A Bizottság július 15-i sajtóközleménye, amelyben felsorolja, hogy milyen jogszabályokra alapozza a Magyarországgal és Lengyelországgal szembeni kötelezettségszegési eljárást, (a jelenleg rendelkezésünkre álló korlátozott információk alapján) releváns jogi kérdéseket vet fel.

  • Kezdjük két fontos hiányossággal. A Bizottság sehol sem tesz említést a vitához kapcsolódó két kulcsfontosságú cikkről: Az EUMSZ 165. cikkéről (az oktatás tartalma nemzeti hatáskör) és az EU Charta 14. cikkének (3) bekezdéséről (a szülők joga, hogy meggyőződésüknek megfelelően neveljék gyermeküket). Az, hogy az első cikk hiányzik sugallhatja, hogy a Bizottság hallgatólagosan elismeri, hogy a magyar törvény oktatással kapcsolatos aspektusai kívül esnek az EU hatáskörén (vagy mégsem?). De miért hagyják figyelmen kívül a másodikat, miközben a Charta más cikkeit viszont kiemelik a jogi érvelésben? A szülők jogának szembeállítása a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetésmentességhez való joggal az egyik legfontosabb jogi probléma. Mégis, a kérdés első részét figyelmen kívül hagyták.
  • Nézzük az áruk szabad mozgásáról szóló, a hagyományos családmodelltől eltérő családmodellt bemutató könyvekben feltüntetendő felelősségkizáró nyilatkozattal kapcsolatos kifogás jogalapjaként felhozott EUMSZ 34. cikket. Ez a cikk a "tagállamok közötti" korlátozásokra vonatkozik, nem pedig egy adott országon belüli kereskedelemre. A szóban forgó könyveket kizárólag Magyarországon adják ki és állítják elő, vagy más tagállamokból importálják? Egy másik és fontosabb kérdés, hogy a felelősségkizáró nyilatkozat aránytalan-e, és emiatt sérti-e a 34. cikket. Az áruk szabad mozgására vonatkozó bőséges Európai Bírósági ítélkezési gyakorlaton belül a tájékoztató címkézés (szemben a tilalommal) a klasszikus megoldás a Szerződésben és az ítélkezési gyakorlatban meghatározott kivételek arányos alkalmazására. Ebben az esetben a Bizottság miért tekinti ezt egyenesen korlátozásnak? Talán azért, mert véleménye szerint a célkitűzés önmagában semmivel sem igazolható? Már a sajtóközlemény megfogalmazása is erre utal. Brüsszel azt veti Budapest szemére, hogy nem indokolta meg, „hogy az LMBTIQ-tartalmak megjelenítése miért volna káros a gyermekek jóllétére, vagy miért nem áll összhangban a gyermek mindenek felett álló érdekével”.
  • Ugyanígy az EUMSZ 56. cikke (szolgáltatásnyújtás szabadsága) is szerepel a felvonultatott jogi arzenálban. A Bizottság szerint Magyarország „elmulasztotta bizonyítani, hogy a korlátozások kellően indokoltak, megkülönböztetésmentesek, és arányosak.” Nincs tudomásom a Bizottság gondolatmenetének részleteiről, és még kevésbé arról, hogy a magyar kormány hogyan tervezi a gyakorlatban végrehajtatni a saját törvényét. De a törvény lényegi elemeitől ennyire távoli jogalapi hivatkozás szembeötlő. Néhány évtizeddel ezelőtt az Európai Bíróság megváltoztatta saját ítélkezési gyakorlatát az áruk szabad mozgásával kapcsolatban (lásd a híres Keck és Mithouard-ügy), annak elkerülése érdekében, hogy ez a rendelkezés gyűjtőcikké és a visszaélésszerű pereskedés eszközévé váljon. A gyakorlatban mégsem történt ilyen jellegű korrekció és ezért e jogalap alkalmazási köre nagyon tág. Persze egészen addig a pontig, amíg egy teljesen más cél elérése érdekében (vissza)élnek vele.
  • Mint fentebb rámutattunk, a jogvita lényege, hogy Magyarország elmulasztotta megmagyarázni, hogy az LMBTIQ-tartalmak megjelenítése miért volna káros a gyermekekre nézve. Eljárási szempontból a Bizottság nagy előnyt élvez azzal, hogy a vitát ebbe a konkrét irányba tereli. Ez nyugtalanító, mivel nagyban befolyásolja a jogvitát. Vajon Magyarország vissza tud-e majd kérdezni, hogy miért lenne jó e tartalmak megjelenítése, vagy, hogy miért lenne káros a hagyományos családmodell népszerűsítése? 
  • A Bizottság szerint Lengyelország megsértette a lojális együttműködés elvét, mert nem adta meg a szükséges információkat annak értékeléséhez, hogy az LMBT-ideológia mentes zónák kijelölése ellentétes-e az uniós joggal vagy sem. Ezek a zónák többnyire a helyi települések által elfogadott határozatokat jelentik. A Bizottság mégis kezdeményezte, hogy vizsgálják meg, ezek a határozatok összeegyeztethetők-e az uniós joggal, bármilyen távoli is legyen a kifogás alapja. Kockázatos vállalkozás és megkérdőjelezhető precedens. A bizottság miért avatkozik be ebben az ügyben, és más ügyben miért nem tette ezt?  Miért nem tanúsít ugyanilyen buzgalmat például a Nyugat-Európában elfogadott számtalan helyi határozat esetében, amelyek például az Izrael ellenes bojkott-mozgalmat támogatják (BDS-mozgalom)? Volt néhány... Biztos, hogy a Bizottság ezen és egy csomó más ügyön is találna fogást, ha akarna.

Ha akarna... pontosan ezen múlik minden, ez a probléma. A jogalapok széles skálája kombinálva a korlátlan mérlegelési jogkörrel, mindezek aktiválása egy kötelezettségszegési eljárás keretében jó recept az önkényességhez. Ahogy nemrég a The Economist írta az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv erre az ügyre való alkalmazása kapcsán: "Egy olyan törvényt, amelynek elsődleges célja, hogy az európai televíziós csatornákat ne árassza el az amerikai import, egyszer csak egy magyar oktatási törvény megállítására használnak fel".  Ez a mondat mindent elmond a Bizottság jogi taktikájáról, és arról, hogy milyen túlzó módon tetszése szerint választ politikai csatákat, és ezek megvívására attól független jogalapot használ. A hatáskör-átruházás elvének szabályát és szellemét egyaránt figyelmen kívül hagyó gyakorlat elmossa a határokat a jog... és a politika között. Vagy inkább a jog és az önkényesség között.

In English

Borítókép: shutterstock.