A varjúfélék családja (Corvidae) igen népes, közel 120 fajt tömörítő rendszertani csoport A világ számos szegletében előfordulnak az általában sötét tollruhát viselő madarak, de azért akadnak köztük meglehetősen színpompás fajok is, mint például a hazánkban is előforduló szajkó, más néven a mátyásmadár. A világ varjai közül vannak kihalás szélén állóak (pl.: hawaii varjú, guami varjú), kiemelkedő intelligenciájukról híresek (pl.: új-kaledón varjú, holló), illetve olyanok is (pl.: indiai varjú, dzsungel varjú, dolmányos varjú) amelyek különféle konfliktusok forrásai. Utóbbi fajok élettevékenységükből adódóan olyan problémákat generálnak, amelyek érzékenyen érinthetik a természetvédelem és a vadgazdálkodás szakmáját, no és persze városi környezetben komoly fejtörést okoznak az embereknek is. A hazai fajok mind védettek, csupán a szajkó, a szarka és a dolmányos varjú vadászhatóak, azok is csak megadott idényen belül. Mielőtt azonban jobban górcső alá vennék az utóbbit, nézzünk kicsit a dolgok mögé – mégis, miért költöztek a varjak a városokba?
A civilizáció fejlődésének egyik látványos eredménye az egyre nagyobb területet elfoglaló urbanizált környezet. Ez megállíthatatlan folyamatként hoz létre egyre nagyobb település-agglomerátumokat, beépített területek végeláthatatlan sorát. A világ teljes népességének több mint fele már városlakó, ez a gazdaságilag fejlett országokban akár 80% is lehet.
Különösen látványos élőhely-áttörés jellemző néhány madárfajra, amelyek jó része alapvetően eredetileg különböző természetes élőhelyeken éltek, majd a speciális antropomorf élőhelyekhez egyre jobban alkalmazkodva tipikus városi madarakká váltak.
A dolmányos varjú esetében a második világháborút követően vannak egyre gyakoribb megfigyelések, számos európai nagyvárosban jelent meg, mint állandó költőfaj. A hazánkban fellelhető publikációk tanulsága szerint a dolmányos varjú a fővárosban már a hetvenes évek elejétől rendszeresen előfordult; több közlemény is beszámol a faj Budapest belső kerületeiben történő fészkeléséről és fokozatos terjeszkedéséről. Az ország keleti részén, Debrecenben az ezredfordulót követően következett be robbanásszerű állománynövekedésük.
A dolmányos varjú élőhely-váltása több tényezővel magyarázható. Egyrészt városaink kiváló életfeltételeket biztosítanak; gondoljunk csak a parkok idős fáira, utcák, utak fasoraira, melyek biztonságos költőhelyet jelentenek számukra. Talán ennél is fontosabb a kiszámítható és változatos táplálékforrások megléte (pl.: kommunális hulladék, állatkerti takarmány). Ezek mellett nem hagyhatjuk szó nélkül a varjúfélékre jellemző rendkívül magas intelligenciát sem, azt az ökológiai rugalmasságot, amelynek köszönhetően teljes mértékben ki tudják aknázni a városokban rejlő lehetőségeket. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a dolmányos varjú településeink egyik csúcsragadozójának számít.
A dolmányos varjú városi ökológiájával több kutató foglalkozott hazánkban. Ezeknek köszönhetően tudjuk, hogy a költőpárok territórium-foglalása már februárban megindul, majd a fészeképítés március közepétől kezdődik, a tojásrakás időszaka március vége, április eleje. A fiókák kirepülésének ideje általában május második felétől június elejéig tart; és ezzel meg is érkeztünk cikkünk egyik gyújtópontjához…
A kirepülő fiókák ugyanis még rendkívül tapasztalatlanok, gyámoltalanok; a szülő madarak még hónapokig gondoskodnak róluk. Különösen a kirepülést követő napokban, hetekben a szülők fokozottan védelmezik utódjaikat, bármely a fiatal madarakhoz közel kerülő állattal és az emberrel szemben is. Az efféle "találkozásoknál" harsány károgásba kezdenek, illetve a „betolakodót” úgynevezett rácsapásos berepülésekkel próbálják elriasztani. Mivel az ilyen esetekben egy átlagember megrémül, lehajol, kezét maga elé teszi; így a varjak joggal érezhetik, hogy akciójuk eredményes volt. Mindebből az következik, hogy legközelebb is lecsapnak, sőt mi több, a későbbiekben sokkal bátrabban, nagyobb vehemenciával! Hasonló incidensről számoltak be még kirepülés előtt álló fészekaljak esetében is. Ez különösen kellemetlen, ha a költőhely társasház, óvoda, iskola vagy egyéb közintézmény udvarán van.
Amit tanácsolhatunk, hogy egyrészt - ha tehetjük - kerüljük el a lakott varjúfészkeket, a fiatal dolmányos varjakat; a veszélyes időszak ugyanis kb. két hét alatt elmúlik.
Agresszívabb varjak esetén védekezésre lehet használni a kezünk ügyében lévő szatyrot, táskát, kalapot.
És, hogy mi várható a jövőben? Valószínűleg egyre több dolmányos varjú és egyre gyakoribb és sokrétűbb konfliktusok. A tavaszi támadások mellett rendszeres a panasz rájuk az énekes madarak fészkeinek szisztematikus kirablása miatt, eleszi a kedvenceinknek kitett táplálékot, de több bejelentés érkezett már ingatlanokban okozott kárral kapcsolatban is. Az állománynövekedésük feltételei adottak, sőt egy korábbi kutatás szerint – amelyben egyedileg jelöltek több, mint 100 fiókát – a fiatal madarak nem hagyják el a várost, azaz a varjak területhűek.
Azonban mindez - az élőhelyi feltételekből adódóan - új feladat elé állít minket, mivel a törvényi szabályozás értelmében meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink. Lakott környezetben lőfegyver használata tilos, egyedüliként szelektív élvefogó csapdák alkalmazása jöhet szóba. Ezen tevékenység végzésére úgynevezett ’városi vadgazdálkodók’ jogosultak, habár a szakma hazánkban még meglehetősen gyermekcipőben jár. Időszerű lenne, a hatályos törvények áttekintése, a területet érintő szabályozások és lehetőségek felülvizsgálata. Ennek köszönhetően felállhatna egy olyan szakembergárda, amely hatékonyan, gyorsan és megnyugtató módon tudná kezelni a városokban előforduló különféle ember-állat konfliktusokat.
Borítókép: pixabay.
