A találkozón 13 konzervatív párt képviselői vettek részt Jaroslaw Kaczynskinek, a lengyel kormánykoalíciót vezető Jog és Igazságosság (PiS) pártelnökének, Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek, Marine Le Pennek, a francia Nemzeti Tömörülés elnökjelöltjének és Santiago Abascalnak, a spanyol Vox elnökének kezdeményezésére és meghívására. Egyéb elfoglaltságok miatt olasz részről a konferencián nem jelent meg Matteo Salvini, a Liga és Giorgia Meloni, az Olasz Testvérek vezetője, viszont egyetértésüket és támogatásukat fejezték ki, emellett nyitottak a továbbiakban szerveződő találkozásokra. A konferencián a házigazda PiS részéről részt vett még Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő is.
A konferencia fő témája Európa jövője volt, ezen belül nagy hangsúlyt fektetve a migráció megfékezésére, valamint a családok és a gyermekek védelmére. Krzysztof Sobolewski, a PiS főtitkára a konferencia utáni Twitter-üzenetében kifejtette, hogy „tárgyalások folynak az Európai Parlamenten belüli közelebbi együttműködésekről, beleértve azokat a fenyegetéseket is, amelyek az európai szervek, ezenfelül az Európai Bizottság alapszerződésbe ütköző lépéseiből erednek”.
A mostani varsói csúcstalálkozóról kijelenthető, hogy a következő lépés a júliusi, Európa jövőjéről szóló közös nyilatkozat után, amelyben tíz európai konzervatív párt utasította el az Unió további centralizációját.
A varsói záródokumentumban a jelenlevő pártok kiemelték az identitásuk és a nemzeti jogrendszereik védelmének, az illegális bevándorlással és a genderideológiával szembeni fellépésnek a fontosságát. Emellett elutasították az uniós jog általuk önkényesnek bélyegzett alkalmazását, az alapszerződések eltorzítását, mivel szerintük teljeskörű demokratikus legitimációval csak az államok szuverén intézményei rendelkeznek. Ennélfogva – a jobboldali-populista pártok érvelése szerint – az európai intézményeknek alárendelt szerepük van a nemzetállamokhoz képest, így semmiképpen sem válhatnak az új európai nemzetkialakításán dolgozó célkitűzés eszközévé.
A konzervatív pártok vezetői a közös nyilatkozatban úgy fogalmaznak, hogy „az Európai Unió (EU) szabad és egyenlő nemzetállamokból áll, melyeket számos szoros együttműködési terület köt össze, Európa pedig csak az ilyen együttműködési modell révén menthető meg további válságoktól és feszültségektől. Az EU csak a nemzetállamok együttműködésén alapuló európai együttműködési modell révén menthető meg további válságoktól és feszültségektől, csak ilyen együttműködéssel akadályozható meg »az önjelölt elit által irányított Európa romboló eszméjének« megvalósítása.”
A fenti sorokat olvasva látható, hogy a jobboldali pártok részéről sokkal inkább ideológiai állásfoglalás történt, mintsem a hosszútávú együttműködési szándék kimondása. Ezt tovább erősíti, hogy a konferencián résztvevők általánosságban véve is óva intenek a szorosabb együttműködés – s így az új frakció kialakításának – elsietésétől. Azaz, bár a pártok Varsóban könnyedén megtalálták a közös hangot, (és reményeik szerint a következő találkozón, Madridban is ehhez hasonlóan dinamikusan alakíthatják ki jövőbeli elképzeléseiket) – mégis hosszú út vezet addig, mire az ilyen találkozók sorozatából lépésről lépésre kikristályosodik az esetleges frakcióalakítás gondolata.
ennek mentén a konzervatív pártok szorosabb együttműködésének elősegítése, valamint az Európai Unió jövőjéről és reformjáról szóló elképzelések tisztázása volt.
A frakcióalapításra – pontosabban annak elmaradására – vonatkozó újságírói kérdésekre Tomasz Poreba, a PiS EP-képviselője úgy reagált, „a jövőben majd meglátjuk, jelenleg nincs napirenden”. Azaz, a frakcióalapításról terjedő pletyka inkább volt sajtó- és politikai spekuláció, mintsem ténylegesen megalapozott hír. Mindazonáltal érdemes eljátszani a gondolattal, miként is jöhetne létre egy esetleges jobboldali-populista tömörülés az EP-ben.
Ha ugyanis a jelenleg pártcsoporton kívüli Fidesz összeállna az EP két radikális frakciójával – az Identitás és Demokráciával (ID) és az Európai Konzervatívok és Reformistákkal (ECR), melyben nem mellesleg a PiS kiemelt szerepet tölt be – az Európa Parlament harmadik legerősebb frakcióját hoznák létre. Ebben az esetben nagy esély mutatkozik rá, hogy erőteljesebb, hangsúlyosabb szerep jusson a mostaninál a jobboldali-populista szereplőknek az EP döntéshozatali mechanizmusaiban, ezzel hatékonyabb képviseletet biztosítva a rájuk szavazó európai polgároknak. Az esetleges új frakció ugyanakkor az erőviszonyokat rövidtávon aligha érintené, mivel a Renew Europe és a Zöldek szavazataira továbbra is számíthat az Európai Néppárt és a S&D.
A hazai sajtót kifejezetten megosztotta a kétnapos konferencia, míg a nemzetközi sajtóban alig esett szó róla. Brüsszelben sem fogadta mindenki örömmel, a Renew Europe EP-képviselője, Guy Verhofstadt szerint például a csúcstalálkozón résztvevőket valójában csak két dolog hozta össze, „az európai pénz utáni vágy és az Európai Unió gyűlölete”.
A közös találkozók mellett például az Európai Parlamentben is szorosabban együtt fognak működni az érintett pártok képviselői. A politikai fejlődéstörténet új elemeként is hathat, hogy egyre több ország és vezető gondolja úgy: példaértékű a közép-európai modell. Számos európai állampolgár érezheti úgy, ez a fajta irány kellően képviseli a civilizációnk legfontosabb és legalapvetőbb értékeit.
Gál Kinga, Európai Parlamenti képviselő és a Fidesz újdonsült alelnöke kifejtette, hogy „mindennek megvan a maga ideje, és az új jobboldali-konzervatív formációnál még az érési folyamat zajlik”. Az európai politikában az évtizedek óta jelenlevő, hagyományos jobboldali erők balra tolódásával pótolni kell a keletkezett űrt, az eddigi jobboldali megosztottságot pedig az érlelődő új jobboldali frakció formálhatja újból egységgé.
