Január 26-án többéves kihagyással újra találkoztak a normandiai négyek képviselői. A 8 és fél órás tárgyaláson ugyan nem értek el jelentős sikereket, mégsem volt hiábavaló. A feleknek sikerült megegyezni egy közös nyilatkozat kiadásában, valamint abban, hogy 2 hét múlva Berlinben folytatják a megbeszéléseket.
A nyilatkozatban elfogadták a konfliktus megoldásának alapjául szolgáló minszki egyezményt. A fent említett dokumentumot még 2015-ben írta alá a minszki háromoldalú kontaktcsoport, vagyis az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és az EBESZ. Továbbá szignózta a két ukrán szakadár köztársaság, Donyeck és Luganszk is. A dokumentum célja: utat mutatni arra vonatkozóan, hogyan rendezzék a felek békésen az ukrajnai konfliktust. Azonban a szerződést az elmúlt hét évben mégsem sikerült implementálni. Ennek okairól a későbbiekben.
A január végi találkozón a felek egyhangúlag megfogalmazták: tartják magukat a minszki háromoldalú kontaktcsoport és a szakadár köztársaságok által 2020. július 22-én elfogadott tűzszüneti egyezményhez. Ennek lényege, hogy a felek szigorúbb követelményeket és ellenőrzéseket alkalmaznak a béke megőrzése érdekében Donbaszban.
Az ukrán felet képviselő Andrij Jermak – az elnöki iroda vezetője – sajtónak tett nyilatkozatai alapján arra lehet következtetni: pozitív benyomást keltett rá a találkozó.
A párizsi orosz delegációt az elnöki adminisztráció vezetőjének helyettese, Dmitrij Kozak képviselte. Ő azonban nyíltabban fejezte ki aggodalmait a jövőre vonatkozóan. Az orosz médiának tett nyilatkozatábanértékelte: a minszki egyezmény eltérő orosz–ukrán értelmezése jelenti a legnagyobb akadályt az előrelépésben. „A nézeteltéréseink sokszor olyan mértékűek, hogy nem értjük, milyen dokumentumból vonják le a következtetéseiket” – fogalmazott Kozak.
A minszki egyezmény problematikája
Bár a felek mind pozitívan nyilatkoztak a minszki egyezményről, azt mégsem sikerült hét év alatt implementálni. Ez nyilvánvalóan aggodalomra ad okot a jövőre nézve. Ezért is érdemes tisztázni az e szerződés kapcsán felmerülő ellentétek okait: a fő probléma az egyezmény 9. és 11. pontja.
A 9. pont értelmében Kijev csak azután kezdheti meg helyreállítani szuverenitását a szakadár területeken, miután megtartották a helyi választásokat. Az ukrán narratíva szerint viszont Donbaszban nem ukránok harcolnak ukránok ellen, tehát nem polgárháború zajlik. Kijev kezdettől fogva azon az állásponton van, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és ellenük harcolnak. Ez a narratíva jól látszik a 2021-ben elfogadott ukrán katonai doktrínában is.
Tehát nem tarthatják meg a választásokat, mivel az ő értelmezésükben az ellenség megszállás alatt tartja a területet. Ellenben ha mégis elfogadják a 9. pontot és megtartják a választást, azzal lényegében elismerik a polgárháborús helyzetet, és beismerik, hogy a vezetés éveken keresztül hazudott a saját népének.
Oroszország viszont nem fog belemenni, hogy az ukrán haderő Donbaszba való visszatérése után tartsák meg a választásokat. A Kreml értelmezése szerint „ez egy polgárháború, ahol a nacionalista rezsim elnyomja az orosz kisebbséget”. Ezért az utóbbiak szabadságharcot vívnak. Ha a választás előtt bevonul az „ellenség”, a választás nem lehet szabad. Ugyan szerepel az 5. pontban Kijev amnesztiaadási kötelezettsége a szakadárokkal szemben, de Moszkva ennek megszegésétől tart. Továbbá a Kreml reputációjának sem tenne jót az oroszok szemében, ha engedne a „banderistáknak”.
A másik problémás rész a szerződés 11. pontja. Ennek értelmében az unitárius államszerkezetű Ukrajnát föderatív államszerkezetűvé kellene átalakítani. Ez teljesen ellentmond annak a nacionalista eszmeiségnek, amit a majdani forradalommal építettek fel. A rendszer létének alapja: szembehelyezkedni Oroszországgal, a permanens konfrontáció és az ukrán nacionalizmus.
A túlzott nacionalizmus már 2019-ben nehézséget okozott Zelenszkijnek, amikor a normandiai négyek találkozójára utazott. A nacionalisták – Porosenko vezetésével – megfogalmaztak neki „5 vörös vonalat”, amit nem léphet át Putyinnal szemben. Ebből kettő kapásból ellentmond a minszki egyezménynek: „nincs föderalizáció és Donbaszban a választásokat csak az orosz csapatok kivonása és ukrán fennhatóság helyreállítása után lehet megtartani.”
Ukrajna „jövője”
Ukrajna nehéz helyzetbe került. Ha meg akarja valósítania minszki egyezményt, akkor nagy valószínűséggel az ország széteshet. Putyin és Orbán sajtótájékoztatóján orosz újságírók állítása szerint az ukrán elit részéről ez a félelem már el is hangzott. Viszont ha Ukrajna nem esik szét, de elfogadják Moszkva azon „vörös vonalát”, miszerint nem lehetnek a NATO része, akkor Kijev megszegi saját katonai doktrínáját – mivel ebben célként szerepel Ukrajna euroatlanti csatlakozása.
Viszont ha Kijev nem egyezik meg gyorsan Moszkvával, akkor a háborús félelem miatt gazdasági válság fenyegetheti az országot. Nem véletlenül próbálja már Zelenszkij és védelmi minisztere, Reznyikov is visszafogni a háborús retorikát. Ha minden rendben lenne a hátországban, akkor nem lenne szükség a nyugati média lecsillapítására sem.
Demkó Attila interjúja a témában itt olvasható.
