2019 július 23-án Greta Thunberg beszédet mondott a Nemzetgyűlésben zöldfordulatra bíztatva a franciákat. Miután Brune Poirson ökológiai átállásért felelős államtitkár megköszönte a lelkesítő szavakat, a fiatal aktivista így válaszolt:

- Ahelyett, hogy megköszönnék, tegyenek valamit!

Az érces megszólalásra az államtitkár Twitterén reagált:

- Hallgathatunk Greta Thunbergre, felismerve azt a képességét, amivel a fiatalokat mozgósítja, de nem hiszem, hogy egy egész hadsereget tudnánk felállítani a klímaváltozás ellen, ha csak vért, verítéket és könnyeket ígérünk.

Édouard Philippe miniszterelnök kezdeményezésére 2020 január 26-án százötven véletlenszerűen kiválasztott francia polgár bevonásával (convention citoyenne) kezdődött meg annak jogszabálytervezetnek a megalkotása, amitől a hétköznapi élet „zöldítését” várja a francia kormány.

Mit várnak a franciák a saját klímatörvényüktől?

A jogszabálytervezet a hétköznapi élet számos területét érinti. A kormány álláspontja szerint javaslat célja olyan intézkedések meghatározása a társadalmi igazságosság szellemében, amelyek az üvegházhatásúgáz-kibocsátást 2030-ig legalább negyven százalékkal csökkentik az 1990-es adatokhoz képest. Utóbbi célkitűzést Franciaország a 2015-ben Párizsban aláírt klímaegyezményben vállalta, és a tervezethez készített hatástanulmány alapján lehetséges ennek elérése a bevezetni kívánt eszközökkel.

Párizs és a klíma

Franciaország kulcsszereplője volt az elmúlt évek klímaügyi világkonferenciáinak, mint szervező. 2015-ben Párizsban rendezték meg az ENSZ tagországok részvételével azt a konferenciát (COP21), ahol megszületett a történelem első átfogó éghajlatváltozási megállapodása. A Párizsi Egyezményként elhíresült megállapodás aláírásával a részes tagállamok nem kevesebbet tűztek ki célul, mint a globális átlaghőmérséklet emelkedésének jóval 2 °C alatt tartását, az iparosodás előtti szinthez képest, majd az erőfeszítések folytatásaként a hőmérséklet emelkedésének 1,5 °C alatt tartása az iparosodás előtti szinthez képest.

A közös cél érdekében az egyezményben részes államok egyéni vállalásokat tesznek. Habár a legnagyobb szennyező Kína, India, az USA és Oroszország is aláírták, nem minden országban történtek még konkrét lépések a célok teljesítése érdekében. Az Egyesült Államok például nem sokkal az aláírás után 2016-ben jelezte kilépési szándékát, majd 2020. november 4-én elhagyta a megállapodást. A 2020-as elnökválasztás után a Biden kormányzat újracsatlakozási szándékát jelezte, ez önmagában azonban még nem jelenti a közös cél elérését.

A szöveg hat címből áll, és öt főbb témát érint., amelyekkel az egyezmény foglalkozott: a fogyasztás, a termelés és munkavégzés, a közlekedés, a lakhatás, étkezés és a környezetkárosítással összefüggő büntetőjogi szankciónálásának biztosítása.

A hatvanöt cikket számláló jogszabálytervezetben többek között olyan rendelkezésekkel találkozhatunk, mint a két és fél órát nem meghaladó vonatúttal kiváltható belföldi repülőjáratok betiltása, a kedvezményes elektromoskerékpár vásárlási támogatás bevezetése, a papíralapú reklámanyagok terjesztésének és a rossz hőszigetelőképességgel rendelkező házak építésének korlátozása, és a 2040-től a kizárólag fosszilis meghajtással rendelkező nehézgépjárművek forgalomba-állításának tilalma. A büntetőjog területén is számos környezetkárosítással összefüggő új bűncselekmény megjelenhet a javaslat elfogadása esetén. Többek között bevezetésre kerülhet a környezetkárosítás a legsúlyosabb esete, az „ökocídium” (écocide) bűntette, melynek elkövetője akár tíz év szabadságvesztéssel és 4,5 millió eurós bírsággal is sújtható.

A törvényjavaslatra közel hétezer módosító javaslat érkezett, így egy maratoni, háromhetes vitára számíthatunk a Nemzetgyűlésben, a francia törvényhozás alsóházában, a május 4-i zárószavazásig.

A szöveget előreláthatóan jelentős módosítások nélkül fogják elfogadni, mivel a szavazásban résztvevő képviselők többségét a szöveget beterjesztő kormányzó erő, a Köztársaság lendületben! (La République en Marche, LRM), adja. A konzervatív többségű Szenátusban (Sénat), a felsőházban, valószínűleg számos kérdésben nem értenek majd egyet, újabb módosításokat fogadhatnak el az első olvasatban (première lecture), mely esetben az új szövegről a Nemzetgyűlés határoz. Így a jogalkotási folyamat még hosszúra húzódhat.

