Ezért is született a létfontosságú GDPR dokumentum (általános adatvédelmi rendelet), még 2016-ban. Ez a küzdelem az óév végén, illetve az újév elején szintet lépett, az EU ugyanis szabályozni kívánta az online szolgáltatóóriások piaci tevékenységét, mindezt a digitális piacokról szóló törvénnyel (DMA). Nem csak Brüsszelből indultak ilyen kísérletek, Ausztria például betiltotta a “Google analytics” szoftvert, ami a főkolomposa az adatainkkal való kufárkodásnak.

Az intézkedések szükségességét egyébként pont a Google bizonyította be a DMA-ról való döntés meghozatala előtt, amikor utolsó erőfeszítésként, hogy megváltoztassa a Big Tech-re vonatkozó uniós törvényeket, elárasztotta a brüsszeli politikusokat és tisztviselőket személyre szabott hirdetésekkel, e-mailekkel és célzott közösségi média bejegyzések áradatával. Kim van Sparrentak holland EP-képviselő azt mondta, hogy az elmúlt hetekben a lobbizás jelentős eszkalálódását észlelte azzal az üzenettel, hogy a Google megfékezése kárt okozna a kisvállalkozásoknak. Más európai parlamenti képviselők és tisztviselők azt mondták, hogy Twitter-hírcsatornáik nemrégiben tele voltak technológiai lobbicsoportok hirdetéseivel olyan kérdésekben, amelyek a Google-t különösen érdeklik. A DMA, amely eddig zökkenőmentesen haladt az Európai Parlamenten keresztül, és valószínűleg 2023 elején lép hatályba, célja, hogy megfékezze a nagy technológiai "gatekeeperek" hatalmát, amelyek platformjai uralják az online gazdaságot (azon oldalak, melyeket az üzleti vállalkozások és a magánszemélyek legszélesebb köre használ (core platform). Ezek például: az online közvetítő jellegű tevékenységet folytató piacterek, alkalmazás áruházak, online keresőmotorok, közösségi hálózatok, videómegosztó platform szolgáltatások, stb.). A német versenyhatóság hivatalosan is gatekeeperként határozta meg a Google-t, szabad utat nyitva a szigorúbb hazai felügyelet előtt.

A Google mindezzel kapcsolatban aggodalmát fejezte ki, álláspontjuk szerint a jogszabály megakadályozza, hogy a tulajdonában lévő vállalkozásokat, például az utazási és vendéglátóipari összehasonlító szolgáltatásokat népszerűsítse a keresési eredményoldalain, vagyis az "önkedvezményezésnek" nevezett gyakorlatot.

A Google aktivizálódási kényszerét súlyosbította a tavalyi év végi jelentős jogi vereség is, amikor a luxemburgi törvényszék 2,42 milliárd eurós trösztellenes bírságot szabott ki a vállalatra, amiért saját vásárlási összehasonlító szolgáltatását feljebb népszerűsítette a keresési eredményekben, mint versenytársaiét. A Google válasza persze a fellebbezés volt, saját szavaikkal: "Alapos megfontolás után úgy döntöttünk, hogy fellebbezünk a Törvényszék döntése ellen, mert úgy érezzük, hogy vannak olyan területek, amelyek jogi tisztázást igényelnek az Európai Bíróságtól" - mondta a Google szóvivője.

A párbaj tehát még korántsem ért végét és kritikák is születtek már, miszerint a DMA sem nyújt kielégítő megoldást. A Google-nak ugyanis Németország legnagyobb kiadói és hirdetői további panaszával kell szembenéznie, akik azt követelik, hogy az EU avatkozzon be a keresőóriás tervébe, ami leállítaná a harmadik féltől származó cookie-k használatát. Axel Springer, a Bild és a Politico szerzője, azon több száz kiadó, hirdető és médiacsoport közé tartozik, amelyek érvelése szerint a Google ezzel megsérti az uniós jogot. A döntés megakadályozza a hirdetőket, a kiadókat és a közvetítőket abban, hogy elemezzék a felhasználók preferenciáit, miközben online tartalmakat böngésznek – ez kritikus csapás arra nézve, hogy az iparág hogyan generál bevételt.

Szerintük a Google, a DMA kiküszöbölésére tervezett változtatásai kárt okoznak vállalkozásaiknak, miközben lehetővé teszik a szilícium-völgyi csoport számára, hogy hatalmas mennyiségű felhasználói adatot gyűjtsön oly módon, hogy a saját hirdetésalapú keresési üzletágát érintetlenül hagyja.

A “kapuőrök” tehát európai össztűz alá kerültek, ami tulajdonképpen működésük óta az első ilyen, egységes jogszabályok és bírságok árnyékában zajló konfliktusuk. Brüsszel részéről szokatlanul kemény, határozott és dinamikus lépés a DMA, ami sokakat meglephet. Ennek potenciális magyarázata az az évek óta zajló tagállami összeurópai beismerés lehet, ami a technológiai óriások szuverenitásra és állampolgári alapjogokra gyakorolt veszélyes hatásának konstatálását jelenti és amire már számos ország próbált megoldást találni. Igazából egy új Uniós konszenzus alakult ki a téma körül, ami az EU-s jogalkotás szemszögéből egy hatalmas lendület és igencsak izgalmas fejleményeket hozhat ebben a vitában. Nagyon úgy fest tehát, hogy közel sem látszatharc szemtanúi lehetünk, hanem egy tényleges és elkötelezett paradigmaváltásnak, aminek mi fogyasztók, állampolgárok lehetünk a legnagyobb nyertesei.