Az újságírás szerepének és feladatának megítélése Magyarországon – sőt, az összes volt kommunista országban – egészen más, mint Nyugaton. A nyugatiak számára az újságírás a demokrácia „negyedik hatalmi ága". Célja, hogy a politikusok becsületesek legyenek. A média a politikai hatalom egyfajta ellensúlyaként működik.
A magyarok többsége nem így vélekedik. Sok újságíró maga sem hisz ebben, és bizonyára egyetlen politikus sem. Számukra az újságírás nem ellenőrzi a hatalmat, hanem a hatalom eszköze. Mindegy, hogy segíti a kormányt vagy harcol ellene, a médiát a politikai hatalmi játszma fegyverének tekintik.
Az 1989/90-es „kerekasztal" tárgyalások során, ahol a kommunisták és az ellenzéki csoportok a demokráciára való áttérés részleteiről egyeztettek, az ellenzéknek nem sikerült elérnie az állami média érdemi átalakítását. A televízió állami monopólium megmaradt. A „kerekasztal" megállapodott abban, hogy az első szabadon választott parlamentben új médiatörvényt csak kétharmados többséggel lehet elfogadni, így téve lehetetlenné, hogy bármely kormány az ellenzék beleegyezése nélkül döntsön. Ennek azonban azzal járt, hogy megmaradt az audiovizuális média állami monopóliuma, és ennek következtében megmaradt a szocialista szimpatizánsok befolyása is e médiumokban.
Új médiatörvény csak 1997-ben született, amikor a szocialistákból (MSZP) és liberálisokból (SZDSZ) álló baloldali koalíció kétharmados többséggel kormányzott. Csak ekkor nyílt meg a piac a kereskedelmi versenytársak, a TV2 és az RTL előtt. Mindkettő meglehetősen barátságosan viszonyult a szocialista kormányhoz. Talán hálásak voltak az engedélyért.
Betlen János, aki akkoriban az állami MTV egyik prominens személyisége volt, egyszer beszélt arról, hogy a független újságírás kialakulására soha nem volt esély. „Hittük, hogy sikerülhet, de naivak voltunk. A baloldali-liberálisok megpróbálták uralni a médiát, míg a konzervatívok kevesen voltak, és folyton elnyomottnak érezték magukat. (…) Antall József úgy érezte, hogy a média üldözi. Volt ebben némi igazság”.
Ami a nyomtatott médiát illeti, a (kommunizmusból örökölt) domináns piaci helyzetük felkeltette a külföldi befektetők érdeklődését. Végül a legtöbb regionális lap a német-magyar Axel Springer Hungaria tulajdonába került. A kommunista időkben munkába állt szerkesztők és újságírók többnyire a helyükön maradtak. A Népszabadság című napilapot – amely korábban a kommunista párt szócsöve volt – részben a német Bertelsmann, majd a svájci Ringier kiadó vette meg. A szocialisták a Szabad Sajtó Alapítványon keresztül megtartották érdekeltségüket és befolyásukat.
A szocialistáknak a korábban kommunista állami médiában tapasztalható töretlen befolyását az védte, hogy ezek a médiumok részben külföldi tulajdonba kerültek. A politikai elfogultság miatt velük szemben megfogalmazott kritika ezért ízléstelenségnek, a sajtószabadság elleni támadásnak minősült.
A szocialista párt végül 2015-ben eladta részesedését a Népszabadságban (miután elutasította az osztrák tulajdonos, Heinrich Pecina kérését a lap visszavásárlására vonatkozóan). Mégis, az összes egykori kommunista sajtóorgánum közel maradt a politikai baloldalhoz – kivéve a Magyar Nemzetet, amely már a kommunizmus alatt is kivétel volt.
