sziget feletti befolyását kiterjeszteni akaró Trump-adminisztráció számára.
Roosevelttől Trumpig: 84 év Grönland-politikája
Első ránézésre úgy tűnhet, hogy Donald Trump elnök vitatott kijelentéseivel egy rég elfeledett problémát emelt újra napirendre. Grönland stratégiai helyzetének megértéséhez azonban fontos látnunk, hogy a sziget a második világháború kitörése óta jelentős szerepet tölt be az Egyesült Államok külpolitikájában.
Grönland először a második világháború kitörését követően került az amerikai külpolitika homlokterébe. Ideiglenesen ugyan, de a sziget 1941-ben, Franklin Delano Roosevelt elnöksége alatt de facto amerikai protektorátussá vált. Mivel Dániát és Norvégiát a náci Németország megszállta, így az amerikaiak számára kulcsfontosságú Atlanti-óceánra nyíló tengeri kijárat ellenőrzésének biztosítása jelentette az alapot a Grönland megszállására, melyet a dán diplomácia felhatalmazása legitimált. Ezt alátámasztandó három hónappal később Izlandon is kiépült az amerikai katonai jelenlét, ahol szintén a mai napig megtalálhatóak bázisaik.
Grönland geopolitikai pozíciója még fontosabbá vált az ezt követő évtizedekben. Mind az Egyesült Államok, mind a Szovjetunió fokozatosan kiterjesztette jelenlétét a sarkvidék térségében, ezért a hidegháborús ellentétek elmélyülésével a szigeten lévő amerikai erők létszáma is növekedett. 1953-ban kiépült a Thule (ma Pituffik) légibázis, mely a hidegháború végét követően is a hadsereg legfontosabb támaszpontja maradt az Északi-sarkvidéken. Ugyancsak a hidegháború során került sor az amerikaiak részéről a sziget megvételére tett, 100 millió dollár értékű ajánlatra. Bár a dán kormány ezt elutasította, korábbi semlegességét feladva csatlakozott a NATO-hoz – akárcsak a már említett Izland! – és védelmi egyezményt kötött az Egyesült Államokkal. Ezen egyezmény úgynevezett „védelmi területeket” hozott létre Grönlandon, amelyek természetesen a kiépülő amerikai bázisokat határolták körül, formálisan is engedélyezve jelenlétüket a szigeten, mely azóta is tart.
Grönland geopolitikai helyzete egy átalakuló világban
Napjainkra a sarki jégsapka drasztikus mértékű olvadása új geopolitikai helyzetet teremtett az Északi-sark térségében, így Grönland stratégiai jelentősége tovább növekedett. A visszahúzódó jég új, kiaknázatlan és nemzetközileg csak részben vagy egyáltalán nem szabályozott területeket nyit meg a terjeszkedni vágyó nagyhatalmak előtt. Érzékelve a lehetőséget mind Oroszország, mind a saját magára „sarkvidéki” hatalomként hivatkozó Kína komoly flottafejlesztésekbe kezdett, ennek az Egyesült Államok szemszögéből nézve pedig rendkívül aggasztó következményei lehetnek.
A sarkvidék és benne Grönland térségének (re)militarizálása az ellenséges csapásmérő képességek amerikai partokhoz való közeledése miatt új, fokozott fenyegetést jelent. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy a Pituffik légibázis az interkontinentális rakéták korai észleléséért felel, ezért az amerikai rakéta-elhárítórendszer kulcspontjának tekinthető. Ebből kifolyólag a legfontosabb kormányzati stratégiai dokumentumok a sziget biztonságát az ország területének megvédésével egyenrangú kérdésként kezelik. Grönland és az úgynevezett GIUK – (Greenland, Iceland, United Kingdom) átjáró ellenőrzése azonban nem tisztán katonai, hanem gazdasági kérdés is. Mindamellett, hogy az átjáró egy esetleges konfliktus során az orosz flotta atlanti-óceáni kijáratát jelentené, békében is rendkívüli szereppel bír, hiszen ellenőrzése elengedhetetlen a transzatlanti kereskedelem biztosításához.
Oroszország és legfőképpen Kína terjeszkedésének azonban más okai is vannak, hiszen Grönland és az egész sarkvidéki térség óriási gazdasági potenciállal rendelkezik. Számtalan kutatás bizonyítja, hogy a sziget hatalmas olaj- és gáztartalékokat rejt magában, nem is beszélve a high-tech ipar számára nélkülözhetetlen ritkaföldfém- és ásványkészletekről. Mindezzel egyidőben az Oroszországot is soraiban tudó Északi-sarkvidéki Tanács (Arctic Council) döntéshozatala az orosz-ukrán háború eszkalálódása miatt szinte megbénult, ezért a gyéren szabályozott területre minden érintett állam igyekszik benyomulni, kihasználva a kialakult hatalmi vákuumot. Ennek fényében érthető meg tehát az a nagyhatalmi versenyfutás, mely a térség és benne Grönland ellenőrzésére irányul és amelyben az Egyesült Államok is tevékenyen részt vesz.
Összefoglalva kijelenthető tehát, hogy Trump elnök szokatlan retorikája jóval több puszta soviniszta-imperialista gondolatnál. Kijelentései hátterében egyértelműen amerikai nemzeti érdekek húzódnak, ezért terve végrehajtását az adminisztráció nem fél a Dániával való szövetségesi viszony kárára megvalósítani. Kérdés azonban, hogy maga Grönland belemegy-e a játékba, vagy az elnöknek fenyegetéseit beváltva kényszerítő eszközökhöz kell folyamodnia, alapjaiban változtatva meg a transzatlanti biztonságról alkotott nemzetközi konszenzust.
