A nyugati világ jelentős részén még 2020-ban megkezdődhetett a koronavírus elleni védőoltások tömeges beadása, míg a kínai és orosz oltások még csak a tesztelés utolsó fázisaiban járnak. Úgy tűnhet, hogy hátradőlhetünk, mert a hatékony vakcina előállításáért folyó versenyt a nyugati országok nyerték, s így a járvány világszintű megfékezéséért járó babérokat is ők arathatják majd le. Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk: a vakcinadiplomácia versenye még csak most kezdődik, és a nyugat vesztésre áll.

2021 minden bizonnyal egyik legforróbb témái az egyre több országban elinduló tömeges koronavírus elleni oltási programok lesznek. A vakcinák azonban nem csupán a járvány mihamarabbi megfékezésére és ezáltal a gazdasági válságból való kilábalásra adnak esélyt, hanem a nemzetközi diplomácia eszközéül is szolgálnak. Az pedig, hogy melyik hatalom hogyan használja ki a lehetőséget, hogy a vakcinák „nagylelkű” felajánlásával elmélyítse befolyását egy-egy országban, döntő jelentőségű lehet az elkövetkező évek világpolitikai folyamatainak alakulásában.

A WHO főigazgatója egy novemberi nyilatkozatában azt szorgalmazta, hogy a szegényebb országokat „ne tapossák el” a gazdagabbak a vakcinákért folyó „fejvesztett küzdelemben”. Ezzel homlokegyenest szembemenve a nyugati országok a saját cégeik által gyártott vakcinák szinte teljes 2021-ben legyártható mennyiségét maguknak foglalták le. Egyedül az Oxford–AstraZeneca oltóanyag gyártói ajánlottak fel jelentősebb mennyiséget a fejlődő országok ellátására – ez azonban semmiképpen sem lesz önmagában elegendő a hatalmas lélekszámú afrikai, ázsiai és dél-amerikai országok átoltására. Így pedig hiába mutatkozik hatalmas igény az oltásokra a világ minden pontján, a vezető nyugati országok lemondtak a világszintű szolidaritásról, az így létrejövő űrt pedig a jelek szerint Kína fogja betölteni.

Habár Európában leginkább a Pfizer–Moderna–AstraZeneca hármasról lehet hallani az ígéretes vakcinák kapcsán, Kínában is gőzerővel zajlott a különböző oltóanyagok fejlesztése a vírus első felbukkanása óta.

Így napjainkra több kínai oltás is elért a klinikai tesztek tömeges fázisába. Ezek ugyanakkor nem a legmodernebb mRNS-t használó technológiára épülnek, hanem többségben a szakmai körökben gyakran már-már elavultnak bélyegzett inaktivált vírusokat használják.

A nyugati világ aggodalmaival szemben viszont pont ez a technológiai lehet a kínai vakcinák világszintű elterjesztésének kulcsa is. Az aggályokat ugyanis egyfelől árnyalja, hogy az inaktivált vírusokat majdnem 100 éve alkalmazzák sikeresen a különböző betegségek elleni küzdelemben és az első nyilvánosságra hozott tesztek is a nyugati vakcinákkal azonos hatékonyságról számoltak be. Másfelől, az elölt vírust tartalmazó oltóanyag sokkal stabilabb, mint az mRNS-t vagy vírusvektort használó vakcinák, így pedig nem igényel különleges szállítási feltételeket, mely komoly előny lehet az infrastrukturálisan lemaradott országok esetében.

Habár még egyik kínai vakcina tesztjei sem fejeződtek be, az ázsiai óriás már most bejelentkezett a fejlődő országok ellátójának szerepére. Ezt jól jelzi például Hszi Csin-ping kínai elnök egy-egy megnyilatkozása, melyekben szoros egészségügyi együttműködést szorgalmazott az afrikai és dél-ázsiai országokkal. Ennek keretei közt Kína már a nyár folyamán maszkok millióit és lélegeztetőgépek tízezreit ajánlotta fel, valamint orvosi csapatokat is küldött egyes országokba. Azt is bejelentették, hogy ezen országok elsőbbséget fognak élvezni, ha egyszer elkészül a kínai vakcina. Emellett októberben Kína is csatlakozott a WHO-féle COVAX együttműködéshez, mely a vakcinák minél igazságosabb, széleskörű elosztását célozza. Ennek – mivel egyelőre mind az USA, mind Oroszország elutasította a részvételt – Kína lehet a vezető szereplője, mely még inkább előmozdíthatja vakcinadiplomáciai törekvéseit.

