A liberális Koreai Demokrata Párt (DPK) átveszi a születési válság magyarországi megközelítését, és felülvizsgálja azt az ötletet, hogy az ifjú házasoknak kölcsönt kínáljanak azzal az ígérettel, hogy az adósságot elengedik, ha három gyermeket vállalnak. Az a politikai elképzelés, hogy 100 millió won (kb. 25 millió forint) kölcsönt kínáljanak minden új házaspárnak, jövedelmi szinttől függetlenül. A hírek szerint a DPK most vizsgálja felül, miközben a tisztviselők a június 3-i elnökválasztás előtt a politikai prioritások véglegesítésén dolgoznak.

I Dzsemjong, a párt elnökjelöltje jelenleg magasan a legnépszerűbb az országban, így várhatóan a június 3-i előrehozott elnökválasztáson egy demokrata elnöke lesz újra Dél-Koreának, Jun Szokjol hivatalból való elmozdítását követően, akinek kihívója volt I a 2022-es választáson. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint a DPK jelöltje 48,5%-os támogatottságot tudhat maga mögött, és őt követi a konzervatív párt volt munkaügyi minisztere Kim Munszu 13,4%-kal. Viszont fontos megjegyezni, hogy a konzervatív PPP párt elnökjelölt-választása még folyamatban van, azonban összeadva a három legnépszerűbb elnökjelölt-jelölt számait is, csupán 33,3%-ot érnek el. Egy lehetséges háromutas választás esetén (DPK-PPP-kisebb párt) I támogatottsága 50% felett van stabilan.

A párt a tavalyi nemzetgyűlési választási kampány során mutatta be az ötletet, mint a Dél-Korea tartósan alacsony termékenységi rátájának kezelésére tett ígéretét. Ha a párt valamelyik jelöltje megnyeri az elnökválasztási versenyt, akkor ez a „készpénzt a gyerekekért” javaslat a törvényhozáson keresztül gyorsan tényleges politikai prioritássá válhat, mivel a DPK jelentős többséget élvez a Nemzetgyűlésben.

A terv szerint minden újonnan házasodó pár 100 millió wont kapna. Ha egy gyermekük születik, mentesülnének a hitelkamatok megfizetése alól. Ha második gyermekük születik, a törlesztőrészletet a felére, 50 millió wonra csökkentenék, míg egy harmadik gyermek esetén a tartozás teljes egészében megszűnne. Nagyon hasonlóan a magyar babaváró hitelhez.

A magyar modellként ismert intézkedést bizonyos sikerekkel hozták összefüggésbe az ország csökkenő születési rátájának megfordításában. A teljes termékenységi ráta - az egy nőre jutó gyermekek átlagos száma - a 2010-es 1,21-ről 2022-re 1,56-ra emelkedett. Azonban azt kihagyják a teljes történetből, hogy Magyarországon ez a születésszám-növekedés nem pusztán a babaváró hitelhez köthető, hanem számos más lakhatást, mobilitást, megélhetést segítő intézkedéshez is, amelyek együttesen tudták ezt az eredményt elérni. 

Az elnöki bizottság adatai szerint Korea teljes termékenységi rátája tavaly 0,75 volt, ami 2023-ban 0,72-es rekordalacsony szintről emelkedett. A becslések szerint a szám idén eléri a 0,79-et. Ez azonban még mindig a világ legalacsonyabbja lenne, és messze elmaradna a 2,1-es helyettesítési szinttől, amely a stabil népesség fenntartásához szükséges bevándorlás nélkül.

A tavalyi választási kampány során a DPK azt mondta, hogy egy ilyen intézkedés a kormánynak évente 3 trillió won (810 milliárd forint) és 5 trillió won (1237 milliárd forint) közötti összegbe kerülne, ami Dél-Korea 2025-re szóló 677,4 trillió wonos éves költségvetésének 0,4-0,7 százalékát teszi ki.

Ebben a kérdésben Novák Katalin volt államfő is nyilatkozott, aki szerint Magyarország inspiráló példa Korea számára. A tavaly novemberi 25. World Knowledge Forumot követően nyilatkozó volt államfőnk kiemelte, hogy bár egy jelentős befektetés a gyermekvállalás támogatása, azonban, ha nem segítünk a helyzeten, akkor sokkal nagyobb árat fog fizetni az állam később, hogy fenn tudja tartani az ország életszínvonalát és a gazdaság működését, folyamatos bővülését. 

A konferencián egy panelben osztotta meg gondolatait Novák Katalin Na Kjungvonnal, a Népi Hatalom Párt politikusával, aki az első jelentős politikus volt Dél-Koreában, aki a magyar megközelítést támogatta. Miközben az elöregedő társadalommal és népesedéspolitikával foglalkozó elnöki bizottság alelnökeként tevékenykedett, drasztikus megoldást sürgetve javasolta egy ilyen rendszer bevezetését Koreában. Tervét azonban végül az elnöki hivatal siklatta ki, amely alig három hónappal azután, hogy Na elfogadta a tisztséget, nyilvánosan kijelentette, hogy ez nem egyezik a kormány politikai irányvonalával. Úgy tűnik azonban, hogy az ötlet mégis inspirálta a rivális pártot.

Az elnökválasztási versenybe való belépése után Na megfogadta, hogy hasonló politikát vezet be, amelynek értelmében minden új házaspár 200 millió won alacsony kamatozású kölcsönt kapna, amelyet részben elengednének, amint gyermekeik születnek, és ha négy gyermekük születik, az adósság megszűnne.

Azonban, így önmagában ez az egyszeri anyagi juttatás jó kérdés, hogy tudna-e érdemi hatást gyakorolni a fiatalabb koreaiakra, akiknek a hirtelen készpénz bár jól jön, viszont a koreai társadalom kihívásai sokkal mélyebben vannak; a gyermekvállalás hiányának okai elsősorban nem anyagi jellegűek, hanem a társadalmi struktúrából adódnak. Tehát pusztán egy egyszeri anyagi juttatás nem valószínű, hogy tudna eredményt elérni, hiszen Magyarország esetében is a babaváró hitel csak egy eleme a teljes gyermekvállalást segítő intézkedéseknek. Dél-Korea esetében pedig a nők kifejezetten aggódnak a karrierjük megszakítását jelentő gyermekvállalás miatt, amely tovább nehezíti a helyzetet. Fontos elérni egy olyan környezetet, állapotot, hogy a nők ne adják fel a karrierjüket a gyermekvállalás miatt.