A varjúfélék családja (Corvidae) igen népes, közel 120 fajt tömörítő rendszertani csoport A világ számos szegletében előfordulnak az általában sötét tollruhát viselő madarak, de azért akadnak köztük meglehetősen színpompás fajok is, mint például a hazánkban is előforduló szajkó, más néven a mátyásmadár. A világ varjai közül vannak kihalás szélén állóak (pl.: hawaii varjú, guami varjú), kiemelkedő intelligenciájukról híresek (pl.: új-kaledón varjú, holló), illetve olyanok is (pl.: indiai varjú, dzsungel varjú, dolmányos varjú) amelyek különféle konfliktusok forrásai. Utóbbi fajok élettevékenységükből adódóan olyan problémákat generálnak, amelyek érzékenyen érinthetik a természetvédelem és a vadgazdálkodás szakmáját, no és persze városi környezetben komoly fejtörést okoznak az embereknek is. A hazai fajok mind védettek, csupán a szajkó, a szarka és a dolmányos varjú vadászhatóak, azok is csak megadott idényen belül. Mielőtt azonban jobban górcső alá vennék az utóbbit, nézzünk kicsit a dolgok mögé – mégis, miért költöztek a varjak a városokba?

A civilizáció fejlődésének egyik látványos eredménye az egyre nagyobb területet elfoglaló urbanizált környezet. Ez megállíthatatlan folyamatként hoz létre egyre nagyobb település-agglomerátumokat, beépített területek végeláthatatlan sorát. A világ teljes népességének több mint fele már városlakó, ez a gazdaságilag fejlett országokban akár 80% is lehet.

Az urbanizációs változásokra érzékeny fajok egy része végleg kiszorult az átformált környezetből, mások azonban az eleinte szokatlan környezeti stressz kedvezőtlen hatásain túllépve, alkalmazkodóképességük révén igazi városlakóvá váltak.

Különösen látványos élőhely-áttörés jellemző néhány madárfajra, amelyek jó része alapvetően eredetileg különböző természetes élőhelyeken éltek, majd a speciális antropomorf élőhelyekhez egyre jobban alkalmazkodva tipikus városi madarakká váltak.

A dolmányos varjú esetében a második világháborút követően vannak egyre gyakoribb megfigyelések, számos európai nagyvárosban jelent meg, mint állandó költőfaj. A hazánkban fellelhető publikációk tanulsága szerint a dolmányos varjú a fővárosban már a hetvenes évek elejétől rendszeresen előfordult; több közlemény is beszámol a faj Budapest belső kerületeiben történő fészkeléséről és fokozatos terjeszkedéséről. Az ország keleti részén, Debrecenben az ezredfordulót követően következett be robbanásszerű állománynövekedésük.

A dolmányos varjú élőhely-váltása több tényezővel magyarázható. Egyrészt városaink kiváló életfeltételeket biztosítanak; gondoljunk csak a parkok idős fáira, utcák, utak fasoraira, melyek biztonságos költőhelyet jelentenek számukra. Talán ennél is fontosabb a kiszámítható és változatos táplálékforrások megléte (pl.: kommunális hulladék, állatkerti takarmány). Ezek mellett nem hagyhatjuk szó nélkül a varjúfélékre jellemző rendkívül magas intelligenciát sem, azt az ökológiai rugalmasságot, amelynek köszönhetően teljes mértékben ki tudják aknázni a városokban rejlő lehetőségeket. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a dolmányos varjú településeink egyik csúcsragadozójának számít.

A dolmányos varjú városi ökológiájával több kutató foglalkozott hazánkban. Ezeknek köszönhetően tudjuk, hogy a költőpárok territórium-foglalása már februárban megindul, majd a fészeképítés március közepétől kezdődik, a tojásrakás időszaka március vége, április eleje. A fiókák kirepülésének ideje általában május második felétől június elejéig tart; és ezzel meg is érkeztünk cikkünk egyik gyújtópontjához…

A kirepülő fiókák ugyanis még rendkívül tapasztalatlanok, gyámoltalanok; a szülő madarak még hónapokig gondoskodnak róluk. Különösen a kirepülést követő napokban, hetekben a szülők fokozottan védelmezik utódjaikat, bármely a fiatal madarakhoz közel kerülő állattal és az emberrel szemben is. Az efféle "találkozásoknál" harsány károgásba kezdenek, illetve a „betolakodót” úgynevezett rácsapásos berepülésekkel próbálják elriasztani. Mivel az ilyen esetekben egy átlagember megrémül, lehajol, kezét maga elé teszi; így a varjak joggal érezhetik, hogy akciójuk eredményes volt. Mindebből az következik, hogy legközelebb is lecsapnak, sőt mi több, a későbbiekben sokkal bátrabban, nagyobb vehemenciával! Hasonló incidensről számoltak be még kirepülés előtt álló fészekaljak esetében is. Ez különösen kellemetlen, ha a költőhely társasház, óvoda, iskola vagy egyéb közintézmény udvarán van.

Amit tanácsolhatunk, hogy egyrészt - ha tehetjük - kerüljük el a lakott varjúfészkeket, a fiatal dolmányos varjakat; a veszélyes időszak ugyanis kb. két hét alatt elmúlik.

Ha mégis támadó varjakkal találkozunk, próbáljunk meg nem félni tőlük, szembe fordulva velük, karjainkat lengetve, esetleg rájuk kiabálva hatékonyan távol tudjuk őket tartani.

Agresszívabb varjak esetén védekezésre lehet használni a kezünk ügyében lévő szatyrot, táskát, kalapot.

És, hogy mi várható a jövőben? Valószínűleg egyre több dolmányos varjú és egyre gyakoribb és sokrétűbb konfliktusok. A tavaszi támadások mellett rendszeres a panasz rájuk az énekes madarak fészkeinek szisztematikus kirablása miatt, eleszi a kedvenceinknek kitett táplálékot, de több bejelentés érkezett már ingatlanokban okozott kárral kapcsolatban is. Az állománynövekedésük feltételei adottak, sőt egy korábbi kutatás szerint – amelyben egyedileg jelöltek több, mint 100 fiókát – a fiatal madarak nem hagyják el a várost, azaz a varjak területhűek.

A jövőben szükségessé válhat az urbánus környezetben előforduló vadászható varjúfajok, így a dolmányos varjú állományszabályozása.

Azonban mindez - az élőhelyi feltételekből adódóan - új feladat elé állít minket, mivel a törvényi szabályozás értelmében meglehetősen korlátozottak a lehetőségeink. Lakott környezetben lőfegyver használata tilos, egyedüliként szelektív élvefogó csapdák alkalmazása jöhet szóba. Ezen tevékenység végzésére úgynevezett ’városi vadgazdálkodók’ jogosultak, habár a szakma hazánkban még meglehetősen gyermekcipőben jár. Időszerű lenne, a hatályos törvények áttekintése, a területet érintő szabályozások és lehetőségek felülvizsgálata. Ennek köszönhetően felállhatna egy olyan szakembergárda, amely hatékonyan, gyorsan és megnyugtató módon tudná kezelni a városokban előforduló különféle ember-állat konfliktusokat.

Borítókép: pixabay.