A testület credoja szerint feladatuk a véleményszabadság tiszteletben tartásának biztosítása független döntéseken keresztül. Vajon mennyire tud független maradni egy a médiaóriás által létrehozott nemzetközi bizottság, amit a cég maga állított fel a világ különböző országaiból érkező szakemberekből?
A kétrészes cikk második részében áttekintjük, hogy mik az alapjogi bíráskodást végző rendes igazságszolgáltatási fórumok és az alkotmánybíróságok szervezeténénél megszokott, függetlenséget biztosító garanciák, amelyeknek a Facebook Ellenőrző Bizottság nem felel meg.
Az Ellenőrző Bizottság működése számos eltérést mutat a rendes igazságszolgáltatás vagy az alkotmánybíráskodás fórumaihoz képest. Papp János Tamás doktori értekezésében arra hívja fel a figyelmet, hogy Mark Zuckerberg a Bizottság megalapításának bejelentésekor az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához hasonlította az intézményt, tekintettel a bírói szerv által lefolytatott a vitarendezési, tárgyalási és közvetítési eljárásokban betöltött szerepére, valamint arra a hasonlóságra, hogy a szövetségi igazságszolgáltatás csúcsán álló intézményhez hasonlóan, ennek a testületnek a döntései is precedensértékkel bírnak.
Ennél a pontnál fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Bizottság nem általános fellebbviteli fórumként működik, hanem csak általa kiválasztott, a befogadási kritériumoknak megfelelő ügyeket vizsgálja felül, amelyek „bonyolultak, jelentősek, globálisan relevánsak, és felhasználhatók a jövőbeni szabályok megalapozott kidolgozásához.”
A Bizottság munkája annak Chartáján és Szervezeti és működési szabályzatán (SZMSZ) alapul. Az előbbi, és egyben elsődleges forrás, a működés alapjait és elveit határozza meg, míg az utóbbi a részletes eljárásokat tartalmazza.
A pénzügyi függetlenség biztosítására és a Bizottság működésére a Facebook 130 millió dollárt különített el és ruházott át egy alapítványra. A Bizottság működése tehát háromszereplős játszma, melyben az Alapítvány (és az általa működtetett Oversight Board Limited Liability Company), amely a pénzügyekért és az igazgatási feladatokért felel, a Facebook, ami a pénzügyi forrásokat biztosítja, és az Ellenőrző Bizottság szerepel. Itt fontos kiemelni, hogy az SZMSZ 2. cikk 1.3.1. pontja világosan kimondja, hogy a későbbi támogatás kérdését az alapítástól számított hat év elteltével fogja felülvizsgálni, így akár még csökkenhet vagy teljesen meg is szűnhet a Bizottság finanszírozása.
A döntéshozó bizottsági tagok személyi függetlensége és a bírák kiválasztási folyamata több okból bírálható a függetlenség szempontjából. Az Alapítvány kuratóriumának tagjait az alapító Facebook választja ki, így a Bizottság pénzügyeiről, tagjairól és a szervezet működéséről döntő fórum közvetlen befolyás alatt áll, nem csak pénzügyileg, de a személyek kiválasztása terén is. A bizottsági tagokat a kuratórium nevezi ki és hívhatja vissza. Ezáltal ha nem is teljesen közvetlen, de jelentős befolyással bírhat a közösségi média óriás a tagok kiválasztására.
A bizottsági tagok munkáját emellett az Alapítvány rendszeresen ellenőrzi. A bírák negyedévente kötelesek feladataik elvégzéséről jelentést készíteni, melynek alapján eldöntik, hogy megfelelően végezték-e a munkáját. A bizottsági tagok megbízásának hossza szokatlan a hagyományos bírói fórumokhoz képest, hiszen mandátumuk három évig tart, amely háromszor megújítható. A döntéshozói függetlenséget – az amerikai legfelsőbb bírák vagy a magyar alkotmánybírók hivatali idejére jellemző – hosszabb és nem megújítható mandátumok jobban szolgálják. A rendes igazságszolgáltatás vagy az alkotmánybíráskodás és a Facebook bíráskodás összehasonlítása elsőre olyannak hathat, mintha almát és körtét tennénk egymás mellé, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Bizottság is alapjogi kérdésekben dönt, csakúgy, mint az alapjogi bíráskodást az államokban végző bírói fórumok, ráadásul a XXI. század legnépszerűbb online felületén. A Bizottság mérete sem pontosan meghatározott, a Charta legalább 11 és legfeljebb 40 tagban határozza meg a jelenleg húsztagú testület létszámát, ami „a helyzetnek megfelelően” növelhető vagy csökkenhető a Kuratórium által. Ez egy további független döntéshozatalt befolyásoló tényező.