Az első panasz az Orbán-kormányra akkor érkezett, amikor 2010-ben az első intézkedések egyikeként új médiatörvényt fogadott el. Az újonnan felállított Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságot a kritikusok szerint főként Fidesz-szimpatizánsokkal töltötték fel. A Deutsche Presse Agentur német hírügynökség egyik jelentése úgy fogalmazott, hogy az új médiahatóság akár 90 000 eurós bírsággal is sújthatja a média orgánumokat, ha azok megítélésük szerint „kiegyensúlyozatlan tudósításokat" közölnek. A mainstream újságok ezt elhitték és leközölték, cenzúrával vádolva a Fideszt. Mint kiderült, a jelentés alaptalan dolgokat állított, de a megítélés megmaradt.
Egy másik panasz a közszolgálati televízió és rádió központosítására vonatkozott. Ezek 2010-re a lakosság mindössze öt százalékát érték el, de négy különböző intézmény irányította őket 150 munkatárssal. Ezt vonták össze egyetlen központi hatóság alá. Önmagában ez ésszerű, pénzügyileg is racionális lépés volt.
A közmédia mindig is meglehetősen lojális volt a mindenkori kormányhoz, de a Fidesz alatt sokkal szorosabb kapcsolat alakult ki. Az ellenzéki politikusok általában kevesebb műsoridőt kapnak, mint a kormánypártiak. A közmédia gyakran követi a kormány politikai kommunikációjának stratégiai narratíváját. A migránsválság idején például elsősorban nemzetbiztonsági és közbiztonsági aspektusból közelítették meg a témát.
A legtöbb kritikát akkor fogalmazták meg, amikor 2016-ban a legnagyobb politikai napilapot, a baloldali Népszabadságot felszámolta osztrák tulajdonosa, Heinrich Pecina, aki ezután médiabirodalma többi, Mediaworks néven futó részét eladta az Orbán Viktorhoz közel álló üzletembernek, Mészáros Lőrincnek. A Mediaworkshöz tartozik a legtöbb regionális újság. A Népszabadság tartósan veszteséges üzlet volt Pecina számára, de sok kritikus azt állította, hogy bezárása a Fidesz politikai megrendelésére történt.
A következő felháborodás a Fidesz 2018-as választási győzelme után jött. Megszűnt a Magyar Nemzet és a Heti Válasz című politikai hetilap. A Magyar Nemzet jobboldali, a Heti Válasz pedig liberális-konzervatív volt, de mindkettő kormánykritikussá vált, miután tulajdonosuk, a korábbi Orbán-szövetséges Simicska Lajos a 2014-es választások után összeveszett Orbánnal. 2018-ban Simicska feladta, és mindkét lapot bezárta.
Aztán 2020-ban a legnagyobb magyar hírportálnál, az Index.hu-nál is megváltozott a tulajdonosi struktúra. Az újságírók többsége távozott, és telex.hu néven új portált alapítottak. Ez gyorsan az egyik legnagyobb versenyzővé vált a piacon, folyamatosan a harmadik vagy negyedik helyen végez a digitális médiarangsorokban.
A legnagyobb tévécsatorna, a német tulajdonú RTL kritikus a kormánnyal szemben. Ez igaz a legnagyobb napilapra, a svájci Ringier kiadó tulajdonában lévő Blikk bulvárlapra is, amelynek online kiadása az első négy között szerepel a digitális nézettségi listán. A legnagyobb politikai napilap a baloldali Népszava. A legnagyobb hetilap a független és kritikus HVG. A négy legnagyobb hírportál közül – a Blikk mellett – kettő (a 24.hu és a telex.hu) erősen kormánykritikus. Az Index az új tulajdonosok alatt kormánybarátabb hangvételűvé vált, de a Fidesznek ártó cikkeket is közöl. Egyedül az origo.hu nevezhető kifejezetten kormánypárti hírportálnak.
