Kik az elsőszámú kedvezményezettjei a magyar forrásoknak, és milyen módon igyekszik a jelenlegi magyar kormány szétosztani azokat? Milyen befolyást gyakorolhat a Hungary Helps Program a világ üldözött keresztényeinek megsegítésében, és milyen módon válhat a magyar program követendő példává?
Magyarország az elmúlt pár évben a nemzetközi fejlesztéspolitika porondján egyre több és egyre aktívabb szerepet igyekszik betölteni. Látszik ez egyrészről onnan, hogy 2016-ban csatlakozott az OECD DAC (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottsága) közösségéhez. Másrészről kiemelendő, hogy két évvel később, 2018-ban törvényben formalizálták a Hungary Helps Program (továbbiakban HHP) működését, ami meghatározza az ország fejlesztéspolitikai irányát. A HHP egy rendkívül összetett, ugyanakkor szűk fókuszú program, amely egyszerre biztosít azonnali humanitárius segítségnyújtást és hosszabb távú projektekben való részvételt, mely utóbbi a program nemzetközi fejlesztéspolitikai aspektusát adja. A HHP egyre fontosabb szerepet játszik a magyar külpolitikában, illetve a híradások is több alkalommal beszámoltak már a program sikerességéről. A legfrissebb hírek a Ghánában történt robbanás kapcsán említették a HHP-t: a katasztrófát követően a magyar állam a program keretében 5 millió forint értékű gyorssegélyt biztosított a nyugat-afrikai ország számára. Nem ez az első alkalom azonban, hogy Magyarország segítséget biztosított Ghána számára. Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkár 2021 nyarán ellátogatott a nyugat-afrikai országba, ahol megtekintett több olyan megvalósított projektet, melynek fő támogatója a HHP volt: oktatási intézmények és egészségügyi központok, valamint szemklinika, gyermekvédelmi központ, és egy, a nők helyi gazdaságba való integrálását segítő intézmény is a megvalósított projektek közé sorolható.
Nem volt ez másként Magyarország esetében sem. Az elmúlt időszakban azonban úgy tűnik, hogy ez a tendencia változóban van. Az OECD DAC adataiból az derül ki, hogy 2018 óta a nemzetközi intézmények számára befizetett multilaterális segély aránya csökkenőben van: míg 2017-ben 73,5 százalék, addig 2018-ban már csak 54,7 százalék; 2019-ben pedig 49 százalék volt. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a magyar ODA (hivatalos fejlesztési támogatás - official development assistance) összességében csökkent volna, sőt: 2017 óta folyamatos növekedést mutat, egyre nagyobb hangsúlyt fektetve a kétoldalú segítségnyújtásra, melyen belül is a civil szervezetek számára nyújtott segélyek száma volt a legkiemelkedőbb. 2019-ben a magyar bilaterális ODA több, mint fele, (53,8 százalék) NGO-knak nyújtott támogatás volt.
Ezek az adatok illeszkednek a magyar kormány humanitárius és fejlesztéspolitikai irányváltási koncepciójába. A HHP-ról szóló 2018. évi CXX. törvény legfontosabb és kiemelendő pontjai a helyben történő segítségnyújtás modelljének bevezetése, valamint az üldözött keresztények megsegítése, mint a program központi elemei.
A HHP szűk fókusszal kezeli a recipiensországokat mind földrajzilag, mind tematikai szempontból, ezzel egyfajta feltételességet szab abban a tekintetben, hogy mely országokat hivatott támogatni. A HHP-ról szóló 2018-as törvény ugyanis úgy fogalmaz, hogy elsősorban a szabad vallásgyakorlás védelmét előmozdító tevékenységekhez kötődően nyújt segítséget. Ezen belül kiemeli az üldözött keresztény és más vallási kisebbségi csoportok védelmét. Mindez azért fontos, mert napjainkban a világ leginkább üldözött vallási csoportjai közül első helyen szerepelnek a keresztény vallási közösségek. A magyar kormány álláspontja szerint a zsidó-keresztény gyökerekkel rendelkező Európának és az európai nemzetállamoknak kötelessége segíteni ott, ahol a keresztény vallási csoportok kisebbségben vannak, és üldöztetés alatt állnak.