A bizottsági tagok szakmai képzettségével kapcsolatban nem fogalmaz meg a Charta konkrét követelményeket. A Charta 1. cikk 2. pontja alapján:
Az SZMSZ és a Charta eljárási garanciákról is rendelkezik. Ilyen például a kérelem benyújtására vonatkozó határidő, ami a tartalommoderálás ellen fellebbező döntés kézhezvételétől számított 15 napon belül van lehetőség, vagy az, hogy a Bizottság a kiválasztást követő 90 napban hozza meg döntését. A határidőkkel kapcsolatban Pongó Tamás arra hívja fel a figyelmet, hogy álláspontja szerint a Facebook egy az EJEB vagy a nemzeti alkotmánybíróságok joggyakorlatához hasonlóan kialakított joganyag létrehozására törekszik, azonban a Bizottság eljárásában nem állnak rendelkezésre évek a megfontolt döntéshozatalra, mint az említett bírói fórumokon, ezzel pedig sérülhet a döntések koherenciája a jövőben.
A Bizottság átláthatóságra törekszik, azonban az eljárásnak több pontja vitatható. A Bizottság eljárásai nem nyilvánosak, csak úgy, mint az ügyek kiválasztásának folyamata sem. Az ügyek mennyiségével kapcsolatban érdekes kiemelni, hogy mennyi tartalmat tüntet el a közösségi médiaóriás. 2019 második és harmadik negyedévében összesen 30.8 millió tartalom maradt elérhetetlen a Facebookon azután, hogy az eltávolításról döntés után már fellebbeztek is. Ebből következik, hogy naponta 170 000 tartalom válhat potenciálisan jogosulttá a Bizottság felülvizsgálatára. Ezzel szemben a Bizottság működésének megkezdése óta csupán 21 döntés született.
A Bizottság elé két módon kerülhet ügy: az egyik a Facebook kifejezett ajánlása (ebben az esetben sem kötelezően), a másik a felhasználók bejelentése. A fent említett statisztika tükrében, az előbbi esetben jóval valószínűbbnek tűnik, hogy melyik módszerrel kerülhet könnyebben a Bizottság látókörébe egy adott eset.
Az átláthatóság, mint a szervezet célja, egyébként számos helyen megjelenik az alapokmányokban, azonban a döntést hozó tagok neve nem megismerhető a döntésekből. Ez a gyakorlat nem jellemző például a rendes igazságszolgáltatást vagy az alkotmánybíráskodást végző fórumokra, ahol az eljáró bíró vagy a tanács megnevezése az átláthatóság és az ellenőrizhetőség egyik garanciája. Az ötfős panelek összetételének fő követelménye a Charta alapján az, hogy minden esetben jelen van egy a régióból származó bizottsági tag, aki segíti az ügyön dolgozók tagokat az eset jobb megértésében. Ezzel kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy bizonyos következtetéseket lehet levonni az eljáró tanácstagok személyéről. Az eljárásban szakértő vagy fordító szolgáltatás is igénybe vehető, akiknek a kiléte szintén nem megismerhető, ez tovább csökkenti az átláthatóságot.
Méltó-e az alapjogok védelmére a Facebook?
A fenti összehasonlításokból láthattuk, hogy a nemzeti szintű (rendes és/vagy alkotmányos) igazságszolgáltatás rendszerének garanciális jellemzői közül többel nem rendelkezik. A kérdés az, hogy ezeknek a függetlenséget biztosító rendelkezéseknek a hiánya milyen hatással lesz az online térben való véleménynyilvánításra. A közösségi média felületekkel szemben a politikában jelen lévő bizalmatlanság ellenére megfigyelhető, hogy a jogalkotók számítanak a platformok önszabályozó tevékenységére. Még az olyan emblematikus ügyek ellenére is, mint Donald Trump korlátozása a közösségi médiában – amelyről a Bizottságnak is született egy felülvizsgálati döntése – a hasonló megoldások a jogalkotók által támogatottnak mondhatóak.
A jelenleg az Európai Unió rendes jogalkotási eljárásában elfogadásra váró digitális szolgáltatásokról szóló rendelet javaslata (Digital Services Act) és a már többször benyújtani kívánt lengyel online véleménynyilvánítást szabályozó törvényjavaslat (bővebben: Benyusz-Hulkó, 2021) a kritikák ellenére szintén a platformok a Facebook Ellenőrző Bizottsághoz hasonló önszabályozó rendszerek, mint elsőszámú tartalommoderálásra és vitarendezésre szolgáló fórumok, mellett teszi le a voksát. Ez mutatja, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok korlátozott kapacitása és lassabb reakcióképessége miatt elengedhetetlen hasonló rendszerek működtetése, még akkor is, ha egyelőre a gyorsan változó online térre vadnyugatként tekintünk a jogalkotás szempontjából. Második (és harmadik) védvonalként pedig még mindig lehetséges a nemzeti (majd ezt követően a nemzetközi) bíróságokhoz fordulni jogorvoslatért.
