Ahogy a Hésziodoszhoz köthető idézetben olvashatjuk: „Nem táplálok többé semmiféle reményt országunk jövőjét illetően, ha holnap a mai fiatalság kerül hatalomra, mert ez a fiatalság kibírhatatlan, nem ismer mértéket, egyszerűen rettenetes.”

Az tehát, hogy az idősebbek kritikával vegyes értetlenséggel fordulnak az új nemzedékek felé nem meglepő, ahogy minden bizonnyal a fiatalabbak sem mindig értik az idősebbeket. A generációk közötti kooperációt terhelő kommunikációs zavarok vizsgálata önmagában is fontos terület.

Nem véletlen, hogy számos publikáció látott napvilágot a témában és a tanácsadói tevékenységeknek is jelentékeny szelete vonatkozik a generációk közötti párbeszédre, elsősorban a HR területén.

Jelen írás témáját azonban nem a másik generáció meg- vagy elítélése, hanem az önreflexió adja. Az ezredforduló óta, négyévente készülő nagymintás ifjúságkutatás 8000 fős reprezentatív minta segítségével vizsgálja a 15–29 évesek élethelyzetét és életmódját. A kérdőíves kutatás során rendszeresen foglalkozunk a problémák érzékelésével, arra kérve a fiatalokat, hogy válaszolják meg a kérdést, amely így hangzik: „Ön szerint ma Magyarországon mi az ifjúság legégetőbb problémája?”

A válaszok alapján összeálló problématérkép a trendek elemzését is lehetővé teszi, láthatóvá téve, hogy hogyan alakultak a fiatalok által érzékelt problémák. Áttekintve az elmúlt évtized problématérképeit megállapíthatjuk, hogy egyaránt változott a fiatalok által megnevezett (megjelölt) problémák súlya és sorrendje.

Az egyértelműen azonosítható, konkrét problémák – az anyagi nehézségeken kívül – háttérbe szorultak a nehezebben meghatározható, illékonyabb problémák rovására. 

A 2008-as adatok alapján a nemzedék legégetőbb problémája a munkanélküliség, az elhelyezkedési nehézségek voltak, amit 2012-ben már csak a harmadik helyre soroltak a fiatalok. 2016-tól a munkanélküliség kikerült a legégetőbb öt probléma közül, a helyét a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan jövő vette át, amely 2008-ban csupán a harmadik volt a sorban. Hasonlóképpen növekedett a céltalanság szerepe a nemzedéki problémák között, amely az elmúlt évtizedben két helyet lépett előre. A bizonytalanság és a céltalanság is nagyjából megduplázta súlyát. Kétszer annyian (10 vs. 23 százalék) említették a bizonytalanságot 2020-ban, mint 2008-ban és a céltalanság esetében is közel kétszeres növekményt figyelhetünk meg (7 vs. 12 százalék).

Léteznek a fiatalok számára állandó súllyal szereplő problémák. Ilyenek az anyagi nehézségek, amelyek az elmúlt évtizedben is az első vagy a második helyen (2020-ban a második helyen) jelentek meg a fiatalok problématérképén. Hasonlóképpen tartósan – a legégetőbb öt probléma utolsó helyén – vannak jelen a drogok, illetve az alkohol elterjedése.

2020-ban a baráti társaságok, közösségek hiánya jelent meg a problématérkép legfontosabb tényezői között, sorrendben a negyedik helyen (8 százalékos említéssel), amire korábban nem volt példa. 

Összefoglalva tehát a magyarországi 15–29 évesek megítélése szerint az ifjúság legégetőbb problémái sorrendben a következők: 1. bizonytalanság, kiszámíthatatlan jövő; 2. anyagi nehézségek, elszegényedés, szegénység; 3. céltalanság, nem tudják mit akarnak; 4. baráti társaságok, közösségek hiánya; 5. drogok, kábítószer, alkohol elterjedése. A problématérkép változása egyrészt a bővülő munkapiaci lehetőségeket mutatja, másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a létfeltételek rendelkezésre állnak, így a fiatalok figyelme a szükséglethierarchia felsőbb szintjei, a biztonság, a szociális szükségletek és az önmegvalósítás felé fordultak.