A Venezuelai Központi Bank (BCV) augusztus 5-i közleményében jelentette be, hogy az új Digital Bolivar október 1-től további 6 nullával kevesebbel fog operálni. Az új monetáris átalakítás alig néhány hónappal azután következik, hogy az ország jegybankja márciusban 3 új bankjegy kibocsátására kényszerült, megkezdve az 1 millió bolivár váltó nyomtatását, amely az ország történetének legmagasabb címlete. A jelenlegi a harmadik átalakítás azóta, hogy Hugo Chávez 2008-ban 3 nullát vágott a bolivarból, („bolívar fuerte”), majd 2018-ban, már Nicolas Maduro jelenlegi elnök alatt a “bolívar soberano” 5 nullával kevesebbel lépett hatályba.
Már július elején – kevés információval bár, de – szárnyra kapott a hír a tervezetről, noha már első hallásra is sokan azon tűnődtek, hogy a korrigálási próbálkozás ellenére, mikor veszít tovább az értékén a fizetőeszköz. Ugyanakkor a bank által kiadott hivatalos kommunikáció „A Digitális Bolívár felé” címmel hangsúlyozza, hogy a digitális bolivar bevezetése nem érinti a monetáris bolivart: „a bolivár ettől nem ér se többet, se kevesebbet”, így tehát
A dokumentum populista optimizmussal fogalmaz: „Ez a monetáris skálaváltás, amely Venezuela digitális gazdaságának elmélyülését és fejlődését támogatja, szükséges történelmi mérföldkőnek számít, amikor is az ország a gazdasági fellendülés útjára lép”.
A kormány hivatalos kommunikációjának sorai között ismét felbukkan a narratíva, miszerint a válságot az imperialista Egyesült Államok és multicégek által támogatott erők okozzák: „gazdaságunk, nemzeti valutánk elleni brutális támadás és a gazdasági és pénzügyi blokád kegyetlen alkalmazása”. Jóllehet, a 2019-ben bevezetett USA-szankciók a baloldali rendszer megbuktatásáért sem kedveztek az országnak, de a probléma ennél sokkal messzebbre visszavezethető, az olajátkon túl erősen belpolitikai eredetű.
A Venezuelai Központi Bank 2019-ben – négy év kihagyás, inflációs becslések elmulasztása után – a nemzeti fogyasztói árindex (INPC) adatainak közzétételével, 53.798.500%-os hiperinflációt ismert el 2016 és 2019 áprilisa között. Az inflációs spirálban kínlódó ország reményeként az áremelkedés az elmúlt hónapokban lassulni kezdett, június hónapban a legalacsonyabb értéket (6,4%) mutatta 2017 januárja óta. A legfrissebb júliusi adatokat néhány napja a Venezuelai Pénzügyi Obszervatórium (OVF) tette közzé, – miszerint a havi infláció elérte a 19,0%-ot, az évközi infláció 1,984%-ot, a halmozott infláció pedig 415,7%-ra rúg, – ismét megállapítva az infláció gyorsulását a korábbi hónapokhoz képest. A tavalyi csaknem 10.000%-os pénzromlást követően a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2021-es prognózisa Venezuelában az év végére 5500%-os fogyasztói áremelkedést jelezve erősödést sugall, de ez a két évvel korábbi, 2019-es adatokhoz képest (3000%) ismét gyengülés, így kevésbé adhat bizakodásra okot.
hiszen a második világháború után 1945-46 között a pengő rohamos értékvesztésének következtében seperni lehetett az utcákon a sorstalan nemzeti valutát. Miután a kormányzat több, végső soron sikertelen kísérletet is tett a pengő stabilizálásáért – Venezuelához hasonlóan a 6 nullás egyszerűsítést is meghaladva, – a helyzet megoldását 1946. augusztus elsején a forint bevezetése jelentette.
Venezuelában azonban nem az új pénznem bevezetésében gondolkodnak, hanem a digitális valuta terjesztésével álltak elő, ámbár a jónéhány nullával megtépázott bolivar miatt a jegybanknak új bankjegyeket kell nyomtatnia, melyről a magasztalt függetlenségi harcos, Simón Bolívár arcképe köszön vissza.
A venezuelai kormánya nem enged a nemzeti valutával való szakításnak, ugyanakkor
Nicolas Maduro maga is belátta, hogy a dollár "menekülési szelep” Venezuelában, ezért informálisan elfogadta az amerikai dollárt rendszeres napi tranzakcióhoz, de nem ismeri el a gazdaság dollárosodását. Az Ecoanalitica venezuelai think tank szerint az ország pénzügyi tranzakcióinak mintegy 66% -a már az amerikai pénznemben történik.
Az egyenlőtlenségek erősítésével összefüggésben a probléma ugyanakkor az, hogy a legtöbb venezuelai bolivárban keres, és bár a feketepiacon folyamatos a valuta vásárlása, a helyi pénznemre szükség van például a buszköltségekhez, a parkoláshoz vagy a borravalókhoz.
újonnan lefaragva 4,1 bolivar, ám a minimálbér júliusban 7.000.000 bolivar volt, ami 1,87 USA dollárnak felel meg. Így valójában 162 minimálbérű fizetésre van szükség az alapvető élelmiszerkosár fedezetére.
hiszen valódi gazdasági stabilizációs program nélkül néhány év múlva újabb átalakításra lesz szükség. „Sajnos semmi olyat nem látunk, ami arra adna reményt, hogy a hiperinflációból kikerüljünk, mert nincs fiskális korrekció” – nyilatkozta Ronald Balza, az Andrés Bello Katolikus Egyetem (UCAB) Gazdasági és Társadalomtudományi Karának dékánja az Efe-nek, a legnagyobb spanyol nyelvű multimédiás hírügynökségnek. A OVF pénzügyi monitoring szervezet is egyetért, a monetáris átalakítással kapcsolatos 5 kulcsfontosságú pontjában kiemeli, hogy „a kormány nem tesz érdemi intézkedéseket a hiperinfláció leküzdésére”.
Az olajszocializmus országa már nem tündököl. Az IMF becslései szerint ez évben 10% hazai össztermék csökkenése várható a tavalyi 30% után, és bár 2022-re -5%-ot jelez, a szervezet rámutat, hogy a hosszabb távú perspektívát a járvány pályájától és a pénzügyi feltételek alakulásától teszi függővé.
A több sebből vérző gazdaságpolitika, mára „befagyott válságként” emlegetett állapot kilátástalanná tette a költségvetési helyzetet, villámgyors társadalmi elszegényedést és elégedetlenséget okozott. Nem csoda hát, hogy az országot elhagyni vágyók és kényszerülők száma folyamatosan emelkedik, mintegy 5,4 millió menekülttel számol az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa. 2014 óta a térséget tartós intenzivitással sújtja a venezuelai menekültválság, mely Szíriát követve a második helyen áll a származási országukon kívül telepített emberek számának tekintetében.
