„Hallgasson!” – kiabálta az első női miniszter, az ország első női képviselőjének. Szerencsésebb történelmű országokban ez egy politikai vicc alapja lehetne. Magyarországon ugyanakkor fájdalmas példája annak, hogy a nők politikai jogaiért is oly sokat küzdő Slachta Margitot hogyan gyalázták a parlamentben még azok is, akik jelentős mértékben az ő szerepvállalásának is köszönhetően léphettek a politika színpadára. A bekiabáló Ratkó Anna volt, az ülés pedig Magyarország államformájáról szólt 1946-ban, ahol egyedül Slachta képviselő érvelt az organikus fejlődés szükségessége mellett.
Slachta politikáját nagyban alakította személyes életének tapasztalata és hitbeli elkötelezettsége. 1884-ben született Kassán, alap- és középfokú tanulmányait követően elvégezte a tanítóképzőt, ahonnan egyre inkább a szociális munka felé terelődött. Mona Ilona nagyívű munkájából tudjuk, hogy Slachta az Országos Katolikus Nővédő Egyesület támogatásával Berlinben munkásnő-titkári képzést végzett, majd hazatérve az egyesület szociális tanfolyamain adott elő.
A kilépés oka többek között a politikai szerepvállalása volt. Az 1920-as márciusi választásokon szerzett először képviselői mandátumot, a ciklusa végén, 1922-ben azonban elöljárója – Farkas Edith főnöknő – megtiltotta számára, hogy újrainduljon a választásokon. Slachta nagyságát mutatja, hogy bár új társaságot alapított, annak vezetőjének Farkas Edithet tekintette, akiért minden nap közösen imádkoztak a testvérekkel. A nemzetgyűlésbe 1945-ben nyert ismét megbízatást. A képviselői tevékenysége között is jelentős szociális és közéleti tevékenységet folytatott. A második világháború borzalmai alatt több ezer zsidó honfitársát bújtatta és segítette, amiért a Világ Igaza elismerését is megkapta 1969-ben Izrael Államtól.
Mona Ilona idézi a Nemzeti Újság 1920. március 30-i számát, amely beszámol az első női képviselő bevonulásáról: „A folyosón gyülekező képviselők nagy tapssal fogadták Magyarország legelső nőképviselőjét… akit az ülésteremben is ünneplés üdvözölt, »a karzatok is részt vettek e spontán kedves ovációban«”, ugyanakkor a Népszava tudósításából tudjuk, hogy első felszólalását „a férfiképviselők derülten, tréfálkozva, fölényeskedve fogadták”. De mi volt Slachta Margit politikai programja? A női egyenjogúság mellett a szociális kérdést helyezte a központba, elköteleződve a krisztusi tanítás mellett. Politikai munkájának eredményeként jött léte az iskolanővéri hálózat, valamint iskolaszéki taggá is válhattak a nők. Neki köszönhetően terjedt ki a Nagyatádi-féle földreform a nőkre is, de
Politikai eredményeit még hosszan lehetne sorolni, de jól szemlélteti a keresztény elkötelezettségét a már említett 1946-os ülés, amely Magyarország államformáját tárgyalta. Slachta utolsóként kapott szót a vitában, ám felszólalásából kitűnik a magas fokú műveltsége és politikai racionalitása. A vita során egyedüliként szólalt fel a köztársasági államforma kapkodó bevezetése ellen és Platón és Arisztotelész alapján a köztársaság államforma fogyatékosságai mellett érvelt. A királyság mellett nem kizárólag római katolikus meggyőződése miatt foglalt állást, hanem úgy vélte, hogy a közelgő béketárgyalások miatt fontosabb kérdéseket kellett volna az országnak tárgyalni. Továbbá úgy gondolta, hogy a nemzetgyűlés egy organikus folyamat eredményét akarja megváltoztatni, ezért azt nem lehet törvényes módon megtenni a nép megkérdezése nélkül. Javasolta tehát az államformáról szóló népszavazás kiírását és a vita elhalasztástát.
A felszólalása, amelyet a bekiabálások folyamatosan megszakítottak, nem tudott eredményt elérni. A nemzetgyűlés megszavazta a köztársasági államformát. Még ezt követően két évig igyekezett a parlamentben a jogsértések ellen felszólalni. Utolsó felszólalása az egyházi iskolák államosítása ellen szólt, ezt követően fél évre kizárták az országgyűlésből. Hosszú vívódás után 1949-ben távozott külföldre, ahonnan folyamatosan igyekezett hazatérni. Ez többszöri kísérlet ellenére sem sikerült, így 1974-ben a társaságának buffalói rendházában érte őt a halál.
A földi maradványainak hazatérése nemcsak Slachta vágyának beteljesülése, hanem egy jel is. Ő, aki magát nem tekintette politikusnak, hanem csak folyamatosan az igazság keresését tartotta szem előtt, hazatérésével ennek az igazságnak az érvényesülésére figyelmeztet bennünket.
