A következő két részben közölt cikk első részében az Ellenőrző Bizottság működéséről és a magánvállalat alapjogi kvázi-bíráskodó szerepéről lesz szó.
A nemzetközi online tér számos szempontból még mindig vadnyugatnak számít, ahova a jogalkotók keze egyelőre nem ért el, és sok esetben elsőként (kizárólag) a magánkézben lévő cégóriások szolgáltatnak igazságot a felhasználóknak. Ez a közéletben egyre gyakrabban felmerülő kritika főként a véleményszabadság biztosításának kérdéseiben csúcsosodik ki. A nyilvánvaló szabályozási igényekre az államok, a nemzetközi együttműködési rendszerek és a platformok sajátos válaszokkal álltak elő. Az utóbbi önszabályozó mechanizmusokkal szemben a legtöbb kritikát a szuverén államok jogának nem megfelelő sztenderdek alkalmazásával és a demokratikus államokban megszokott, bíráskodási garanciák hiányával kapcsolatban fogalmazzák meg.
A kritikák közül az előbbire a cégek kézenfekvő válasza az, hogy az általános szerződési feltételek elfogadásával olyan szerződéses viszony jön létre, ami a későbbi tartalomkontroll alapjául szolgálhat, abban az esetben, ha a felhasználó nem felel meg a szerződésben foglalt alapelveknek, amelyek a véleménynyilvánítás határait is megszabják. Az álláspontot védők azzal érvelnek, hogy az egyén dönthet úgy, hogy ezeknek a normáknak nem veti alá magát, azonban ez magában foglalja azt is, hogy akkor nem veheti igénybe a szolgáltatást. A 2,9 milliárd felhasználóval rendelkezőFacebook általánosan, már-már közszolgáltatás jelleggel elterjedt használatára tekintettel a tartózkodás nem minden esetben jelent valós alternatívát.
Hogyan működik a Felügyelő Bizottság?
Egy konkrét jog biztosítására hivatott ellenőrző szerv megalapítása nem egyedülálló a digitális óriásvállalatok világában. A Google az Európai Unió Bíróságának Google Spain SL és Google Inc. kontra AEPD döntése hatására hozta létre 2014-ben Tanácsadó Testületét (Advisory Council), amelynek a felhasználók személyes adatok védelmével összefüggő elfeledtetéshez való jogának biztosítása volt a feladata az Általános Adatvédelmi Rendeletnek (GDPR) megfelelően. Az Ellenőrző Bizottság (Bizottság) egy másik alapjog, a véleménynyilvánítás szabadságának védelmére hivatott. Jelenleg húsz tagot számlál, a világ különböző szegleteiből, eltérő kulturális és szakmai háttérrel. A Bizottság egyfajta belső felülvizsgálati fórumként működik azok számára, akik nem értenek egyet a Facebookon vagy az Instagramon közzétett tartalmaik korlátozásával vagy törlésével, vagy felhasználói fiókjuk felfüggesztésével illetve megszüntetésével. A Bizottság ezek közül a kérelmek közül választ ki olyan eseteket, amelyek a felülvizsgálata - a platform-döntések megerősítése vagy megsemmisítése - és az ahhoz fűzött indokolás iránymutatásként szolgálhatnak a későbbi tartalommoderálás folyamataiban. Döntéseit a Bizottság a Facebook saját értékei alapján hozzák meg, ötfős tanácsokban. A döntések végrehajtása kötelező a Facebook, és a cégcsoportba tartozó Instagram számára, feltéve, hogy ezzel nem sért törvényt.
Ki hivatott az alapjogok biztosítására?
Az alapjogok, így a véleményszabadság, biztosítása elsősorban az államok feladata. Ezt rögzíti az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése is, miszerint: (1) Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
Az alapjogok állami biztosítása mellett az elmúlt évtizedekben egyre erősebb hatású a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) és annak intézményesítése körül kialakult vita. A Facebook önkéntes társadalmi felelősségvállalása keretében tesz kötelezettségvállalásokat az emberi jogok biztosítására. A Bizottság létrehozása is ennek a megoldási javaslatnak a megtestesülése a véleményszabadság védelmének területén.
Ebből kifolyólag nem teljesen idegen egy nemzetközi magáncég közösségi alapelveiben a nemzeti jogrendszerekben védett alapjogok védelmére hivatott jogszabályokhoz hasonló megfogalmazású, de nem feltétlenül azonos kötőerejű normaszövegeket találni, amit a platformok maguk igyekeznek betartatni.
