Sokan gondolhatják, hogy a ma Magyarországon működő német szervezetek inkább az itt élő német közösséget célozzák, az ő érdekeiket segítik érvényesülni és nem készek nyitni a magyarországi fiatalok felé. Ez azonban közel sincs így. A mai német külpolitika egyik alapvető pillére az oktatás, amit a Magyarországon működő német pártalapítványok a két ország közötti személyközpontú bilaterális párbeszéddel egészítenek ki. Ez a párbeszéd konferenciákon, rendezvényeken és háttérbeszélgetéseken, majdnemhogy diplomáciai jelentőséggel bíró találkozókon jön létre a két országot érintő politikai, gazdasági és közéleti ügyekben.

A Magyarországon élő fiataloknak már óvodától kezdve megadatik a lehetőség, hogy bekapcsolódjanak ebbe a párbeszédbe, hogy megismerjék a két nemzet közös múltján keresztül azt a mára kialakult kört és hálózatot, ami életben tartja, ápolja és tovább mélyíti a két ország közötti kapcsolatot.

Röviden saját példámon keresztül szeretném bemutatni azt a hálót, amit érdemes megismernie annak, aki érdeklődik a magyarországi (vagy éppen hosszú távon németországi) német élet után.

Sok német kisebbséggel rendelkező településen működnek mai napig német nemzetiségi óvodák, ahol már pár éves kortól kezdve lehetősége nyílik a gyerekeknek német verseket és mondókákat tanulni, és nagyobb korban már a sváb néptánc tanulás sem maradhat el. Az említett iskolák szoros együttműködésben állnak a Magyarországi Német Kulturális és Információs Központtal (Zentrum).

Aztán ott vannak az általános iskolák: sok német nemzetiségi iskola működik az országban, ahol a némettel nem csak mint idegen nyelvvel ismerkedhetnek meg a diákok, hanem a magyarországi német közösségek kultúrájával, zenéjével, korabeli szokásaival is. A budapesti székhelyű Magyarországi Németek Országos Önkormányzata számos rendezvénnyel járul hozzá a nemzetiségi iskolák összetartásához és a diákok aktivitásának fenntartásához, így például a német hon- és népismereti versennyel és német nyelvtani versenyekkel. A Budaörsi 1. Számú Általános Iskola egykori diákjaként többször képviseltem az iskolánkat ezeken a versenyeken először városi, majd megyei, aztán egy kis idő múlva országos szinten is. De akár gondolhatunk a német nyelven megvalósuló retorikai vitaversenyre, a „Jugend debattiert international”-ra, melyet a német szövetségi fenntartású ZfA szervez. A pécsi központú Magyarországi Német Fiatalok Közössége (GJU) is ebbe a körbe illeszkedik, akik szintén lehetőségeket biztosítanak programjaikon a német nyelv művelése mellett önkénteskedésre is.

Általános iskolai éveim után a budapesti Eötvös József Gimnáziumban is német specializáción tanultam tovább. Szerencsémre az Eötvösnek is jól működő kapcsolatrendszerrel bírt, így hamar mi németesek is Németországban találtuk magunkat. Célállomásunk a rajna-vidék-pfalzi Bernkastel-Kues volt. Nagy meglepetésünkre a Mosel partján elhelyezkedő, németországi viszonylatban kicsinek számító városban sárga iskolabusszal mentünk csereosztályunkkal reggelente és háromnegyed órával korábban kellett kelnünk. A koránkelés és a fél órás buszút ellenére német partnerosztályunk mindent megtett azért, hogy jól érezzük magunkat náluk és persze azért is, hogy ne féljünk megszólalni.

Habár hazatérve még nem voltunk egy szinten a Thomas Mann Német Gimnázium vagy az Osztrák-Magyar Európaiskola diákjaival, nagyot léphettünk előre, emelt szinten érettségizve németből.

A gimnáziumot befejezve s az ELTE-n továbbtanulva nagy örömömre fedeztem fel, hogy a Heidelbergi Egyetemmel régóta létezik olyan bilaterális kapcsolat, ami lehetővé teszi, hogy magyar diákok is áthallgathassanak az ország legrégebbi egyetemére. Tudásanyagban, országismeretben és mindenekelőtt nyelvtudásban gazdagított tapasztalatokkal hazatérve nem is volt kérdés számomra, hogy német nyelven folytatom felsőfokú tanulmányaimat, így megcéloztam a Német Felsőoktatási Csereszolgálat által kiírt teljes németországi mesterképzésre vonatkozó ösztöndíjpályázatot. Elsődleges célként a Berlini Freie Universität, a Humboldt és az Universität Potsdam által kínált komplex nemzetközi kapcsolatok programot. Ez idő alatt beadtam a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetemre is a jelentkezésemet, amely az egyetlen Németországon kívüli német állami felsőoktatási intézmény. Nagy szerencsémre mindkét helyre felvettek, így a kezemben volt a szabad döntés, hogy Németországon belül szeretnék részesévé válni az egyetemi körnek vagy inkább megpróbálkozom azzal a nagy feladattal, hogy Budapesten keresem a helyemet. Sok német ajkú hallgató nem csak Magyarországról, de Németországból, Svájcból, Ausztriából, Belgiumból, Franciaországból, s Közép- és Kelet-Európából is érkezik, akiknek egy része hozzám képest is idegen nyelvként beszéli a németet.

Az utóbbit választva a legjobb döntést hoztam. Az Andrássy Egyetem feltette a pontot az i-re a magyarországi német szervezeteknél szerzett tapasztalataim és sikereim terén.

Lehetőségem nyílt pályázni a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának ösztöndíjára, amin keresztül megismerhettem a diplomáciai világát. Így találkozhattam a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamarával, vagy vehettem részt a Magyar-Német Ifjúságért Egyesület által szervezett fórumokon. (nem elhanyagolható tény, hogy e jól szervezett kétnyelvű hálózat friss ösztöndíjasaként az első rendezvényem 2018-ban pont az MCC-be vezetett)

A szakmai tudásanyag mellett ezekben a szervezetekben, ezeken a kapcsolatokon keresztül igazi közösségekre lelhetünk. S ahogy fentebb már kiderült, erre tényleg az óvodától az egyetemig mindenkinek lehetősége nyílik német nyelven, itt Magyarországon.

Saját példám alapján mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tanuljon németül, olvassa a német nyelvű magyarországi híreket összefoglaló folyóiratokat (ilyen az ’Ungarn Heute’-t, a ’Budapester Zeitung’, a ’Neue Zeitung’ vagy akár a ’Balaton Zeitung’ is). S nem utolsó sorban az MCC-nél működő Magyar-Német Intézet az Európai Együttműködésért újonnan elindított hírlevele is remek forrás lehet, ha valaki magyarul akarna értesülni arról, hogy mi történik a német világban.

Borítókép: az Andrássy Egyetem Facebook oldala.