Az újtípusú koronavírus-járvány következtében 2020 során rengeteg olyan kihívás jelentkezett a sportban, amelyek bizonytalanná tették a nemzetközi sportélet meghatározó eseményeinek, köztük az olimpiai játékoknak a jövőjét is. A kezdeti félelmek után úgy tűnt, hogy 2021-re a sportágak, valamint a nemzetközi szervezetek többsége alkalmazkodott az új körülményekhez. Bár a tokiói olimpiára nem utazhattak szurkolók, a nyári olimpia mégis azokat igazolta, akik optimistán tekintettek a jövőbe. A több mint 11600 sportoló, az őket kisérő stábtagok, a szervezők és a média képviselőinek személyes jelenlétével megvalósult olimpia éltette a reményt, hogy a nemzetközi sportélet intenzitása, gazdasági és kulturális jelentősége a járvány ellenére sem fog megtörni. 2022 kezdetére azonban újra felerősödtek a nemzetközi események szervezésével, a nagy sportszervezetek működésével szemben kritikus hangok, a pekingi téli olimpia pedig újra napirendre emelt számos olyan kérdést (pl. bírók szerepe, dopping szabályozása, sportolók terhelésének határa), amelyekre adott válaszok központi jelentőségűek lesznek a sport jövője, egyben az ember és a természet kapcsolata szempontjából. A pekingi rendezés jelentősége mellett ezeket a kérdéseket, továbbá a magyar szereplést helyeztük mérlegre.
Pekingi rendezés jelentősége
A téli olimpiák az 1980-as évekig másodlagosnak számítottak a nyári játékok mellett. Az érmes helyezésekért a legtöbb versenyszám esetében általában hat ország (USA, Norvégia, Finnország, NSZK, Ausztria, Szovjetunió) sportolói küzdöttek, akiket csak néhány sportágban egészítette ki további, komoly eséllyel indulók (pl. jégkorong – Csehszlovákia, gyorskorcsolya – Hollandia). A rendezők is többnyire olyan kisvárosok voltak, amelyek a téli sportokra és turizmusra specializálódott térség központjaként működtek (pl. Albertville, Chamonix, Garmisch-Partenkirchen, Lake Placid, Lillehammer). Emellett a 2010-ig megrendezett 21 téli olimpia közül mindössze 3 zajlott a klasszikus értelemben vett nyugati világon kívül. Két japán rendezés (1972 Szapporo, 1998 Nagano) Jugoszlávia (1984 Szarajevó) lehetett házigazda.
A téli sportágak jelentősége az 1980-as évekre változott meg. Az egyéni teljesítményt kifejező sportágak népszerűségének növekedése, a turisztikai szolgáltatásokat igénylők körének jelentős kibővülése, majd a tematikus sportcsatornák megjelenése az 1980-as évek végére új helyzetet teremtett a havas és jeges sportágak számára. A téli sportok népszerűségének növekedését, az arra épülő gazdasági lehetőségek bővülését érzékelve 1986-ban a NOB a két olimpia „elválasztásáról” döntött, amelyeket 1992-ban tartottak utoljára ugyanabban az évben.
A dinamikus növekedés azonban az utóbbi 10 évben egyre több kihívással és kritikával szembesült. A politikai ideológiai viták (pl. sportolók anyagi háttere, a létesítmények és a turizmus környezetre gyakorolt hatása) a téli sportokat sem kerülték el. Sokan annak ellenére is egy zárt, kiváltságos társadalmi réteg szórakozásának tekintik, hogy mind a professzionális- mind a szabadidősport lehetőségei jelentősen kibővültek és jóval szélesebb körben váltak elérhetővé a négy-öt évtizeddel ezelőtti körülményekhez képest. Bár az erőviszonyok és a lehetőségek jelentősen átalakultak az 1990-es éveket megelőző korszakhoz képest, a környezeti változások és az esemény volumenének folyamatos növekedése egyre jelentősebb anyagi befektetést igényel a rendezőktől, amit a téli sportok centrumának tekintett országokban egyre nehezebben tudnak biztosítani. A korábbi nyugati dominanciát három „keleti” rendezés követte: 2014-ben Szocsi, 2018-ban Phjongcsang és 2022-ben Peking.
