Olvasási idő: 6 perc

Február 10-én Johannes Haindl, Németország budapesti nagykövete volt a Mathias Corvinus Collegium vendége, egy hétre rá pedig berlini magyar kollégájával, Györkös Péterrel beszélgethetettek online a diákok.

A diákokkal folytatott beszélgetésük a „Chatham House” szabályainak megfelelően, bizalmasan zajlott. A bevezető kommentárokat azonban megéri a nyilvánosság előtt közelebbről is megvizsgálni – olyan üzeneteket hordoztak ugyanis, amelyekre érdemes odafigyelni.

Auf Deutsch

Két nagyon különböző diplomata, két nagyon különböző előadás, amelyek azonban feltűnő közös vonásokat is tartalmaztak. Mindkét nagykövet arról beszélt például, hogy a mindenkori másik ország médiájában megjelenő tudósításokban nem ismernek rá saját országukra – tehát a magyar média úgy ír Németországról, hogy az nem felel meg a valóságnak, és fordítva. Azt, hogy ez probléma, mindenekelőtt Györkös hangsúlyozta: Szétzilálja a finom szálakat, amelyek a két társadalmat összekötnek. „Valamikor el fog tűnni az a generáció, amely átélte a határnyitást” – fűzte hozzá Györkös.

Valóban: A vasfüggöny megnyitása ikonikus esemény volt, amely pozitívan befolyásolta Németország Magyarországról alkotott képét és a magyarok Németország-képét is. Nemsokára azonban egy új generáció érkezik, amely a másik országról szóló negatív híradások közepette nőtt fel. Ezért a németeket és a magyarokat egyaránt az a veszély fenyegeti, hogy nemcsak politikailag, hanem kulturálisan is eltávolodnak egymástól. Ennek pedig súlyos következményei lehetnek.

Haindl nagykövet egy finoman megfogalmazott, árnyalt előadást tartott, és olyan dolgokat mondott, amit német diplomaták és politikusok nem mindig mondanak Magyarországról kapcsán.

Üdvözölte, hogy van „ma Magyarországon újra egy élő és megbecsült zsidó közösség”

és hogy Magyarország „a cigányellenesség  meghatározásának legerősebb támogatói” közé tartozott, amelyet a német elnökség alatt a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség megszavazott.   

Virágzó zsidó kultúra és elkötelezettség a cigányellenesség ellen – ez nem feltétlenül az a kép, amelyet a német média és néhány német politikus Magyarországról közvetíteni szokott. Rutinszerűen antiszemitának bélyegzik magát a kormányt, a politikáját pedig cigányellenesnek állítják be. A nagykövet megjegyzései ebben az értelemben barátságos gesztusként értékelhetők:

Ez egy egészen más hangnem volt, mint amit a német, europai ügyekert felelös államtitkar, Michael Roth (SPD) használt, aki a Magyarországon  „grasszáló antiszemitizmus”-ról beszélt. Ritkán lehet hallani a német kormány két képviselőjét egy témáról ennyire eltérően nyilatkozni. 

Haindl természetesen megemlítette a vitatott témákat is – a jogállamiságot és a migrációt – , de hangsúlyozta, hogy ezek a viták Brüsszelben folynak, és nem állnak a kétoldalú kapcsolatok fókuszában. Itt sokkal inkább a két éve elindított „pozitív agenda” van előtérben, amelynek lényege, hogy a rendkívül sikeres gazdasági és technológiai együttműködést még inkább elmélyítsék.

Egy jelzésértékű fogalmat is használt előadásában, a „szemmagasság”-ot. Azaz hogy „szemmagasságban folyatott, nyílt és konstruktív” párbeszédre van szükség a vitás témáknál. A „szemmagasság” évek óta magyar kérés, amikor a kétoldalú párbeszédről van szó. Mindez arra utal, hogy Németország kezelje a magyar felet egyenrangúként. Ez a jelzés most Haindltól érkezett és észre is vettük.

Egy további árnyalat: Haindl megemlítette Szent István feleségét, bajor Gizellát is. Ez a házassági kötelék hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország „végérvényesen keresztény lett”, tehát „közös értékalapot” teremtett. Istvánnak ezen felül sikerült Magyarország „függetlenségét a Német-római Császárságtól” megóvni. Ez az utalás kettős üzenet volt: Németország megérti, hogy a magyaroknak mennyire fontos a függetlenségük és hogy Németországtól sem akarnak függeni. A korunkban a „közös értékekről” folytatott komplex vitában Németország nem felejtette el teljesen, hogy ezek a közös értékek mindenekelőtt keresztény értékek voltak. 

Az ilyen finom megfogalmazások a diplomáciai kommunikáció magasiskolájához tartoznak. Györkös előadása nyíltabb, színesebb volt, és megpróbálta a látószöget mind a múltba, mind a jövőbe tekintést illetően tágítani. Számos németországi kulturális emlékművet sorolt fel, amelyeken látható, hogy milyen szoros és mély, és már milyen régi a kapcsolat a két ország között – mint például a magyar kápolna az aacheni dómban.

Nincs másik két ország Európában, amelyek kulturálisan, történelmileg és manapság gazdaságilag is szorosabb kapcsolatban állnának, mint Magyarország és Németország

– mondta. Ez a szoros kötelék veszélybe került az utóbbi évek bomlasztó politikai vitái, és elsősorban a mediális környezet miatt.   

Györkös beszélt a sok tisztázatlan kérdésről, amelyek előtt Németország áll: mindenekelőtt egy immár „kontinentális Európában” elfoglalt helyéről és sajátos, egyedüli nagyhatalmi mivoltáról.

Haindl hangsúlyozta előadásában, hogy az EU tagállamai szorosabb integrációjára van utalva. Györkös ebben a kérdésben egy nagy lépéssel továbbment: szerinte az Európai Bizottság már régen feladta tulajdonképpeni feladatát, a tagállamok közötti közvetítő funkcióját, és hangsúlyosan politikai szerepre törekszik. Ma Angela Merkel az, aki az országok között közvetít, ahogy ez az EU-költségvetés körüli legutóbbi vitában világosan megmutatkozott.

Ebben is volt egy üzenet: Az a kérés Németország felé, hogy mint Európa vezető hatalma, maradjon tudatában felelősségének.

A szerző újságíró, évtizedeken át német nyelvű lapok tudósítója, az MCC Média Iskolájának vezetője.