Az erdők békét árasztó látványa, a madarak dallamos éneke olyan természeti jelenségek, melyek után minduntalan vágyakozunk. Ezek megtapasztalása saját, szubjektív megítélésünk szerint is feltölt, megnyugtat. Ennek ellenére egyre inkább elszakadunk a természettől. A legtöbben a természetben viszonylag szegény városi miliőben élünk, ahol a környezettel való érintkezés korlátozott, és időnk nagy részét a négy fal között töltjük. A helyzetet tovább árnyalja, hogy kikapcsolódás gyanánt is gyakrabban gondolunk a technika és média nyújtotta lehetőségekre, mint a természetben való kikapcsolódásra. Tesszük ezt annak ellenére, hogy egy városi parkban tett séta, vagy egy erdei túra számos előnnyel jár, beleértve a fokozott figyelmi képességeket, kevesebb megélt stresszt, a jobb hangulatot, illetve a pszichiátriai betegségek kockázatának csökkenését.
A klímaváltozás híre a médián keresztül mindenkihez eljut, beleértve a legkisebbeket is, akiket pedig lehet, hogy épp óvni szeretnénk a megrendítő hírektől és jelenségektől. Utóbbit nem hiába tesszük, hisz az ő fizikai, és mentális egészségük nagyobb veszélynek van kitéve. Éppen ezért fontos, hogy felnőttként rendelkezzünk megfelelő ismeretekkel mindarról, amit a klimaváltozás jelenthet a gyerekekre nézve, illetve arról, hogyan beszélhetünk velük a témáról, hogyan támogathatjuk őket érzelmileg.
Előző cikkünkben a vegetarianizmus és veganizmus fogalmi körével, az őket érő előítéletekkel és azok gyökerével ismerkedtünk meg. A következőkben a húsfogyasztás pszichológiáját járjuk körbe. Mik vezetnek oda, hogy bár arról vallunk, szeretjük az állatokat és védjük őket, mégis táplálékunk alapját képezik? Hogyan teszünk különbséget állat és állat között, miért nem egységesen gondolkodunk róluk?
Előző