Korábban csak egyetlen főváros, 1952-ben Oslo volt a téli játékok házigazdája, Pekinghez hasonló méretű város érdemben fel sem merült, amely egyúttal elsőként rendezhetett nyári és téli olimpiát is. Amikor 2015-ben a kazahsztáni Almatival szemben Peking elnyerte a 2022-es téli olimpia rendezési jogát úgy tűnt, hogy a korábbi évtizedek dinamikus fejlődését követően új szintre léphetnek a téli sportágak, amelyek meghódíthatják a Távol-Kelet korábban elérhetetlennek tűnő piacát. A gazdasági és politikai térben zajló változások a sport területén is komoly átalakulást eredményeztek, Kínai újabb olimpiája árnyalja azt a képet, hogy a téli olimpia a Nyugat „zártkörű programja”, egyben azt üzeni, hogy a globális sportéletet következő évtizedekben az amerikai mellett a Távol-Kelet, elsősorban Kína fogja meghatározni, ami lehetőségeket és veszélyeket egyaránt hordoz magában.
Peking árnyoldalai
A tavalyi tokiói rendezéssel szemben a pekingi téli olimpiával kapcsolatban már a megnyitó előtti hetekben nagyon sok fenntartást lehetett olvasni, egyre több területen találkozhattunk burkolt, majd egyre nyíltabb kritikákkal is. Arra korábban is számítani lehetett, hogy sok konfliktus helyzetet teremt majd a koronavírus elleni küzdelem. Kína hivatalosan a „zéró-covid” stratégiát követi, amivel az oltások elterjedését követően a nyugati világ gyakorlatilag szakított és megpróbál együtt élni a vírussal. Bár az oltott és tünetmentes sportolók esetében a korlátozások már jóval enyhébbek a korábbi időszakhoz képest, az eltérő gondolkodásmód mégis konfliktusos helyzetek jelentős számát vetítette előre. A tesztek azt követően váltak még inkább vita tárgyává, hogy sok, indulás előtt negatív teszttel rendelkező, oltott, tünetmentes sportoló érkezést követően vett mintája pozitív lett.
A Covid-teszteknél érzékenyebb témát jelentett a sportolók ellátásának minőségére vonatkozó kritika, amit a német alpesi sízők fogalmaztak meg különösen élesen. Furcsa helyzetet teremtett, hogy korábban a médiában többen is kétségbe vonták a helyszín földrajzi adottságait egy téli olimpiához, majd a havas sportágak helyszínein olyan hideg és erős szél fogadta a versenyzőket, amelyek több versenyszám esetén is kérdésessé tették a lebonyolítást (a férfi 50 kilométeres sífutást távját például jelentősen csökkentették).
Az olimpia újra az érdeklődés középpontjába emelt két nagyon sokat vitatott területet: a bíráskodást és a dopping szabályozását. A részre hajló, nehezen magyarázható ítéletek (különösen a short track és snowboard versenyek során) mellett az is komoly indulatokat gerjesztett, hogy egyes esetekben rendkívül sportszerűtlen pillanatok is súlyosabb szankció nélkül maradtak (pl. a short track női 500 méteres negyeddöntőjében), illetve határozottan a házigazdák versenyzőit segítették (pl. short track vegyes váltó, férfi 1000 méter). Bár az olimpia során kevés dopping vétséget jelentettek be, azonban a 15 éves orosz Kamila Valieva esete mégis újra reflektorfénybe helyezte a dopping szabályozásával kapcsolatos kérdéseket. A két területet összekapcsolja, hogy a sport alapjait meghatározó kérdésekre irányul. Milyen szempontok szerint értékeljük a teljesítményt? Mikor írható felül a pályán, a verseny során kialakult eredmény és rangsor? Ki dönthet arról, hogy valaki átlépte-e a szabályok által biztosított lehetőségeket és amennyiben ezt tette, akkor milyen járó szankciók fogják érni?