A konfliktus akkor válik valódivá, amikor az alapjogok védelmére hivatott állami szervek és a magánkézben lévő vállalatok értelmezései között egyértelmű különbségek fedezhetőek fel, és nem az erősebb kötőerővel bíró állami szabályok érvényesülnek.
A szabad szólás korlátai a Közösségi Alapelvekben
A különböző garanciák biztosításának vizsgálata előtt érdemes tisztázni, hogy mik a szólás korlátai a Facebook közösségimédia-felületein. A véleménynyilvánítás egyik legfontosabb korlátjának, a gyűlöletbeszéd tilalmának, az Európán is túlmutató általános nemzetközi sztenderdjeként az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmány 20. cikk (2) bekezdése idézhető, miszerint: Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat”. Ugyanezen nemzetközi szerződés 18. és 19. cikke a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságot, valamint a véleménynyilvánítás szabadságát rögzíti.
A szólás korlátjaiként a Facebook általános szerződési feltételei és a Közösségi Alapelvek adnak iránymutatást. Ezekre a szabályokra, a nemzetközi sztenderdeken kívül, a 2016-ban az Európai Unió Bizottsága és a legnagyobb techcégek által aláírt Illegális online gyűlöletbeszéd elleni Magatartási Kódex is meghatározó hatást gyakorolt. Utóbbi soft law jellegű megegyezés a fent említett CSR jó példája.
A szólás korlátjainak körében a platform részletes definíciókkal rendelkezik, amelyekhez viszonylag hosszabb indokolás tartozik. A gyűlöletbeszéddel kapcsolatos indokolásban például ez olvasható:
„A gyűlöletbeszéd közvetlenül támad embereket – tehát nem eszméket vagy intézményeket – általunk védett tulajdonságként meghatározott szempontok (faji hovatartozás, etnikai származás, nemzetiség, fogyatékosság, vallási hovatartozás, kaszt, nemi irányultság, nem, nemi identitás, illetve súlyos betegség) alapján. A támadást a következőképpen határozzuk meg: erőszakos vagy emberi mivolttól való megfosztásra irányuló beszéd, ártalmas sztereotípiák, alsóbbrendűségre utaló kijelentés, megvetés, undor vagy elutasítás kifejezése, káromkodás illetve a kirekesztésre vagy szegregációra való felhívást. Tiltjuk tovább a káros sztereotípiák használatát is, amelyek a definíció szerint olyan emberi mivolttól megfosztó összehasonlítások, amelyeket a történelem során konkrét csoportok ellen irányuló támadásra, megfélemlítésre vagy kirekesztésre alkalmaztak, és amelyek gyakran társulnak az offline erőszakhoz. Az életkort védett tulajdonságnak tekintjük, amikor egy másik védett tulajdonsággal együtt utalnak rá. Védjük a menekülteket, a migránsokat, az emigránsokat és a menedékkérőket a legsúlyosabb támadásokkal szemben, bár engedélyezzük a migrációs politikával kapcsolatos kommentárokat és kritikát. Hasonlóképpen, bizonyos fokú védelmet nyújtunk olyan tulajdonságokkal kapcsolatban, mint a foglalkozás, ha védett tulajdonsággal együtt hivatkoznak rá. Néha, finom helyi árnyalatok alapján egyes szavakat vagy kifejezéseket PC-csoportok kódszavainak tekintünk.” [Utóbbi esetben a PC nem a magyar nyelvbe is átszivárgott politikai korrektségre (political correctness) utaló rövidítés, hanem a védett tulajdonságokra (Protected Characteristics) utal.]
Ugyanarról, de nem ugyanúgy
A fentiek alapján megállapítható, hogy a Facebook a közösségimédia-felületen történő közlések körében tartalommoderálási tevékenysége során alapjogi kérdésekben dönt. A tartalommoderálás „legfelsőbb bírósága”, az Ellenőrző Bizottság, a véleményszabadság biztosításának területén elsősorban saját szabályait és a Közösségi Alapelveket tartja viszonyítási pontnak. Ez ahhoz vezet, hogy az oldalon megjelenített szólásokat a Facebook moderátorai és a Bizottság máshogy ítélhet meg, mint az egyes államok belső jogrendszerének alapjogi bíráskodást végző fórumai. Itt kezdődik a valódi konfliktus.
A cikk folytatása az Ellenőrző Bizottság független működését biztosító garanciák hiányosságairól és az utóbbi konfliktus lehetséges feloldásáról szól.