E feltételességi kritériumnak lehet mind gyakorlati, mind ideológiai háttere. A gyakorlati háttér alapja, hogy Magyarország számára, kis ország lévén kiemelkedően fontos a szűk fókusz, hiszen a becsatornázott források csak úgy segíthetnek érdemben, ha megfelelően koncentráltak a támogatások. Másrészről ideológiai kérdés az üldözött keresztények megsegítése. A jelenlegi magyar kormány elkötelezett e csoportok megsegítésében, helyben történő segítségnyújtáson keresztül. Úgynevezett „faith-based organisation”-ökkel, vagyis „hit alapú szervezetekkel” együttműködve igyekeznek segíteni a helyi közösségeknek. A koszovói Jahjaga Alapítvány közreműködésével például egy ifjúsági központot sikerült kialakítani. Emellett érdemes kiemelni a kenyai Szent József Katolikus Plébániát (Catholic Parish of Saint Joseph the Worker), melynek segítségével egy olyan szakképzési központot alakítottak ki, ami segíti a munka világába és a közösségbe való integrációt egyaránt. Emellett magyar jótékonysági szervezetek szintén helyi szinten segítik a kormány munkáját, mint például Irakban a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. Mindezek az információk alátámasztják az OECD adatait, melyek szerint a nemzetközi szervezetek helyett a magyar kormány egyre inkább a civil közösségek számára különít el forrásokat. A helyben történő segítségnyújtás fontossága melletti másik legfőbb érv a magyar kormány részéről az európai migrációs nyomás csökkentése. Ez annyit jelent, hogy a recipiensországok lakosságának életszínvonalát helyi szinten kell növelni, így a „jobb élet reményében” a helyi lakosság nem kényszerül szülőföldjét elhagyni, hanem saját lakóhelyén boldogulhat. Ezt a gondolatmenetet fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök is 2018 decemberében: „A mi álláspontunk az, hogy a segítséget kell Afrikába vinni, és nem pedig a bajt behozni ide, Európába, és különösen nem Magyarországra”.
Különösen fontos ez egy olyan kis donorország esetében, mint Magyarország, hiszen forrásait tekintve jóval szűkebb keretben mozoghat, mint az olyan nagyhatalmak, mint az USA, Franciaország, vagy éppen Németország. A források koncentráltsága, és a helyi szervezetekkel való együttműködés pedig együttesen biztosítja, hogy a segítségnyújtás hatékony és hasznos a recipiensországoknak mind rövid távon, mind pedig a hosszú távú programok esetében.
Összességében a program hosszú távon akkor érhet el további sikereket, ha az üldözött keresztények a megvalósított projektek által valóban biztonságban érezhetik magukat lakóhelyükön. Így a HHP jövőjét illetően a legfontosabb feladat az lehet, hogy a magyar modellt minél inkább becsatornázzák a nemzetközi porondra. Ezzel kapcsolatban kiemelendő a Lengyelországgal 2020-ban megkötött egyetértési nyilatkozat, de ami talán még ennél is nagyobb siker, az az Amerikai Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynökségével (USAID) 2018-ban megkötött együttműködési megállapodás, amelynek következtében több keresztény közösséget is sikerült megsegíteni Észak-Irakban.
A sikerek mellett azonban a korlátokra is érdemes felhívni a figyelmet. Magyarország világpolitikában betöltött mérsékelt szerepe miatt különösen fontos a kapcsolatépítés, és további egyetértési nyilatkozatok elfogadása, mivel kis ország lévén, Közép-Európa szívében, szövetségesek nélkül aligha lehet befolyással egy ilyen égető kérdésre. Emellett a keresztényüldözés problémája egyelőre nem került meghatározó módon napirendre a világpolitikában, ami szintén megnehezíti Magyarország törekvéseit. Első lépésként az üldözött keresztény csoportok helyzetét lenne érdemes olyan fontos és tarthatatlan globális problémaként értékelni, mint ahogy a klímaváltozást, az embercsempészetet, a szegénységet, vagy éppen a menekültválságot. Az ENSZ és az EU jelentései között ugyan találhatunk olyanokat, amelyek említést tesznek egy-egy alfejezetben a problémáról, kifejezetten a keresztényüldözésről szóló dokumentum azonban az elmúlt években nem született.