A fejlődő országok pedig közel sem tekintenek annyira gyanakvóan a kínai oltásokra, mint a nyugati szakértők. Tekintve, hogy nyugatról a fentiek fényében nem sok segítséget várhatnak, a kínai vakcina jelentheti számukra az egyetlen kilábalási lehetőséget az egészségügyi és gazdasági válságból. Így pedig nem meglepő az sem, hogy Kína nem a saját lakossága körében végzi a vakcinák harmadik fázisában a tömeges tesztelést, hanem kiszervezte azt a világ 14 másik országába. Ennek hivatalos oka, hogy a helyi adatok szerint olyan kevés az új fertőzések száma Kínában, hogy emiatt jelentősen elhúzódnának a vizsgálatok, ha ott folytatnák le őket. Emellett néhány ország már azt tervezi, hogy nem is várja meg a tesztek lezárultát, hanem a válsághelyzet mihamarabbi megfékezése érdekében belekezd a tömeges oltásokba. A kínai vakcinákba vetett előzetes bizalmat tovább erősíti, hogy kínai tudósítások szerint mintegy egymillió fő már meg is kapta az oltást Kínában – a klinikai teszteken kívül.

Ne legyenek azonban illúzióink: egy autoriter berendezkedésű nagyhatalom nem puszta emberbaráti szeretetből fordul a nála sokkal kisebb országok felé hatékonynak mondott vakcinájával.

Kína vakcinadiplomáciája szoros összefüggésben áll az eddigi években is megfigyelhető külpolitikai-gazdasági előretörésével a szóban forgó térségben. Kína évek óta módszeresen építi fel befolyását és soft powerét Afrikában és az Új Selyemút országai mentén az egyedi felépítésű gazdasági támogatások, magasszintű politikai megnyilvánulások és egyéb kulturális eszközök (például a Konfuciusz Intézetek nyitása) által. Ennek fényében közel sem meglepő, hogy Kína a vakcinák tekintetében is gyorsan megtalálta annak útját, hogy a „jószándékú régi barát” szerepében tetszelegjen a fejlődő országok szemében.

A kínai vakcinadiplomácia hatásai – feltéve, hogy valóban hatékony védelmet nyújt az általuk fejlesztett oltóanyag – hosszútávúak és mélyrehatóak lehetnek. Egyfelől, a járvány megfékezésével egyértelműen Kína lekötelezettjeivé válnának a fejlődő országok, mely tovább erősítené a helyi lakosokban sokhelyütt már kialakult, többnyire pozitív Kína-képet. Ez komoly diplomáciai hátszelet adhat Kína világpolitikai törekvéseinek, és beolajozhatja az Új Selyemút programjainak megvalósítását, így gazdasági előnyöket is hozhat. Másfelől, a nyugati országok viszonyulása a szegényebb országok vakcinaellátásához tovább erodálhatja a nyugatról kialakult képet, melyre a kínai diplomácia – ahogy tette azt eddig is – rá fog erősíteni. Az pedig már csak hab lenne a nyugatot rossz fényben feltüntetni akaró kínai narratívák tortáján, ha esetleg valamelyik EU-s tagállam is a kínai oltóanyag mellett tenné le a voksát – hiszen ezzel az is megkérdőjeleződne, hogy a nyugat önmagát képes-e egyáltalán ellátni.

Ha tehát így mennek tovább a dolgok, és Kína valóban szinte a fél világot beoltja 2021-ben, amíg a fejlett nyugati országok magukkal vannak elfoglalva, az nagyban ronthatja az európaiak és észak-amerikaiak – amúgy sem túl rózsás – megítélését a szegényebb országok szemében.

A Kínában kirobbant járványból így pedig – bármilyen furcsán is hangzik – diplomáciai értelemben mégis a kínaiak kerülhetnek ki győztesként. Ez talán épp elég lehet ahhoz, hogy a mérleg nyelvét hosszútávon egy sokkal inkább sinocentrikus világkép felé billentse, aminek Európa a legkisebb eséllyel lenne a haszonélvezője. Így pedig nem csak humanitárius, hanem diplomáciai okokból is szinte elengedhetetlen lenne a nyugati országok számára a szegényebb régiók átoltásának támogatása, hogy ellensúlyozzák Kína egyre inkább erősödő térségbeli befolyását.

A szerző az MCC Junior Programjának diákja, az írás a DiploMaci Blog rovatban jelent meg.