A közgazdászok az eszközök univerzumát két nagy csoportra osztják: reál és pénzügyi eszközökre. Reál eszközök közé tartoznak a gyárépületek, gépjárművek, készletek, vagy akár a szoftverlicencek, bérleti jogok: lényegében olyan eszközök, amivel fogyasztási cikkek, szolgáltatások állíthatók elő, vagy önmagukban is fogyasztási cikkek. Ezzel szemben a pénzügyi eszközök közé soroljuk az értékpapírokat (kötvények, részvények), banki termékeket, derivatív szerződéseket. Tekinthetünk rájuk olyan követelésekként is, amik magukra a reáleszközökre vonatkoznak. Vállalatok azért bocsátanak ki pénzügyi eszközöket, hogy ezzel a reáleszközökbe történő befektetéseiket finanszírozni tudják, majd a termelés hozamaiból visszafizetik kötelezettségeiket a pénzügyi befektetőknek. Magánszemélyként azért veszünk fel jelzáloghitelt, ami egy bank számára pénzügyi eszköz, hogy azt lakhatásunkba fektessük. Az alábbiakban a pénzügyi eszközökre, és azok piacára fogok fókuszálni, de fontos érzékelnünk, hogy a két eszközkategória nagyon közel áll egymáshoz.
A reáleszközökbe történő befektetéseket a gazdasági szereplők gyakran saját forrásaikból finanszírozzák, azonban különösen vállalatok, államok esetében jellemző, hogy külső finanszírozáshoz folyamodjanak. A forrásigénylők azonban nem tudják mindig közvetlenül megtalálni a megtakarítókat, felkutatásuk költsége pedig magas. E probléma megoldására jött létre az ún. pénzügyi közvetítő rendszer, amibe beletartoznak a teljesség igénye nélkül bankok, biztosítók, tőzsdék, lízingtársaságok stb. Ez a három dimenzió (forrásigénylők, megtakarítók, és pénzügyi közvetítő rendszer) értelmezhető egy ország határain belül és azon túl is.
A pénzügyi rendszerre, akár csak a gazdasági élet legtöbb területére nagyfokú, és egyre növekvő globalizáció a jellemző. A megtakarítók nem csak az országhatáraikon belül gondolkoznak megtakarításban, a forrásigénylők nem csak hazai befektetőkkel állnak kapcsolatban, és ennek megfelelően a pénzügyi közvetítőktől is elvárt a globális jelenlét. Emiatt egy ország jellemezhető aszerint, hogy a három dimenzió melyike miatt releváns a globális pénzügyi háló szempontjából. Vajon az adott ország megtakarítói akkora tőke felett rendelkeznek, hogy kiemelt figyelmet érdemelnek? A forrásigénylők vonzósága miatt számos külföldi befektető figyel az adott országra? Esetleg az adott ország pénzügyi közvetítőrendszere által biztosított gazdasági / jogi keretrendszer a figyelemre méltó?
A három dimenzió szerint betöltött pozíció számos szemponttól függ. Ide tartozik az általános gazdasági teljesítmény, az ország gazdasági szerkezete, a jogi keretrendszer, az országkockázat, a hozamkörnyezet, vagy akár a politikai rendszer.
2018-ban a svájci bankszövetség (Swiss Bankers’ Association) becslése szerint a svájci bankok 6,5 billió dollár eszközt tartottak, mely a nemzetközi volumen 25%-át képezi, és az ország GDP-jének majdnem kilencszeresét teszi ki. A nemzetközi tőke ilyen mértékű jelenlétét három okra lehet visszavezetni.
Svájc államszerkezete egyedi a kantonok miatt, ez a rendszer pedig lehetővé teszi, hogy kantononként eltérjen az adózás. Habár Svájc egyre együttműködőbb a nemzetközi nyomás hatására, az adóverseny még mindig kiélezett a kantonok közt, melynek célja, hogy minél több multinacionális cég és vagyonos személy az országban helyezze el pénzét. Az adóelőnyök így jelentős részét képezik Svájc vonzerejének.
Valószínűen mindannyian hallottunk a svájci banktitokról. Mára a banktitok szintén halványodni kezd, azonban a 21. század elejéig lehetőség volt a jövedelemadók jelentős elkerülésére, hiszen Svájc nem adott ki bevallásokat az országban tartott bankszámlákról külföldi államoknak. Második fő tényező így a svájci bankrendszer egyedi szabályozottsága.
Azonban adóelőnyök és banktitok nélkül is jelentős pénzügyi szereplő lenne Svájc. A nemzetközi konfliktusok során híresen semleges ország biztonságot jelent a befektetők számára.
A cikksorozat során ezt a három területet fogom felfedezni. A következő cikkemben bemutatom milyen sajátosságok (voltak) jellemzők a svájci bankrendszerre, ami miatt az adóelkerülők egyik kedvenc célpontjává vált, és ebben milyen szerepe van a banktitoknak. Ezután áttekintjük, hogy mi az oka annak, hogy Svájc a pénzügyi befektetők szemében az egyik legbiztonságosabb ország, miért tartozik a svájci frank olyan benchmark devizák közé, mint az amerikai dollár vagy az euró. Végezetül, zárócikkemben a jövőbe tekintek, megvizsgálva milyen trendek lesznek hatással Svájc beágyazottságára, és mit tehet, vagy kell tennie az országnak ahhoz, hogy megőrizze pozícióját.
