Azt viszont tudom, hogy a Konzervatív Párt szinte biztosan elveszítette a következő választásokat, és hogy Johnson minden egyes hatalomban töltött napjával ez a vereség egyre megalázóbb lesz.
Gyurcsány Ferenc szörnyű hibát követett el elhíresült őszödi beszédével. De az a döntése, hogy hivatalban maradt, az, hogy utána szégyentelenül nem volt hajlandó lemondani, legalább annyira nagy hiba volt, ha nem nagyobb. A Fidesz 2010-es kétharmados győzelme jórészt az emberek többségében általa kiváltott haragnak és frusztrációnak volt köszönhető. Persze kétlem, hogy a Konzervatív Párt körüli jól fizetett tanácsadók bármit is tudnának a magyar politikáról.
Én Nagy-Britanniában nőttem fel, így jól tudom, hogy sosem volt egy tökéletes ország. Amikor a nyolcvanas évek végén Magyarországon dolgoztam és figyelemmel kísértem a rendszerváltást, megemlítettem, hogy Nyugaton sem minden hibátlan. Kinevettek, mert vagy azt hitték, hogy viccelek, vagy azt, hogy bolondokat beszélek. Körülbelül húsz évbe telt, mire felfogták az igazságot.
Az írásaimat gyakran szólják le azért, mert túl cinikusak és pesszimisták. De még én sem tudom felfogni, mi történt Nagy-Britanniában. Soha sem gondoltam volna, hogy ilyen mélyre süllyedhetünk. Boris Johnson egymaga nullára vitte a közélet színvonalát. Valószínűleg ő minden idők legrosszabb brit miniszterelnöke, az én életemben legalább is biztosan a legrosszabb. Igaz, a parlamentben mindenki bűnös. A Brexit körüli huzavona és zűrzavar nyilvánvalóvá tette, hogy az egész westminsteri politikus réteg teljesen hasznavehetetlen. Úgy tűnik, az alsóházban annyi józan esze vagy politikai érzéke sincs senkinek, hogy egy vacsora megszervezését rá lehessen bízni, nemhogy államügyeket.
Az öregedés jórészt egyfajta kiábrándulási folyamat. Néhány kényelmetlen igazságot az orrunk alá dörgölnek. Emlékszik az osztálytársaira az iskolában? A lusta, a buta, a becstelen, a kapzsi, a gyenge, vagy az egyszerűen haszontalan? Igen, most ezek a figurák irányítják az országot. Rájössz, hogy a politikus réteg tagjai sajnálatosan semmivel sem jobbak, mint bárki más. Sőt, talán még rosszabbak is.
A brit politikában Boris Johnson korszakáig a tisztességnek vagy a becsületnek legalább a látszata létezett. Ha valaki helytelenül viselkedett, az lemondott. Valószínűleg egy év múlva visszatért, vagy kapott valahol egy kényelmes, jól fizető állást. Boris Johnson a Downing Street hírnevét egy banánköztársaság színvonalára süllyesztette.
Boris szerencsétlen miniszterelnökségében az a vicces, hogy teljesen előrelátható volt. Tényleg előre meg lehetett jósolni, hogy ez lesz. Vessünk egy pillantást az élettörténetére. A szemérmetlen hazugság, becstelenség és fennhéjázás folytatólagos története. Kérdezzenek meg bárkit, aki dolgozott vele. Tényleg olyan jól kezelte a COVID helyzetet, mint ahogy azt utolsó, Goebbels-szerű támogatói állítják?
Nem. Egyáltalán nem. A kormány csak pénzt juttatott a haverjainak, bulizott és kefélt. Felelősségre vonták őket bármilyen módon? Természetesen nem. London rendőrfőkapitánya, Cressida Dick úgy csinált karriert, hogy közben brazil villanyszerelőket lövetett le és kereste a hatalom kegyét. A lezárás alatt a londoni rendőrség azzal töltötte az idejét, hogy nyugdíjasokat zavart el parkok padjairól (ó, és még egy kis emberrablás, nemi erőszak és gyilkosság). Az, hogy a rendőrség végre eljárást indított az ügyben, csak azért van, mert a Downing Street azt jóváhagyta abban a reményben, hogy olyan sokáig elhúzódik majd, hogy a választók addigra el is felejtik Johnson képmutató viselkedését. Nem fogják.
A COVID alatt az Egyesült Királyságot az Amazon, a Tesco, az orvosok, az ápolók, a gyógyszergyárak, a sarki boltok, a piszokul keményen dolgozó alacsony jövedelmű rétegek mentették meg. Johnson kormánya egy csapat tivornyázó bámészkodó volt, akik azzal keserítették meg a polgárok életét, hogy nem engedték meglátogatni haldokló rokonaikat.
Johnson továbbra is a parlament legjobb szónoka. Könnyedén tud bármiről, bármeddig beszélni. Jó hatásfokkal tudja uralni a környezetét. Tud szórakoztató és megnyerő lenni, ahogy egy sikeres szélhámosnak lennie kell. Zseniálisnak mondható, amit védekezésként mondott, akkor, amikor ő Downing Street-i partira ment miközben az országot lezárták. Azt hitte, hogy az egy "munkahelyi rendezvény" volt. Csodálatosan ötletes hazugság, de nem olyan, amit bárki el is hinne az Nagy-Britanniában.
Azzal, hogy eddig kitartottak mellette, helyrehozhatatlan kárt okoztak maguknak. Lefogadom, hogy ennek még évekig inni fogják a levét. Vonakodva szavaztam a Brexitre és a Konzervatív Pártra. Most az Iszlám Államra szavaznék, hogy megszabaduljak tőlük, és tudom, hogy nem vagyok egyedül. Boris Johnsonra egy hörcsögöt sem szabad rábízni, nemhogy egy országot.