A magyar médiapiac továbbra is pluralista, a kritikus hangoknak továbbra is van befolyásuk, és a közzétett politikai vélemények spektruma továbbra is széles. Álljanak itt a legfrissebb statisztikák: 2021 szeptemberében a legnézettebb híroldal a 24.hu független, politikailag kritikus portál volt közel 3,6 millió valós felhasználóval. A második, harmadik és negyedik helyen a centrista index.hu, a kormánypárti origo.hu és a svájci kézben lévő, politikailag független Blikk bulvárlap honlapja állt, egyenként 3,3 millió fő körüli valós felhasználói táborral.
Még ha el is fogadjuk azt a nézetet, hogy az index.hu közvetett kormányzati befolyás alá került, az eredmény akkor is egy balra billentett digitális médiapiac, ahol a 24.hu és a Blikk 6,9 millió, az index.hu és az origo.hu 6,6 millió valós felhasználóval rendelkezik.
Valamivel lejjebb a top 20-ban elsősorban a kormányt hevesen bíráló hírportálokat találunk. A 7. helyen a hvg.hu áll 2,5 millió valós felhasználóval, a 11.helyen a telex.hu 2,3 millió felhasználóval, és a 444.hu, amely 2021 szeptemberében kétmillió valós felhasználóval a 17. helyen áll. Két kormánypárti bulvárlap is bekerült a top 20-as weboldalak közé: a Ripost.hu (9. hely, 2,4 millió felhasználó) és a borsonline.hu (20. hely, 1,9 millió felhasználó).
Összességében a top 20-as listán szereplő, a kormányt támogató, vagy azzal nem ellenséges weboldalak 2021 szeptemberében 11 millió valós felhasználót számláltak. A kormánytól független, illetve kormánykritikus internetes felületeknek 13,7 millió valós felhasználója volt.
Igaz, 2016 óta, amióta a Mediaworks-öt az Orbán-szövetséges Mészáros Lőrinc megvásárolta, a legtöbb regionális lap kormánybarát. Emellett vidéken az idősek számára a köztévé a legfőbb információforrás. A legtöbb rádióadó szintén kormányközeli médiumnak tekinthető.
Mégis, a hírportálokat, azaz a médiapiac legdinamikusabban növekvő és politikailag legbefolyásosabb szegmensét a kormánykritikus médiumok uralják. Ugyanez igaz a piacvezető Blikket (bulvárlap), HVG-t (hetilap) és RTL-t (televízió) is magába foglaló kereskedelmi szektorra is. A magyar fiatalok többnyire nem néznek tévét, és nem olvasnak újságot, információikat az internetről szerzik. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a magyarok többsége jobb- és baloldali médiumokat egyaránt olvas.
Összességében a 2021-es médiapiac politikailag kevésbé egyoldalú, mint mondjuk 2005-ben, a szocialista-liberális korszakban volt. A magyarországi média továbbra is megnehezíti a mindenkori kormány életét.
Ennek legegyszerűbb oka a sajtószabadság törvényi garanciája Magyarországon, amelyet az alkotmányban és a 2010-es médiatörvényben egyaránt rögzítettek. Ennek gyakorlati következménye, hogy a piac mindig ki fogja elégíteni a független média iránti keresletet. Ez a kereslet pedig mindig fennáll.
Amikor egyes kritikus sajtóorgánumok eltűntek, az ezt az igényt kielégítő más kiadványok piaci részesedése nőtt. A baloldali Népszava napilap példányszáma megháromszorozódott, több mint 20 ezerre nőtt, miután a korábbi piacvezető Népszabadságot külföldi tulajdonosa bezárta. Amikor az Origo, majd később az Index hírportálok megszűntek a kormány hangos kritikusai lenni, egy másik kritikus portál, a 24.hu az internetes rangsorok élére került, míg egy új híroldal, a telex.hu gyorsan felkapaszkodott a top 10-be.
Az igaz, hogy a Fidesz megpróbált egyensúlyt teremteni a médiapiacon, de ezt nem közvetlen politikai beavatkozással, vagy cenzúrával igyekezett elérni. Ugyanakkor az is igaz, hogy az 1990-es rendszerváltást követően a média jelentős része a baloldal politikai befolyása alatt állt.
