Európa történelmét mindig is meghatározta egy vezető állam. Ennek a vezető államnak akkora ereje volt, hogy hatással volt az egész kontinens életére, aminek több oka is lehetett. Ha az ókort nézzük, ott volt a Római Birodalom, amely az öreg kontinens nagy részét uralta, vagy akár a Frank Birodalom s utána a Német-római Birodalom. Nagyon sokáig az államok vezető szerepét a területi nagyság adta meg, azonban a 21. században már a gazdasági erő az, ami igazán meghatározza egy ország erejét. Ezt a szempontot figyelembe véve Európának már jó ideje Németország a vezető állama. A kontinens legnagyobb gazdasága, a világ harmadik legnagyobb termékexportőre és jelentős érdekeltsége van nemcsak Nyugat-, hanem Kelet- és Közép-Európában is. Az EU-n belüli kereskedelem a német export 59%-át teszi ki.
Érthető tehát, hogy a német gazdaság helyzete meghatározza a vele szoros kapcsolatban lévő országok helyzetét is. Magyarország ebben a tekintetben még inkább ki van téve Németországnak. Nálunk van telephelye az Opel, Audi és a Mercedes gyáraknak, sőt érkezik a BMW is. Az autógyárak mellett pedig a Bosch-csoport és a Siemens is hangsúlyos pontja a német–magyar kapcsolatoknak. Azaz több igen fontos német gyár telepített ide részleget, és ha bármi baj van az anyaországban, és a kiadásokat csökkenteni kell, akkor elsősorban a leányvállalatok fogják ezt megérezni. Erre sokan találóan csak annyit mondanak: „ha Németországban megfáznak, akkor Magyarországon tüdőgyulladás van”. Ez azt jelenti, hogy ha az Audi 5%-os kapacitáscsökkentésbe kezd, akkor az elsősorban az alacsonyabb hozzáadott értékű telephelyeken kezdődik, hiszen azoktól lehet a legkönnyebben megválni.
S miért is relevánsak most minden eddiginél jobban a fenti szempontok? Azért, mert a mostani németországi választásokkal véget ért egy 16 évig tartó, Angela Merkelhez kötődő korszak. Az elmúlt 16 évben nagy számban jöttek a német befektetők, és köztük a húzóágazatnak minősülő autóipari befektetések is, de ezek most igen nagy mértékben megváltozhatnak. Az őszi választások után az eddigi kormányzó CDU/CSU párt a legrosszabb eredményével zárt – kevesebb mint 25%-kal –, és már biztos, hogy nem kerül kormányra. Helyette megalakulhat például a „közlekedési lámpának” nevezett koalíció (Ampelkoalition) a szociáldemokraták, liberálisok és a zöldek összefogásával. Milyen koalíció lehet majd ez? A szociáldemokraták és a zöldek sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnének a szociálpolitikára és erősebben fellépnének a nagyvállalatokkal szemben, esetleg különadókkal is terhelnék őket. Ha ezek mind megvalósulnak, akkor ezek a vállalatok kénytelenek lesznek majd racionalizálni a kiadásaikat, és ez óhatatlanul súlyosan érintheti hazánkat és a nálunk levő összeszerelő üzemeket.
Azonban azt is meg kell vizsgálni, hogy Magyarország számára még előnyös is lehet egy ilyen koalíció. Angela Merkel eddigi 16 évében a német vállalatoknak igen kedvező helyzete volt, azonban ezzel a mostani változással bizonytalan lett a helyzetük és sokan kedvezőbb helyű ország felé tekintgetnek. Itt érdemes megemlíteni a Rheinmetal német fegyvergyártó céget, amely pont ezekre hivatkozva szeretne hazánkban is befektetni, mivel számukra kedvezőbbek az itteni feltételek. Számunkra a legelőnyösebb az lenne, ha a befektető cégek minél magasabb hozzáadott értékű termelést indítanának meg Magyarországon. Ezáltal még nagyobb lenne a befektetéseink értéke és nem lennénk annyira kiszolgáltatva a nyugati centrumnak. A legtöbb működőtőke-befektetés eddig Németországból érkezett, ami bár növelte Magyarország gazdasági erejét, az erős függés miatt mégis kiszolgáltatottá és kevésbé szabaddá tett bennünket.
Természetesen nagyon sok múlik még a jelenleg is folyamatban levő koalíciós tárgyalásokon – mindenesetre nem árt szemügyre venni, kik is lehetnek az esetleges koalíciós partnerek. A zöldek és a szociáldemokraták igen harsány hangot ütnek meg a jelenlegi magyar kormánnyal szemben, és ha Magyarországon esetlegesen nem lesz kormányváltás, akkor igen turbulensek lehetnek majd a német-magyar politikai, diplomáciai kapcsolatok a következő években. A szociáldemokrata kancellár azzal kampányolt, hogy a merkeli korszakot folytatná, de aktívabb szociálpolitikával. A zöldek természetesen aktív zöldpolitikát szeretnének, ami sok kellemetlenséget okoz az autógyártóknak, mivel valószínűsíthető, hogy csökkenteniük kell majd a benzines vagy dízel autók gyártását az országban. A liberálisok is karbonsemlegessé tennék az országot, így óhatatlanul egy zöldebb kormány vezeti majd Németországot.
A liberális párt és a zöldek között azonban van egy erős nézeteltérés, mert mindkét párt szeretné megszerezni magának a pénzügyminisztériumot. Jelenleg a zöldek állnak nyerésre, mivel ideológia és szociálpolitika tekintetében az SPD-hez közelebb állnak. Ebből kifolyólag megvan a kellő hátországuk, hogy a lényeges pozíciókat megszerezzék maguknak. Ezen nézeteltérések miatt valószínűsíthetően még hosszú lesz az az időszak mire véglegesen feláll az új kormány és mindenki megkapja a pozíciókat. Ez idő alatt a magyar–német viszony gyökeres változására nem kell számítanunk. Amit mindenképpen előre láthatunk: egy olyan új kormány veszi át Németország vezetését, amely nem folytatja Angela Merkel eddigi egyensúlypolitikáját – mondhatni inkább aktív passzivitását –, hanem nagyobb erővel lép fel a jogállamisági eljárás mellett és tovább mélyítené az integrációt a többi uniós állammal.
Ez ugyanakkor – álláspontom szerint – sokkal inkább politikai, mintsem gazdasági jelleget ölt majd a kölcsönös gazdasági függőség miatt. A német termékek jó minőségét és megfizethetőségét a magyar vállalatok garantálják, így nem lehet sokáig Magyarországot gazdasági nyomás alá helyezni. Ennek hosszútávú negatív hatásait ugyanis a német fogyasztók érzik meg az áremelkedésen keresztül, mely rövid úton komoly politikai presztízsveszteséghez vezethet – ez pedig nyilvánvalóan semelyik német pártnak nem áll érdekében.