A törvényhozásnak beterjesztett szöveget a közvélemény jelentős része látszatmegoldásnak tartotta. A pandémia ellenére összegyűlt több mint százezer tüntetőn, a civil szervezeteken, és a számos politikai párton keresztül egyre nagyobb nyomás nehezedik a kormányra és a többségi képviselőkre, akik a "kiegyensúlyozott szöveget" akarják megvédeni.

"Haladó szellemű környezetvédelmet akarunk, de semmiképpen sem olyan szabályozásokat, amelyek megtörnék a gazdasági növekedést, vagy amely egy iparágat ellehetetlenítenék"

- nyilatkozta Jean-René Cazeneuve, az LRM képviselője és a törvénytervezet általános előadója.

Ezzel a franciák el is érkeztek a legnagyobb válaszút elé a környezetvédelem témakörében. Melyiket mentsük meg, a Földet vagy a gazdaságunkat? A válasz nem egyszerű, külön-külön feltéve a kérdést, mindenki egyaránt fontosnak tartja a gazdaság növekedését és a környezet épségét. Azonban a választók többsége a „vérrel, verítékkel és könnyekkel” elérhető radikális környezetvédelmi változtatások és azok nehezen látható eredményei helyett jellemzően saját jólétét és gazdasági érdekeit helyezi előtérbe.

Külön-külön, de egy közös célért

A világ kontinensei közül Európában a legerősebbek a zöld törekvések. Az EU országai aláírták a Párizsi Egyezményt, a tagállamok önálló és közös vállalásokat is tettek a környezetvédelem és kifejezetten az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése érdekében.

Az éllovas Németország célja többek között legkésőbb 2038-ig teljesen kivezetni az energiamixéből a szénalapú energiatermelést (ez az atomenergia folyamatos leszerelése mellett később jelentős ellátásbiztonsági problémákat okozhat), és a legnagyobb autóiparral rendelkező európai országként jelentős társadalmi vita övezi a elektromos meghajtásra való átállást is. A fejlettebb európai országokban sem könnyű a környezetbarát megoldásokra való átállás, de a német atomerőmű leszerelési lobbi más országoknak politikai és gazdasági nehézségeket okozhat.

Az Uniót elhagyó Egyesült Királyság szintén meghirdette a saját zöld forradalmát. Ambiciózus céljaik között szerepel 2030-ig betiltani a benzin- és dízelüzemű új személyautók, furgonok értékesítését és lehetővé tenni a háztartások teljes energiaszükségletének biztosítását tengeri szélenergia segítségével. A szigetország további távoli céljai között szerepel 2050-re nettó semleges széndioxid-kibocsátóvá válni, ami a jelentős széniparral rendelkező országban számos nehézséget okozhat.

Az Európai Unió zöld törekvései

Annak ellenére, hogy az klímaegyezményt aláíró országok nehezen teljesítik eddigi vállalásaikat, az Európai Parlament a 2020 október 8-i ülésén, a koronavírus járvány okozta gazdasági krízis kellős közepén szigorúbb környezetvédelmi fellépést szorgalmazott.

A Bizottság által beterjesztett klímarendelet-tervezetben 2030-ra kitűzött 1990-es kibocsátási adatokhoz viszonyított negyven százalékos vállalást meghaladó, hatvan százalékos kibocsátáscsökkentési cél elérését tűzték ki. Emellett az új uniós klímarendeletről való szavazáskor 392 igen, 161 nem, 142 tartózkodás mellett támogatták, hogy a 2050-ig a tagállamoknak kötelezővé tegyék az éghajlatsemlegessé válásra tett politikai ígéretüket, aminek be nem tartása esetén jogi szankciókat is alkalmazhatóvá tennének. A hosszadalmas jogalkotási folyamat ezzel nem ért véget, és valószínűleg a Tanácsban, az EU államfői körében, kevésbé lesznek népszerűek ezek a célkitűzések.

Hogyan tovább, Európa?

Mennyit vállal majd Európa az éghajlatváltozás elleni harcban és mi mindent lesznek hajlandóak a tagállamok feláldozni a közös cél érdekében? Az Oxford Egyetem kutatásai alapján az Európai Unió a világ széndioxid kibocsátásának 8 százalékáért volt felelős 2019-ben. Érdekes összehasonlítani, hogy az Unió lakossága a világnépesség kevesebb, mint hat százalékát adja, mindamellett, hogy a világ GDP-ének közel tizenöt százalékát termelte meg a huszonhét tagállam gazdasága 2020-ban. A statisztikákból kirajzolódik, hogy az elmúlt években mind a három százalékérték csökkenő tendenciát mutat, így az EU országainak környezetvédelemmel kapcsolatos döntései jelentősen meghatározhatják a régió gazdasági sikereit is a következő évtizedekben.

Borítókép: AFP.