A bitcoin a legelső és legismertebb blokklánc-alapú digitális fizetőeszköz, ami 2009 elején jelent meg válaszul a 2008-as amerikai bankválságra köszönhetően egy névtelen fejlesztőnek, aki a Satoshi Nakamoto álnevet használta. Megjelenése remek kontextust ad tulajdonságainak, mivel decentralizált, peer-to-peer működési módja szinte szöges ellentéte a hagyományos bankrendszernek, mellyel szemben gyakorlatilag létrejött. A tranzakciókról egy felhasználók között megoszló, folyamatosan növekvő digitális adatbázisban készül jegyzék, azonban a felekről az azonosítójukon kívül semmit sem tudhatunk meg, így a rendszer lényegében anonim. Ennek köszönhetően kézenfekvő eszköz a pénzmosáshoz és a fekete gazdasághoz. Továbbá az adatbázis fenntartása és bővítése, valamint a bitcoin „előállítása”, azaz bányászata óriási számítási kapacitást igényel, és rengeteg energiát fogyaszt – a jelenlegi becslések szerint akár évi 180 terrawattórát, ami Magyarország éves energiafelhasználásának közel négyszerese. Emellett a szerverek utánpótlása évente nagyjából 30 000 tonna elektromos hulladékot jelent, ami több mint amennyi Hollandiában éves szinten keletkezik.
Ennek ellenére Kínában eleinte nagy népszerűségnek örvendett a bitcoin, két éve még Kína adta a világ termelésének 75 százalékát – az olcsó áram és alkatrész árak miatt –, mára azonban ez a szabályozások következtében nullára csökkent. Az egyértelmű áramfogyasztási problémák mellett a kínai kormány – ami pontozza az állampolgárait, és ez alapján tesz számukra elérhetővé vagy elérhetetlenné bizonyos szolgáltatásokat – érthetően fenyegetve érezte magát a kriptovaluták decentralizált, többnyire ellenőrizhetetlen jellegétől. Ebből a tekintetből a kriptovaluták pártfogóinak ez egy pozitív lépés volt – eltekintve néhány kisebb áreséstől –, mivel nehéz decentralizáltnak nevezni valamit, aminek 75 százaléka egy országban van.
Kína esetében nem nehéz megértenünk, miért született ez a döntés. Ahogy az már említésre került, a rendszer anonimitása miatt a bitcoin könnyen használható feketekereskedelemre, pénzmosásra és adóelkerülésre, ehhez hozzáadódott a rendkívüli áramfogyasztás, valamint a rengeteg számítástechnikai alkatrészt igénylő bányászat nem elhanyagolható szerepet játszik a mára kialakult chiphiányban. Az államnak így gyakorlatilag csak veszteséget okoztak a kriptovaluták. Az állampolgárok feletti ellenőrzés fenntartására különösen érzékeny Kína nem engedhette meg magának, hogy egy ellenőrizhetetlen fizetési forma ekkora piaci részesedést érjen el, valamint a karantén után a gyárak újraindítása miatt leterhelt áramhálózatnak sem tenne jót a bitcoin bányászat energiafogyasztása. A kriptovaluták betiltása viszont egyáltalán nem jelenti, hogy Kína ne haladna a korral, sőt: kifejlesztették a saját digitális valutájukat, ami a bitcoinnal ellentétben ténylegesen képes hagyományos értelemben vett pénzként funkcionálni, mivel a kínai központi bank bocsátja ki.
Idén nyáron, egy új, vakmerő megközelítés jelent meg a bitcoinnal kapcsolatban, amikor El Salvador bejelentette, hogy az amerikai dollár mellett hivatalos fizetőeszköze lesz az országnak a kriptovaluta is. A döntést kezdetben tüntetésekfogadták – magának a technológiának a hátrányai mellett az annak bevezetésében fellépő egyértelmű akadályok miatt, mint például, hogy El Salvadorban még 3G lefedettség sincs mindenhol. A tüntetők diktátornak nevezték Nayib Bukele-t, az ország elnökét, aki erre reagálva át is írta a Twitteren a névjegyét, mely szerint ő „a világ legmenőbb diktátora”, amit azóta frissített is, már ő „El Salvador császára”. Mindezek ellenére már többen használják az országban a bitcoint, pontosabban az erre a célra kifejlesztett állami alkalmazást, a Chivo-t, mint ahány bankszámla van az országban.
A fentiek alapján El Salvador esetében elsőre úgy tűnhet, hogy nehéz dolga lesz annak, aki meg akarja érteni a nem épp hétköznapi közgazdaságtani lépés hátterét. Azonban jobban a dolgok mélyére tekintve felismerhetjük, hogy pont amiatt vezette be a közép-amerikai ország a kriptovalutát hivatalos fizetőeszközként, amiért Kína betiltotta azt. A digitalizációs kormányprogramban leírtak mögött valószínűleg meghúzódó valódi indokok visszavezethetőek a technológia alapvető tulajdonságaira. El Salvador külföldön dolgozó polgárai nagyjából a GDP negyedének megfelelő összeget utalnak haza évente. Ha ezt a dollár helyett bitcoinban teszik mostantól, az azt jelenti, hogy nem kell tranzakciós költséget fizetni, nem kell megvárni míg a pénz fizikailag megérkezik, mivel a bitcoin digitális. Emellett természetesen szerepet játszhat a korrupció megkönnyítése, valamint egyszerűen a valutával való spekuláció is, pont a napokban vett El Salvador további 420 bitcoint (akkor 7,5 milliárd, mára 8-9 milliárd forint) egy áresés után. A hatalmas áramfogyasztást az országban található vulkánokra támaszkodó geotermikus erőművekkel akarják megoldani, az elektromos hulladékra pedig már külön kormányprogramot terveztek Smart Waste néven.
Összeségében szemlélve az eseményeket láthatjuk, hogy El Salvador egyedül a sajátos körülményeinek köszönhetően engedhette meg magának a bitcoin bevezetését, és még így sem garantált a sikeressége. Amennyiben nem cél a feketepiac támogatása, a pénzmosás elősegítése, a korrupció nyomon követhetetlenné tétele (mint El Salvadornak), nem beszélve az ingadozó árfolyamról és az azzal járó hatalmas befektetési kockázatról, valamint nincs rengeteg felesleges árama és számítási kapacitása,