Ha az eseményt követően, vitatható szempontok szerint változtatják meg egy-egy verseny eredményét, akkor kérdésessé válik a sport egyik központi üzenete: a legjobb teljesítményt nyújtó sportolót ismerjük el, előre meghatározott és érvényesített szempontok szerint. A bírói döntésekhez használt digitális technológia, az egyre kifinomultabb doppingellenőrzések elvileg ennek a szempontnak a további érvényesülését szolgálnák. Azonban a különböző intézmények rivalizálása (pl. Nemzetközi Sport Döntőbíróság, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség hatalmi harca), a felelősség megkérdőjelezése, az egyértelmű határok eltörlése mégis egyre inkább több kérdést vet fel és konfliktust teremt mint amennyi segítséget ad a problémás esetek megoldásához.
A fentebb tárgyalt kérdések is hozzájárulnak ahhoz, hogy a sportolók egyre nehezebb fizikai és mentális terhekkel küzdenek. A sok sportágban rendkívül zsúfolttá váló szezon, a média minden korábbinál intenzívebb, mélyen a magánéletbe hatoló érdeklődése, a közösségi média által gerjesztett kényszerek rendkívül komplex és bonyolult környezetet teremtettek az élsportolók köré. Ez lehetővé tette, hogy egyéni sportágakban, így a téli sportágakban is globális sztárok emelkedjenek fel, azonban olyan folyamatos terhelést jelent sokak számára, amit egy idő után nem képesek elviselni. A nyári olimpiához hasonlóan most is több, korábban kiemelkedő sikereket elérő, komoly reményekkel érkező sportoló sem tudta kezelni a helyzetet (pl. Mikaela Shiffrin, Kamila Valieva), arra figyelmeztetve mindenkit, hogy az emberi teljesítménynek is vannak olyan természetes határai, amelyeket a technológia segítségével sem lehet teljes mértékben eltüntetni.
Magyar szereplés Pekingben
Az 1990-es években több alkalommal is Schmitt Pál MOB elnöknek szegezték a kérdést, hogy miért érdemes magyar sportolók téli olimpiai részvételét támogatni. Schmitt Pál minden alkalommal azt válaszolta, hogy amíg magyar sportolók teljesítik a kvóta megszerzésének feltételeit, legjobb képességeik szerint készülnek fel és versenyeznek az olimpián, addig a MOB-nak kötelessége őket segíteni ezen az úton. Azóta jelentős változások történtek, ami elsősorban annak köszönhető, hogy egy rendkívül elkötelezett csapatnak és tehetséges sportolóknak köszönhetően Magyarország a rövidpályás gyorskorcsolya egyik nagyhatalmává vált, amit az is jelzett, hogy a 2018-as olimpia után az 1000 méter amerikai ezüstérmese, John-Henry Krueger a magyar válogatotthoz csatlakozott. 2006 óta a magyar sportolók minden téli olimpián legalább egy pontszerző helyen végeztek, majd 2018 után a short track csapat 2022-ben újra sporttörténelmet írt: pontok tekintetében sikerült a 2018-as eredményeket is felülmúlni, megszületett Magyarország első egyéni téli olimpiai bajnoki címe, korábban soha nem szereztek egynél több érmet a magyar sportolók egy téli olimpián.
Forrás: Magyar Olimpiai Bizottság, mob.hu
A magyar kvóták száma és sportág közötti eloszlása azonban sok szempontból az egyre nehezebb nemzetközi környezetet tükrözi. A short track csapat 2014 óta már a harmadik olimpián alkotta a magyar csapat több mint felét, amilyen mértékű „koncentrációra” csak azokon a téli játékokon volt példa, amikor az 1970-es és 1980-as években a műkorcsolya töltött be hasonló domináns szerepet, az akkori kisebb, 10 fő alatti delegációk esetében. A következő években ez a helyzet várhatóan nem igazán fog megváltozni. A havas sportágakban Kozuback Kamilla képviselheti hosszabb távon Magyarországot, aki 17 évesen az első magyar snowboardos volt a téli olimpián. Bár a kvalifikációs sorozat koronavírushoz kapcsolódó új nehézségei, extra költségei és balszerencséi (pl. a női jégkorong válogatott egy, a curling vegyes páros két mérkőzésre volt a kvótaszerzéstől, a jégtánc páros első számú tartalékként végül nem utazhatott Pekingbe) igen komolyan csökkentették a kvótát szerző magyar sportolók számát, a nemzetközi környezet a következő olimpiák tekintetében sem lesz egyszerűbb és már a szereplés lehetőségének a kivívása is nagyon komoly erőfeszítést igényel majd minden sportágban.
