Az ügy előzménye, hogy a luxembourgi székhelyű Európai Unió Bírósága elmarasztalta Magyarországot. Az ítélet szerint a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárokat nem lehetne menekültügyi vagy kiutasítási eljárás lefolytatása nélkül kitoloncolni.
Az ítélettel szemben a kormány képviseletében Varga Judit igazságügyi miniszter fordult az Alkotmánybírósághoz. Leginkább azt sérelmezte, hogy a vonatkozó magyar rendelkezések helyett a nem kellően hatékony EU-s szabályozás alkalmazása azt eredményezné, hogy jelentős számú, megfelelő okiratok nélkül érkező külföldi tartózkodna előre nem meghatározható ideig Magyarországon. A miniszterasszony azt is kifogásolta, hogy az EU és Szerbia közötti visszafogadási megállapodás végrehajtása a 2015-ös nagy migrációs hullám óta lényegében szünetel, így az Európai Unió által kötött egyéb visszafogadási egyezmények alapján Magyarországról többnyire csak légi úton lehetne végrehajtani a kitoloncolásokat. Az illegális migrációval tömegesen érintett országok közül viszont egyedül Pakisztánnal kötött az EU ilyen egyezményt, és a kitoloncoltak visszareptetésére még így is csak évente néhány alkalommal kerül sor, így az illegális migráció kezelése az Európai Unióval közös hatáskörgyakorlás során hiányosan érvényesül.
Varga Judit indítványban az is szerepel, hogy 2020-ban a Magyarországra érkezett, vagy jogellenes belépést megkísérlő illegális migránsok száma 46 179 fő volt. Így „évente Magyarország lakossága Hódmezővásárhely lakosságával összemérhető számú olyan személlyel gyarapodna, akiknek menekültügyi kérelmét hazánk elutasította, azonban kiutasításokat az európai uniós szabályok miatt nem lehet végrehajtani.”
A beadvány szerint az eljárás alá vontak nem mindig tudnak bemutatni személyazonosságuk megállapítására alkalmas igazolványt, így nem azonosíthatóak, mindez pedig kihatással van a magyar hatóságok előtti eljárásokra, és egyben nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
Az Alkotmánybíróság 2021. december 10-i határozatában azt mondta ki, hogy Magyarország igenis alkalmazhatja saját szabályait, legalábbis addig, amíg az EU nem alkot hatékony, a magyar Alaptörvény rendelkezéseit is figyelembe vevő menekültügyi rendelkezéseket.
„A menedékjogot megadó vagy azt elutasító döntés Magyarország szuverén nemzeti aktusa” ‒ szerepel többek között a határozat 62 oldalas indokolásában. (A 15 tagú bírói testületből ketten különvéleményt, míg kilencen párhuzamos indokolást csatoltak.) Az alkotmánybírák emellett kimondták, hogy az EU intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás nem vezethet az Alaptörvényben előírtaknál alacsonyabb alapjogvédelmi szint érvényesüléséhez akkor sem, ha a tagállamokra nézve kötelező jogi norma átmenne ugyan az Alaptörvény alapjogvédelmi tesztjén, viszont annak végrehajtása elégtelen, azaz a jogszabályban foglalt eredmény nem vagy csak részben valósulna meg.
Ha az EU intézményei útján történő közös hatáskörgyakorlás érvényesülése hiányos, Magyarország a fenntartott szuverenitása vélelmének megfelelően jogosult az adott, nem kizárólagos uniós hatáskör gyakorlására mindaddig, amíg az Európai Unió intézményei meg nem teszik a közös hatáskörgyakorlás hatékony érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket.
Az Alkotmánybíróság hosszasan részletezte, hogy a kérelemnek nem foglalkozott azzal a részével, amelyben bizonyos ügykörben ‒ mint például a jelen esetben is ‒ a magyar jog alkalmazásának a kimondását kérték az uniós normákkal szemben.
Az igazságügyi minisztériumi beadványban ugyanis tételesen példálóznak a Német Szövetségi Alkotmánybíróság egy 2020-as ítéletével, amelyben kimondták, hogy az Európai Unió Bírósága formailag hibás határozatot hozott egy, az Európai Központi Bank által kezelt, a koronavírusos elleni gazdasági csomaggal kapcsolatos ügyben.
Még súlyosabb vihart váltott ki a lengyel alkotmánybíróság 2021. október 7-i határozata (Varga Judit igazságügyi miniszter még február 25-i keltezéssel nyújtotta be a beadványát, értelemszerűen nem hivatkozott a lengyel ügyre; ami a dolgok jelenlegi állása szerint nem is feltétlenül lett volna taktikus), amelyben a lengyel miniszterelnök által benyújtott indítványban annak a kivizsgálását kérték, hogy az uniós jog felülírhatja-e a lengyel alkotmányt. Erre azt követően került sor, hogy az EUB határozatban ítélte el a lengyel kormánypárt igazságügyi reformját. A luxemburgi bíróság kimondta: a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszerről hozott lengyel szabályozás ellentétes az EU-s joggal. Az Európai Parlament képviselői által elfogadott álláspontban azt mondták ki, hogy „a lengyel alkotmánybíróságnak nincs jogi legitimitása, nem független, és a lengyel alkotmány értelmezésére sem jogosult”.
